Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
A rétegvizeknél minőség szerinti megoszlást nem vettünk fel abból a meggondolásból kiindulva, hogy a rétegvízkészlet van olyan érték, amelyet — ha szükséges — kezeléssel aránylag gazdaságosan lehet mindenre alkalmas minőségűvé tenni. A terület rétegvizeinek kihasználtsága viszonylag igein magas (kereken 1,0 m3/is), a készlet 43%-a. A rétegvizet elsősorban ipari (87%), másodsorban kommunális (13%) célokra használják. Az igények nagysága nincsen összhangban a részterületek vízkészletével, ezért a kihasználtság foka 0 és 95% között változik. Legkisebb a kihasználtság (1% alatt) a 6/C és 6/J, valamint a 6/H tájegységen, 10—25% közötti a 6/B, 6/1 és a 6/G részterületeken. 50% feletti kihasználtságot találunk a 6/A (65%), 6/D (74%), 6/F (82%) és a 6/E (95%) részterületeken. A terület rétegvízkészlete már nagymértékben lefoglalt. Különösen az 50%-nál nagyobb mértékben kihasznált részterületek további terhelése járhat a sztatikus vízkészlet csökkenésével és így az üzemi viszonyok rohamos rosszabbodásával. A terület még szabad rétegvízkészletét általában fenn kell tartani a természetes fejlődés igényeinek kielégítésére. — A területen belül a 6/*B részterületen karsztvízkészletet is ismerünk. Nagysága mintegy 0,5 m3/s. A karsztvíz, minőségét a gyakorlattal megegyezően mindenre alkalmasnak vettük fel. Kivételt képez a kiemelt karsztvizereäetü bányavíz, amelyet a kiemelés körülményeinek megfelelően „C” kategóriában levőnek állapítottunk meg. így a teljes karsztvíz mennyiségnek kb. 2%-át ebbe az alacsonyabb kategóriába soroltuk. A területen a karsztvizet gyakorlatilag kizárólag kommunális célokra használják. A terület karsztvízkészlete 74%-ban (0,35 m3/s) már kihasznált. Ez az igen magas érték azt jelenti, hogy a terület karsztvízkészlete lényegében lekötött s a továbbiakban a természetesen fejlődő helyi igények kielégítésére szabad csak felhasználni. A 6. sz. TVK területén csak a Váctól—Dunakeszi—Etyek vonaltól délre van lehetőség hévgyógyvíz feltárására. Ásványvizet — egyrészt jódos sós vizet, másrészt szénsavas vizet — ezenkívül különösen szerencsés esetben az említett vonaltól északra is szerezhetünk. Ezek mennyisége azonban elenyésző. Növény- hév- és gyógyvíz szempontjából ma a 6. sz. TVK-területegység hazánk leginkább feltárt területe. Ennek ellenére sem lehet még megfelelő pontosságú mérleget készíteni azért, mert a kutakban, ill. forrásokban beállt változások és a vízkészletváltozás közötti összefüggés még mindig nem kellő mértékben tisztázott. Tájékoztatásul mégis közöljük az alábbi táblázatot, mely a víz minőségének figyelmen kívül hagyásával a 35° C-on felüli hőfokú hévizek és ennél hidegebb gyógyvizek mérlegére is ad tájékoztatást. A jelenleg feltárt hévizeket Budapesten kívül kizárólag tisztasági fürdő, strand, gyógyfürdő és ivókúra céljaira, Budapesten ezeken kívül még melegvíz szolgáltatásra és fűtésre is használják. Megnevezés V ízké szlet Eddigi felhasználás Szabad készlet Kihasználtság l/s l/s l/s % Budapest hévizei 560 450 110 80 A többi terület hévizei 300 _ 30 0 . Keserű és sós gyógyvizek 0,45 0,36 0,09 80 6. sz. TVK-területegység országos viszonylatban számottevő mennyiségű feltárt hév- és gyógyvízzel rendelkezik. A különböző jellegű víztartó kőzetek előfordulása az ásvány- és gyógyvíz minőségének változatosságát is biztosítja. 2.233. A terület fejlesztési lehetősége a vízmérleg szempontjából Összefoglalva megállapítható, hogy a TVK-egy- ség területén, az 1960. évi vízmérleg szerint, egyedül a Duna mellékén lehetséges felszíni és partiszűrésű készletre támaszkodó nagyobbmértékű fejlesztés. A felszín alatti rétegvizek és a karsztvíz meglehetősen kihasználtak. A nagy szabad vízkészlettel rendelkező Dunamente egy részén a termál- ill. gyógyvízfeltárásra is kedvező a helyzet. A Dunától távolabb nagyabb fejlesztést előirányozni nem célszerű, mert az ottani készletek sok esetben még a természetes fejlődéssel járó vízigénynövekedést is éppen csak ki tudjuk elégíteni. 2.3. Távlati vízmérleg A távlati vízmérleget két időszakra vizsgáljuk. A következő 2,31—2,34 pontok alatt az 1980-ig terjedő fejlődéseket veszik figyelembe, míg a 2.4 pontban az ún. „nagytávlati vízmérleghez” adunk meg némely már ma előrelátható irányértéket a további fejlesztéshez. 2.31. A TÁVLATI VÍZMÉRLEGRŐL ALTALÄBAN 2.311. A távlati vízmérleg készítésének célja és alapelvei A 20 éves távlatra készülő vízmérleg a 2.2 alatti „jelenlegi vízmérleg”, mint kiindulási alap, továbbá a Területi Vízgazdálkodási Keretterv előző fejezeteiben vízgazdálkodási ágazatonként rögzített távlati tervek alapján készült. Figyelembeveszi tehát a vízkészleteknek az 1960—1980 tervidőszakban az előrelátható technikai beavatkozások következményeként, ill. kölcsönhatásaként jelentkező változását csakúgy, mint a vízigényeknek éppen a Kerettervben megtervezett vízépítési létesítmények megvalósulása miatti változását. (Ilyen viszonylag rövid időszak alatt a vízkészletek természetes okok miatti változásának nemcsak mértéke, hanem még 447
