Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
A vízépítési és az építőgépekkel kapcsolatos kutatás kiszélesítése, a Területek nagyobb -vízgazdálkodási létesítményeinek (vízlépcsők, vízművek, öntözőrendszerek, műtárgyak, 'belvízmegfigyelő területek stb.) előmunkálataival, építésével és üzemével összefüggő laboratóriumi és helyszíni kísérletek. A 6. TVK területi vízgazdálkodási munkái során — eltekintve a vízgazdálkodás egész területét, tehát a 6. TVK területét is érintő alap- és alkalmazott kutatásoktól — a fontosabb kutatási kérdések az árvédelem és folyószabályozás, a vízrendezés, az öntözés és a vízellátással kapcsolatban merülnek fel. A terület leginkább csak Budapest közvetlen környezetét a szentendrei és Csepel szigetekkel együtt, valamint a Budapesttől északra terülő domb- és hegyvidéket foglalja magában az Ipolyig, mint országhatárig. Az ármentesítési kérdéseket illetőleg az árvédelmi gátak biztonságának és kialakításának vizsgálatára a középdunai adottságoknak megfelelően kell vizsgálni az árvizek alatti szivárgás kérdését nagyobb területekre kiterjedően is a szentendrei szigeten át, a Tahi—Vác között kiépítendő teljes plezometrikus észlelőszelvénnyel. A vizsgálatok eredményei fognak leginkább fényt deríteni dunai szelvények mérési adataival együtt a gát alatti szivárgás alakulására és hatására, valamint a gazdaságos tervezési és építési irányelvek kialakítására. De igen fontosak ezen a területen még a műtárgyak és partfalak káros jelenségeinek vizsgálatára, a hid- romechanizációs építésekre és a gátvédelem módjaira vonatkozó kutatások. A folyószabályozás további munkáinak folytatásához, a kereszt- és hosszirányú szabályozási művek adatainak jövőbeni megválasztása végett a meglévő művek működésének vizsgálata, a mederállapot, a mederanyag, e. hidrológiai és hidraulikai viszonyok együttes értékelése fog adatul szolgálni. A vízminőségi kutatások egyik fő anyagát is Budapest, mint nagy lakó- és ipari centrum adja, A kutatások a városi és ipari szennyvíztisztításokra, a szennyvizek és vízkivételek összefüggésének megállapítására és a hatások elkülönítésére, a Duna tisztulási folyamatának vizsgálatára vonatkoznak. Az országos kutatási tervben felvett munkákon kívül ezeni a területen különös kutatásokat nem kívánnak a további vízgazdálkodási munkák. 3. MŰSZAKI TERVEZÉS A vízügyi műszaki szolgálatot 1948 évig részben állami hivatalok, részben a helyi érdekelteknek a területen működő autonóm társulásai látták el. Az állami vízügyi hivatalok — így a Folyammérnöki- és Kultúrmérnöki Hivatalok, a Vízrajzi Intézet, a Soroksári Dunaág Munkálatainak Kirendeltsége, a Balatoni Kikötő Felügyelőség, az Országos Öntözésügyi Hivatal, a Folyócsatomázási és Vízerőügyi Hivatal stb. — a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztálya alá voltak rendelve és a főosztály felügyelet alatt állottak az autonóm vízitársulatok is. 1948 évig a műszaki tervezési munkát a területen működő hivatalok és társulatok műszaki személyzete végezte el, tehát ún. „házi” tervezési rendszer alakult ki, a vízitársiulatok ezen kívül magán mérnöki irodákat és mérnököket is megbíztak a tervezési munkák elvégzésével. A területen működő hivatalok és társulatok által készített jelentősebb műszaki terveket a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya felülvizsgálta, majd a terv jóváhagyása után a munka elvégzésére építési engedélyt adott. A fenti időpontig a nagyobb jelentőségű vízügyi műszaki létesítmények terveit (duzzasztóművek, vízerőművek, csatornák, folyócsatomázás stb.) a Vízügyi Műszaki Főosztályon 'belül működő tervezési és építési ügyosztály, továbbá a Vízrajzi Intézet tervező, illetve tanulmányi csoportja, valamint az Országos Öntözésügyi Hivatal készítette el. 1948 évtől — a vízügyi társulatok államosítása után — a műszaki tervezésnek a fent már ismertetett „házi” tervezési formája továbbra is fennmaradt, nagyobbjelentőségű terveket pedig az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Tervezési Főosztálya készítette el. A Vízügyi Igazgatóságoknál az első központi műszaki tervezési csoportok formálisan 1953 év végén alakultak meg, később kiegészültek geodéziai csoporttal. 1954—55 években a tervezés helyi szervei az így megalakult Vízügyi Igazgatóságok tervezési csoportjai. Az Állami Gazdaságok Vízépítési Tervező Csoportok I960 év körül alakultak meg. Az előbbiek zömmel a saját munkáik tervezésével és a tsz-i öntözőtelepek belső berendezésének tervezésével, az utóbbiak Ä. G.-dknál felmerült feladatok tervezésével foglalkoztak. Az országos jelentőségű vízgazdálkodási tervezési munkákat ebben az időben az ÉM. Mélyépítési Tervező Iroda'(MÉLYÉPTERV), a TVÍezőgazdasági Vízépítési Tervező Iroda (MEVITERV) és a Vízerőügyi Tervező Iroda (VITI) végezték, z autóbbi kettő összevonása után a Vízügyi Tervező Iroda (VI- ZITERV), melyek altervezőként munkáikba bevonták a szükséges szaktervező vállalatokat, illetve irodákat. Így ebben az időben a Vízügyi Igazgatóságok mindazokkal a tervezési feladatokkal, amelyeket úgy létszámuk, mint kisebb tervezői felkészültségük miatt megoldani nem tudtak, az országos tervezési irodákhaz fordultak. A fenti tervezési forma 1960 év végéig megfelelőnek is bizonyult. A komplex vízgazdálkodási feladatok megoldását kereső tervezési munkák eredményei rövidesen azt mutatták, hogy a Vízügyi Igazgatóságoknak megbízása alapján a szaktervező irodák által végzett tervezések bár igyekeztek a vízgazdálkodás szakágazatainak kívánalmait mindenben kielégíteni, a 459
