Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
pezni, és ösztönző bérezéssel megtartani. A szellemi és fizikai munkaerő állandó, tervszerű továbbképzéséről gondoskodni kell. 2.3. A vízgazdálkodási feladatok megvalósítási sorrendje A Közép-Dunavidéki TVK-ben foglalt főbb beruházások sorrendjét az ágazatoknak a 2.2 pont szerinti rendjében a 6; XIX. 1. melléklet adja meg. A fejlesztést 3 időszakra bontva ütemezték be: az 1965. év végén lezáruló II. ötéves tervidőszakra, az 1966—80 évek időszakára és az 1980. évben túli nagytávlatra. A sorrendet a „sorrend” rovatba írt számok érzékeltetik, az ágazatok előirányzatának egymás közötti tájékoztató súlyozása alapján. A közel egyidőben megvalósítandó beruházások — függetlenül a szakágazati hozzátartozástól — azonos sorszámot kaphatnak. A feltűntetett sorrend nem kezelhető mereven, pusztán első elképzelésnek tekinthető, amelyet az igények tényleges alakulásának megfelelően finomítani kell. 2.4. A vízgazdálkodási létesítmények főbb munkamennyiségei és költségei A Közép-Dunavidék területén sok olyan nagytömegű munkát terveztünk, amely a Vízügyi Igazgatóság jelenlegi gépparkjával nem hajtható végre. (Nem gondolunk itt a nagylétesítményekre — Nagymaros, Adony és ezek járulékos munkái, pl. alvízi kotrás — hiszen ezek építési munkáit feltétlenül külön erre a célra életrehívott vállalatoknak kell elvégezniük.) Be kell ezért sezrezni kenőszámú kotrógépet, valamint több olyan kisgépet, amelyek nélkül a tervekben foglalt feladatok végrehajtása nem lehetséges. (Rézsűkaszáló, boronáló, talajlazító, féreglyukinjektáló, vegyszeres gyomirtó, uszálykőkirakó, fenékürítős kőuszály, csatornakaszálógép, csatomatisztítógép, kisteljesítményű úszószívókotró, csatomarézsűtömörítő, vibrátor, ré- tegvonalmenti műveléshez szükséges gép, kisméretű dumperek, kistolólap.) Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az esőszerű öntözés, az ivó- és iparivíz hálózat fejlesztésével feltétlenül olyan a.c. nyomócsőigény jelentkezik, amelyet iparunk a jelenlegi kapacitással kielégíteni nem tud. Gondoskodni kell az öntözéses vízellátáshoz, az ivóvíz és szennyvíz továbbításához szükséges szivattyúk es meghajtómotorok biztosításáról is. Nem elhanyagolható a megfelelő létszámú és minőségű tervezői gárda biztosításának kérdése sem, hiszen a jelenlegi helyzetben is túl vannak tervezőink terhelve, úgy a tervezőintézetekben, mint az igazgatóságoknál. Ezeknek a kérdéseknek megoldása természetesen nem a TVK, hanem az OVK feladata, ezert itt csak arra szorítkozunk, hogy e szűk keresztmetszetekre a figyelmet felhívjuk. Másik igen fontos tényező az építés technológiájának megváltoztatása, és ezzel szoros összefüggésben a középkáderképzés teljes megreformálása. Armentesítés folyószabályozás. Az árvédelmi töltések erősítésénél, fejlesztésénél valamint új töltések építésénél gazdaságosságot számokban kimutatni igen nehéz. Az egy ha-ra eső beruházási költség mezőgazdaságilag művelt belsőség nélküli területen sok esetben adhat ugyan összehasonlítási alapot, belsőségeknél, valamint felújításoknál azonban gazdaságosságot számítani nem lehet. A nyílt árterületek árvédelmi létesítményekkel történő bevédésénél a leggazdaságosabb a Pomáz budakalászi öblözet látszik. (Fajlagos beruházás 3000 Ft/ha. Ezután következnék az Ipolymenti öb- lözetek közül a nógrádszakáli. ludányhalászi, szé- csény—petényi területek 9000 Ft/ha körüli értékkel. A legdrágább a hanti és a Lakos—d e j túri öblözet. (43—47 000 Ft/ha.) A folyószabályozás egyes munkáit számszerű gazdaságossági mutatókkal jellemezni nem lehet, de nem is szükséges, mert a beütemezett munkálatok egyrészt a DB által előírt hajóút szélesség és mélység biztosítása, másrészt a 6 TVK árvíztől mentesített területeinek biztonsága érdekében szükségesek A belvízgazdálkodás és belvízvédelem terén az elmúlt 10 év alatt a területen belül vízkár nem volt. Ennek oka a száraz időszakban és a csatornarendszer folyamatos fejlesztésében rejlik. Ezért összehasonlító adatok hiányában a beruházások hatékonysága nem kimutatható. A kisvízfolyások rendezésével kapcsolatos munkák gazdaságosságának meghatározásakor egy igen jelentős tényező a fajlagos költség. Ezt a fajlagos költséget azonban nem hektárra, hanem a vízfolyás 1 km-ére vetítjük. Ez a mérőszám elsősorban a vízfolyások egymáshoz viszonyított költségességét határozza meg. Az egy ha-ra történő vetítés nem adna ugyanis reális képet, hiszen egy Nógrád megyei községben három-négyszáz hektár víztelenítésének sokszor sokkal nagyobb a jelentősége a helyi lakosság szemében, mint ugyanakkora területnek az Alföldön történő mentesítése. Ugyanakkor a vízfolyás rendezésének szükségessége mellett szólhat a mentesített terület jellege is. (Belsőség, ipari érdekeltség stb.) Mindezek figyelembevételével a rendezés fontossági sorrendjét először társadalmi és egyéb népgazdasági érdekek szabják meg, és csak az egyforma súllyal jelentkező költségek között dönt a fajlagos beruházás nagysága. Összefoglalva: a vízfolyások rendezésének fajlagos költsége 110—710 000 Ft/km érték között változik. Átlagban 300 000 Ft/km költséggel számolhatunk. Néhány fontosabb vízrendszer fajlagos beruházási költsége 1000 Ft/km-ben: Gombás, ill. Szentlélek 242; Dera 332; Feketevíz 340; Szilas 451; Rákos 635; Börzsöny 713. A kisvízfolyásokra építhető tározók fajlagos beruházási költsége 1,8—28,6 Ft/m3 között változik. Öntözés. A területen öntözőrendszer nincsen, ezért az öntözendő területek tájegységenként vannak csoportosítva. Gazdaságosságukat vizsgálva a fajlagos beruházási költség 5— 25 000 Ft között változik ha-ként. A jövedelmezőségi mutató ebből kifolyólag 0,21—1,19 között mozog. A gazdaságosságot figyelembevéve tehát elsősorban a Csepel-szigeti, Soroksári Dunaág melletti öntözések, utolsósorban a gyáli öntözések valósíthatók meg. A legkisebb fajlagos beruházással és a legkedvezőbb üzemelési lehetőségekkel a víz a Soroksári Dunaágból vehető ki. A fejlesztés terén 494