Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
IV. Dunántúli dombság a) Zalai-dombság b) Belső-Somogy c) Külső-Somogy d) Tolnai-Baranyai dombság ej Baranyai szigethegység V. Dunántúli-középhegység a) Bakony bj Vértes (Vértesalja, Velencei hegység, Zá- molyi-medence) ej Gerecse (Zsámbéki-medencével) d) Budai—Pilisi-hegység ej Visegrádi-hegység VI. Északi Középhegység A talajosztályozás középpontjában a talajtípus áll. Ugyanazon talajtípusba azok a talajok tartoznak, melyek hasonló körülmények között, az egymáshoz közelálló talajképző tényezők hatására alakultak ki, s egyforma biológiai, kémiai és fizikai folyamatok által jellemezhetők. A típusok altípusokra, majd változatokra, valamint helyi változatokra oszthatók. A kidolgozott osztályozási rendszer csak a típusok és az altípusok felsorolását illetően teljes, míg a változatoknál már nem sorolja fel az összes le- lehetőségeket, hanem csak az elválasztás irányelveit vázolja. Még kevésbé törekszik a konkrét helyi változatok merev felsorolására, mert egyrészt kevés adat áll erre vonatkozóan rendelkezésre, másrészt a már meglevő adatok alapján, meghatározható helyi változatok száma is igen nagy. aj Börzsöny bj Cserhát és a Gödöllői dombság ej Mátra d) Bükk ej Nógrádi-medence f) Karancs—Medves g) Borsodi-medence h) Aggteleki-karszt i) Cserhát j) Zempléni-hegység hogy a talajt alakító folyamatok milyen arányban és milyen sorrendben léptek és lépnek fel a talajképződés során. A talajalakulás során fellépő folyamatok — melyek egy része fizikai, más része kémiai, vagy biológiai természetű — ugyanis egymással ellentétes részfolyamatok dinamikus egyensúlyából tevődnek össze. Ilyen ellentétes folyamatpárok a következők lehetnek: nedvesedés lehűlés kilúgzás mállás kolloid másodlagos ásványok széteséses redukció szervesanyag bomlás — száradás — melegedés — felhalmozódás (sófelhalmozódás, konkréciók) — másodlagos ásványok képződése — kolloid kicsapódás — a szétesés termékeinek kapcsolódása — oxidáció — szervetlen anyag — felhalmozódás Mindezek a folyamatok periódusosán és ritmu- sosan változtatják erősségüket. Ezek a periódusok változó időtartamúak. Minden ritmus után az előzőhöz hasonló állapotba térnek vissza, de ugyanakkor vannak kisebb eltérések, melyek erősödve a talajban, több ritmus leforgása után, lényeges változásokat idézhetnek elő. Aszerint, hogy az ellentétes folyamatok milyen dinamikus egyensúlyba jutnak és az egyes ellentétpárok milyen viszonylagos szerepet játszanak a talajképződésben, keletkeznek a különböző típusok. Az egyes típusok nem állandók, tulajdonságaik is változnak. 2.1213 A TERÜLET LÉNYEGES TALAJFÉLESÉGEINEK LEÍRÁSA Az előzőekben ismertetett talajföldrajzi, genetikai szemléletű kutatások eredményeképpen hazánk különböző termékenységű talajait „talajosztályozási rendszerbe” foglaltuk össze, melynek gerincét a talajtípusok alkotják. A típusok általában a genetikai szintekkel jellemezhetők. A talajtanban legtöbbször „A”-val a kilúgzási, „B”-vel a felhalmozódási szintet jelöljük, míg „C” szint alatt az anyakőzetet értjük. Egyes típusoknál a ,,B” szint értelmezése fentiektől eltér. így pl. a „csemozjom В szint” a fokozatosan csökkenő humusztartalommal és egyre gyengébb kilúgzással jellemezhető réteget jelöli. A területen előforduló fontosabb talajtípusokat a következőképpen jellemezhetjük: 1. Agyagbemosódásos barna erdőtalajok többnyire különböző korú üledékes kőzeteken képződtek. Szelvényükben az egyes genetikai szintek jól elkülönülnek. A podzolos barna erdőtalajoktól abban különböznek, hogy a kilúgzási szintjük („A”) sárgább, kissé barnás színű és másodlagos kovasav kiválás nem található bennük. Az agyagbemosódás következményeként a „B” szintben bizonyos mértékű agyagfelhalmozódást tapasztalunk. 2. Bamaföldek (Ramann-féle barna erdőtalaj) általában karbonátos, bázisgazdag kőzeten, túlnyomórészt löszön és márgán képződtek. Az egyes genetikai szintek jól elhatárolhatók. Az „A” és „B” szint között csak színben mutatkozik különbség, de az agyagos rész összetételében nem. A kilúgzási szint száné barnás, szerkezete apró morzsás. míg a felhalmozódási szint vörösesbarna színű és szemcsés, esetleg sokszögű szemcsés szerkezetű. 3. A csemozjom barna erdő talajokban mind a barna erdőtalaj, mind a csemozjom talajképződés fő jellemvonásai felismerhetők. Az erdőtalajokra jellemző hármas tagoltsága, főleg a felhalmozódási szint vörhenyes, csokoládé barnás színe, nagyobb tömődöttsége, diós szerkezete, míg a csemozjo- mokra jellemző a mélység felé fokozatosan csökkenő humuszosodás, a felső rétegek morzsalékos szerkezete. Szénsavas meszet általában nem tartalmaznak, de ahol a csemozjom talajképződés már 48
