Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
készletének igénybevétele meglehetősen tág határok közt változik (itt-ott a 100%-ot is eléri), ez azonban kerettervezési szinten, a részegységek elhatárolásában és készleteik meghatározásában rejlő bizonytalanságok ismeretében nem mondható hibának, inkább csak arra figyelmeztet, hogy a felszín alatti vízkészletet fogyasztó új vízhasználatok telepítését mindig gondos kutató-feltáró munkának kell megelőznie. 2.4. NAGYTÁVLATI VÍZMÉRLEG Kerettervünk az öntözés nagytávlati (1980 utáni) vízigényére vonatkozóan is tartalmaz irányértékeket. (A többi vízgazdálkodási ágazat 1980 utáni fejlesztése tervezéssel ma még nem követhető részletesen.) „Nagytávlati vízmérlegünk” rendeltetése éppen ezen 1980 utánra tervezett igény kielégítési lehetőségének vizsgálata, s ezzel a nagytávlati elképzelések realitásának ellenőrzésére is szolgál. A mintegy 50 éves időszakra készülő „nagytávlati vízmérlegben” — az 1980. évitől eltérően — elvileg talán indokolt lenne a készletek természetokozta és az emberi tevékenység — talajművelés, erdőgazdálkodás, a terméshozamok növelése stb. — járulékos hatásaként jelentkező megváltozásának felbecsülése. Hogy ezeket itt sem vettük figyelembe, annak oka hasonló a „távlati vízmérlegnél” előadottakhoz: e hatások mértéke előre gyakorlatilag nem becsülhető s az egyéb bizonytalanságok mellett amúgyis elhanyagolható. A halmozódott bizonytalanságoknak (pl. a fokozottan ismeretlen külföldön tervezett beavatkozásoknak, stb.) és a feladat természetének megfelelően, „nagytávlati vízmérlegünk” (XVII—6, 7, 8 melléklet) az előző kettőhöz viszonyítva erősen egyszerűsített felépítésű: minőségi bontás nélkül és — csupán az öntözésből származó többletigénnyel számolván — csak augusztus hónapra készült. Mind a hasznosítható készlet, mind az igények tekintetében az 1980. évi mérleg adatait tekinti kiindulási alapul. Az 1980. évi hasznosítható vízkészlet a — területünkön nem jelentős — nagytávlati fejlesztések igényeit is fedezi, a vízkészlet növeléséről (pl. további tározással) tehát itt nem kell gondoskodni. A Dunából közvetlenül kielégítendő öntözővízigények 0,4 m3/s-mal, a terület vízkészletéből kielé- gítendők 1,85 m3/s-mal nőnek 1980. után. A helyi készletet terhelő igények területi szétosztására a VI. „Öntözés” c. fejezet is adott támpontot, további bontásukat az egyes részterületek között (pl. az Ipolymenti öntözések igényének szétosztását a folyó és a hazai vízgyűjtője között, továbbá a Duna- balparti kisvízfolyásokat terhelő igények szétosztását a 6/a és 6/c részterületek között) a lehetőségek — azaz az 1980. évi szabad készletek — figyelem- bevételével végeztük. Vízmérlegünk a nagytávlati elképzelések reális voltát alátámasztja: a területi vízkészlet átlagos kihasználtsága 59%t-ra adódott, az 1980 utáni időszakra előirányzott öntözés fejlesztések tehát a keretterv — esetleg kismértékben csökkenthető — tá- rozási programjának megvalósulása után végrehajthatók. Végül a XVII—8. melléklet — a dunavölgyi komplex összefüggések megvilágítása céljából — tájékoztató jelleggel megadja a Duna vízrendszerének országos jelentőségű vízfolyásokra támaszkodó 1980. éven túli öntözés fejlesztés összesítő számértékeit. 452
