Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

józóút fenntartásához szükséges nemzetközi előírás alapján (1 100 m3/s) határoztuk meg.

Hasonlóképpen változatlanak tekintettük a terület hazai eredetű kisvízfolyásainak természetes vízkészletét is.

A folyók és kisvízfolyások 1960. évi fiktív vízkészletét számításaink szerint 1980-ig a következő tényezők módosítják:

a) A Keretterv szerint az Ipoly partiszűrésű vízkészletéből, Balassagyarmat ivóvízellátására, a folyóterasz — számításaink szerinti — természetes készletét kevéssel meghaladó vízmennyiséget termelnek ki. A készlet utánpótlódása a folyóvízből történik (tározással mesterségesen is dúsítják), a szükséges vízhozamot ezért a folyó felszíni készletéből felszínalatti készlete javára átkönyveltük (pl. talajvízdúsítás céljára).

b) A XII. „Víztározás és annak többcélú hasznosítása” c. fejezet területünkön számos tározó létesítését" irányozza elő, jelentős részüket vízhasznosítási és üdülési céllal. E tározók — melyeknek vízszolgáltatását a 2.312/b pontban ismertetett módon számítottunk — az előző oldalon találhatók.

c) Az ivó- és ipari vízhasználatok szenny- és használt vizének gyarapodása a Dunánál jelentős:

33.4 m3/s (Százhalombatta, fővárosi csatornázási művek és ipartelepek, stb.), az Ipolynál már csak kismértékű (Balassagyarmat, 0,05 m3/s), a kisvízfolyásokat gyakorlatilag nem terhelik újabb szennyvízbevezetések.

d) Felszabaduló élővízként a 2.312/d szerinti értékeket számoltuk el.

Az a)—d) alatt felsorolt módosítások eredményeképpen területünk augusztusi hasznosítható vízkészlete (a Dunáé nélkül) az 1960. évinek kereken ötszörösére, 6,8 m3/s-ra nő.

2.322. Felszín alatti vízkészlet

A felszínalatti vízkészlet természetszerűen gyakorlatilag változatlan, ill. lehetséges megváltozásának (pl. a talajvízkincsnek a kiterjedtebb öntözések hatására várható szaporodásának) mértéke feltétlenül elhanyagolható az e készletféleség becslésében rejlő bizonytalanság mellett. Ezért „távlati vízmérlegünkben” változatlanul a felszínalatti vízkészletnek a „jelenlegi vízmérlegben” megállapított értékeivel számoltunk.

2.33. A VÍZFELHASZNÁLÁS 1980-BAN

a) A terület távlati ivóvízigénye kereken 13,0 m3/s lesz; nagyobb része a Duna felszíni (fővárosi vízmű 2,3 m3/s) és partiszűrésű készletét (9,3 m3/s) fogyasztja (Budapest és Duna-menti települések). Kisebb, de a készlethez viszonyítva jelentős része,

1.4 m3/s, más vízkészletekből elégítheti) ki. Így 0,1 m3/s felszíni vizet vesz a komravölgyi tározóból, elsősorban a szomszédos, 8. sz. TVK-területegy- ségen lévő Salgótarján ivóvízellátására, az Észak- nógirádi Regionális Vízmű, partiszűrésű vizet ugyancsak az Ipoly völgyében! Balassagyarmat ellátására termelnek (0,1 m3/s). Helyenként erősen

igénybeveszik az — ivóvízként való felhasználásra nem mindig legalkalmasabb — talajvízkészletet is (0,7 m3/s); viszonylag kevesebb ivívizet szolgáltat a terv szerint a terület réteg- és karsztvízkészlete (0,3—0,3 m3/s).

b) A terület fejlett iparának tetemes igényéből

39,1 m3/s-ot a Duna elégíti ki (Százhalombatta 22,7 m3/s, Budapest 16,4 m3/s); a talajvízkészlet igénybevétele 0,8 m3/s, a rétegvízkészlet részesedése: 1,3 m3/s (Szigethalom, Dunakeszi stb.), a többi készletféleségé elenyésző.

c) A terület természeti adottságainak megfelelően viszonylag szerény öntözési vízigény (6,8 m3/s) 64%-át a Dunából, 18%-át a tározással növelt helyi felszíni vízkészletből (Ipolymenti öntözések, stb.) 18%-át pedig a talajvízkészletből tervezik kielégíteni. (A vízmérlegben a kútöntözések számított igényének — a felszín alatti víztartók tározó- kiegyenlítő hatásának figyelembevételeképpen — 0,35-dal szorzott értékével számoltunk.)

d) Halgazdasági vízigények (0,3 m3/s) elsősorban a terület felszíni vízkészletét, elenyésző mértékben rétegvízkészletét terhelik.

2.34. VÍZMÉRLEG 1980-BAN

A 6. sz. TVK-egység területén — a helyi vízkészletet igénylők zöme 1980-ban is mezőgazdasági vízhasználat lóvén — az augusztus havi mérleg mértékadó, ezért összefoglalóan csak ezt ismertetjük.

2.341. Vízmérleg a felszíni vizekre

Általában megállapíthatjuk, hogy a felszíni vizek mérlege szerint a 6 .sz. Területi Vízgazdálkodási Keretterv vízkészletgazdálkodási szempontból reális, megvalósítható: a terv előirányzatainak ösz- szevetésére készült 1980. évi vízmérleg egyik vízgazdálkodási egységére sem mutatott ki 100%-ot meghaladó elméleti kihasználtságot.

Részletezve: a Duna mérlege aktív. A helyi felszíni vizeké ugyancsak aktív, átlagos elméleti kihasználtságuk mindössze 33%. Ez egyrészt az 1980 utáni, további fejlesztés lehetőségét biztosítja, másrészt — minthogy a tározással növelt készlet nagytávlati igényeket is bőségesen kielégíti (1.2.4 alatt) — arra vall, hogy a tározó-építési fejezet összeállításánál a biztonság elvét követték. A program módosítására, csökkentésére a megvalósítás közben, az igények pontosabb meghatározásával, a tározók műszaki tervezésével kapcsolatban is sor kerülhet. Minthogy azonban a tározók az üdültetést is szolgálják, a felszíni vízkészlet 100%-os kihasználása amúgysem lehet célunk.

2.342. Vízmérleg a felszínalatti vizekre

A Keretterv e szempontból is reálisnak bizonyult.

A talajvízkészlet átlagos kihasználtsága 82%, a .karsztvízkészlet átlagos kihasználtsága 55%, a rétegvizeké 73%. Ezeken belül az egyes részterületek

4a i