Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

A 6. ábráról is látható, hogy viszonylag kis területünkön a Bacsó-féle éghajlati beosztás 3 különböző körzete is megtalálható.

Különleges jelleget ad a területnek a főváros mint sajátos terepalakulat, amely nagyobb részben a száraz pesti síkságra, kisebb részben a csapadékosabb, kiegyensúlyozott hőklímájú Budai hegyvidékre esik. E két terület találkozása egyesülve a város háztömegének, ipari üzemeinek, nagyvárosi közlekedésének hatásaival önálló városklímát eredményez, amelyet télen az erős lég- szennyezés miatt a nappali órákra is kiterjedő borultság, füsttel átitatott köd és párásság, nyáron pedig a késő esti — kora éjszakai órákra is kiterjedő fülledtség, a háztömegek okozta „érdesség” következtében jelentkező rosszulszellőzöttség jellemez. A város dinamikus hatásai kedveznek a nagy vízhozamú nyári felhőszakadások kialakulásának, komoly feladat elé állítva ezzel a város vízlevezető létesítményeit.

A terület északi, hegyvidéki részét a függőleges tagoltsággal gyorsan változó éghajlat jellemzi. A völgyekben és kisebb medencékben a napfényhiány mehett a szélcsendek nagy gyakorisága, a késő őszi, téli ködök jelentkeznek különös sajátságként. A csapadék mennyisége csak a Börzsöny központi, magasabb részein kielégítő, egyebütt, főleg az Ipoly völgyében, gyakoriak a nyári szárazságok. Tartós hótakaróra szintén csak a Börzsönyben lehet számítani. Hőmérsékleti viszonyai kiegyenlítettek: a nyár melege elviselhető, a késő tavaszi és koraőszi fagyok ritkák, a tél azonban tartós, egész területünkön itt a legszigorúbb.

Nyugati, Duna-jobbparti részét már az enyhébb tél, mérsékelten meleg nyár, közepes csapadékellátottság jellemzi. Mindezek ellenére ezt a területet a vízhiány különbözteti meg a másik kettőtől, mert geológiai felépítése (túlnyomóan mészkőből, dolomitból áll) még csapadékosabb éghajlat esetén sem kedvezne jelentős vízhozamú források, felszíni víz- folyásök kialakulásának. Ez a terület legszelesebb része, ahol az országosan uralkodó északnyugati szélirány is leghatározottabban jelentkezik.

Déli, síkvidéki részén homoktalajok uralkodnak, így a nyár forrósága a sokszor kiadós, de nem túl gyakori felhőszakadások ellenére is kedvez az aszályos időszakok kialakulásának.

Területünk hegy- és síkvidéki részei egyaránt rendkívül kedveznék mező- és különösen mikroklímák kialakulásának. A homokon és a meleg déli lejtőkön mediterrán, az északi oldalon, a mély völgyekben és medencékben pedig hegyvidéki és atlanti vegetáció alakult ki.

2.212 Meteorológiai állomáshálózat

Éghajlati állomáshálózata, a hegycsúcsokat kivéve mindig kielégítő sűrűségű volt. Hegyvidéki (de nem hegycsúcsi) állomásai: Terény, Vác, Királyháza, Gödöllő, Monor. A pesti síkságon: Újpest, Soroksár, Ráckeve, Pestimre, Lőrinc és Ferihegy. A dunántúli oldalon: Meteorológiai Intézet, Krisztinaváros, Gellérthegy, Budaörs, Nagytétény, Herceghalom, Martonvásár. Egyetlen hegyi állomása Budapest — Csillagda, valamint a jelenleg nem működő, de hosszabb-rövidebb megfigyelői múlttal rendelkező Nagyhideghegy (Börzsöny) és Dobogókő (Pilis). A területtel közvetlenül határos jelentős állomások: Salgótarján és Esztergom. A magasabb hegységek éghajlati viszonyait a szomszédos 8. Középtiszavölgyi TVK területéhez tartozó Kékestető állomás adataival jól jellemezhetjük, legalább öt évtizedes csapadék-megfigyelése van a terület 80 csapadékmérő állomásának.

2.213 Makroszinoptikus időjárási típusok

Hess és Brezowsky kutatásainak felhasználásával az egész ország területére s így területünkre is érvényes nagy területeken (pl. kontinensrészeken) egyidejűleg előforduló (makroszinoptikus) időjárási típusokat Péczely György állította össze. Ezeknek a jövőben a távprognózisokban is közlendő makroszinoptikus időjárási helyzeteknek az ismerete a vízgazdálkodási gyakorlatban is hasznothajtó lesz, mivel minden egyes betűszimbólummal jelölt időjárási típushoz az ország különböző tájain meghatározott időjárási elemek (hőmérséklet, légnyomás, csapadékösszeg és esetleg — intenzitás, stb.) tartoznak. ( A CMm típus előrejelzésekor pl. nyáron a Dunántúl egyes részein 50 nrni-t meghaladó, a Tiszántúlon alig 1—5 mm-es csapadékra lehet számítani.)

Az 1. táblázatban csak azt a 9 időjárási típust ismertetjük, melyeknek évi előfordulási gyakorisága hazánkban az 5%-ot meghaladja. — A 10%-ot meghaladó gyakoriságú típusokat az I., az 5—10% közöttieket a II. kategóriába soroltuk.

Az 1. táblázatban szereplő időjárási helyzetek jellemzése:

A Anticiklon centrum, illetve levegősaétáramlási terület (divergencia) a Kárpát-medence felett. Szélirány: határozatlan jellegű. Tartós szárazság.

Ae Anticiklon a Kárpát-medencétől keletre. Szélirány: déli, délkeleti. Száraz idő vagy kisebb csapadék.

Aw Nyugatról benyomuló ú. n. azóri anticiklon. Szélirány: északnyugati. Nyáron friss, szeles idő, futó csapadékokkal, télen enyhülést hoz An Anticiklon a Kárpát-medencétől északra. Szélirány: északkeleti. keleti. Csapadékviszonyök határozatlanok.

Cm Ciklonális helyzet. Hidegfront átvonulása előtt délkörmenti, tehát déli, délnyugati szél. Nyáron általában csapadékmentes, télen csapadékos időjárási helyzet.

AB Anticiklon a Brit-szigetek vagy az Északi tenger felett. Szélirány: északi, északnyugati. Szeles idő, futó csapadékokkal. (Hasonló az Aw helyzethez.)

CMm Mediterrán ciklon a Földközi tenger nyugati medencéjében. Szélirány: déli, délkeleti. Nyáron dunántúli (50 mm/nap-ot is meghaladó), télen tiszántúli csapadék túlsúllyal.

As Anticiklon a Kárpát-medencétől délre. Szélirány: déli, délnyugati. Csapadékszegény idő. NY Nyereghelyzet. A szélirány változó, meghatározhatatlan. Derült, száraz idő.

52