Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
első lépésben a közvetlen parti sávban történhet öntözés. A halászati vízhasznosítás gazdaságosságának mérlegelésekor a fajlagos építési költséget és a megtérülési időt kell vizsgálni. A fajlagos építési költség 25—35 000 Ft között mozog a legtöbb tónál. A megtérülési idő 3,3—4,6 év között van, tehát ezek a halastavak általában gazdaságosnak mondhatók. A tervben szereplő halastavak közül az alsógödi halastó után (amely felújítás) a zsám- béki, biai, tárnoki halastavak a leggazdaságosab- bk. Leggazdaságtalanabb a patvard tó, melynek fajlagos beruházási költsége 41 300 Ft, megtérülési ideje pedig 5,5 év. A holtágak halasítása a jelenlegi technológiai adottságok mellett nem gazdaságos. Kivételt képez a leitlkési Ipoly holtág, melynek megtérülési ideje 8,8 év. A többi holtágaké 20—87 év között változik. Ivóvíz- és iparivíz-ellátás valamint a szennyvíz- tisztítás és elvezetés terén a téma jellegénél fogva gazdaságosságról és megtérülési időről nem beszélhetünk. A tervben foglalt feladatok megvalósítása velejárója az életszínvonal és a népegészségügy emelésének, a kulturáltabb életkörülmények megteremtésének. Velejárója az ipar és a kommunális létesítmények fejlesztésének. A tervezett vízerőművek közül a leggazdaságosabb a nagymarosi erőmű, amelynél 1 kWó 3,95 Ft fajlagos beruházási költség és 10,81 fillér fajlagos önköltséggel van terhelve. A leggazdaságtalanabb a Kvassay zsilip, ezt azonban az erőmű tan- és kísérleti jellege indokolja. (Ezek miatt a szempontok miatt ugyanis az erőmű sok speciális felszerelést kapott). A törpe vízerőművel fajlagos önköltsége 18—40 Ft/kWó között változik. A legkisebb a fajlagos önköltség a Kemence-patak II. sz. erőművénél, legnagyobb pedig a Börzsönyi III. erőműnél. A hidraulikus energiatározók igen gazdaságosak. Megtérülési idejük 3,7—5,5 év között változik. 495
