Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

előjele is csak nehezen becsülhető. Figyelembevételétől a „távlati vízmérleg” szerkesztésénél tehát eltekintünk.)

Vízmérlegünk feladata tehát elsősorban a Kerettervben előadott távlati elképzelések vízkészletgazdálkodási szempontból való realitásának, ill. annak összefoglaló ellenőrzése, hogy a szakágazatonként készült Keretterv-fejezetekben a vízigényeket mindenütt egymással és a vízkészletadottságokkal összhangban irányozták-e elő.

Vízkészletgazdálkodási szempontból általában reálisnak tekinthető az a Keretterv, melynek megvalósulása egyetlen vízgazdálkodási részegységben sem okoz 100%-ot meghaladó, ill. általában a készletféleségre megengedhetőnek ítéltet meghaladó kihasználtságot, azaz amelynek tervezett vízigényei, jelenlegi ismereteink szerint, az előírt biztonság mértékéig kielégíhetők lesznek. (Az utóbbi megfogalmazásból az is következik, hogy olyan készletféleségeknél, amelyek nagyságának meghatározása fokozott bizonytalansággal jár — elsősorban tehát a különböző felszín alatti vízkészleteknél — amellett,hogy a készlet inkább alá-, mint túlbecsülésére törekszünk, kedvező kihasználtsági mérőszámul — a bizonytalanság mértékétől függően — 100%-nál alacsonyabb értéket tekintünk.)

Természetes, hogy ilymódon a „távlati vízmérleg” elméletileg visszahathat az előző fejezetekre is. Amennyiben ugyanis azt mutatná ki, hogy pl. az újabb vízigénylők telepítésének tervezésénél a Keretterv valamelyik fejezete nem vette volna kellő mértékben tekintetbe a tervezés időszakában meglévő szabad vízkészletek (vízfölöslegek) természetadta területi elosztottságát, vagy a készletnövelés gazdaságos lehetőségeit, esetleg az illető TVK-fe- jezet átdolgozása is szükségessé válhat. A mérlegelésben rejlő számos bizonytalanság miatt azonban olyan eseteikben, amikor valamely vízgazdálkodási egységnek a tervezett létesítmények megvalósulása esetén várható vízhiánya viszonylag elhanyagolható (az elméleti kihasználtság mértéke alig haladja meg a határértéket), az ilyen átdolgozástól eltekintünk, s csupán felhívjuk a figyelmet egy, a megvalósítás során is kivihető tervmódosítás (ill. terv- kiegészítés) szükségességére. A vízmérleg ezenkívül azt is kimutatja, hogy valamely vízgazdálkodási egységben a tervezett vízhasználatok a természetadta vízkészletet nem eléggé használják ki, vagy éppen hogy e vízkészlet tervszerinti növekedésének mértéke (tározással, átvezetéssel) csökkenthető lenne; a vízmérleg eredménye ebben az esetben is tervmódosítási javaslat.

„Távlati mérlegünkben” a „jelenlegi mérleg” bizonytalanságai szükségszerűen halmozódnak, még ha a kerettervben előirányzott valamennyi létesítmény tervszerinti megvalósulását feltételezzük is. Hazánk sajátos vízrajzi helyzete miatt, elsősorban a külföldről érkező felszíni vízkészlet terhére tervezett határainkon kívüli beavatkozások ismeretének rendkívül fogyatékos volta a bizonytalanságok fő forrása. A ..távlati mérleg” felállítása során e tekintetben általában azt az alapelvet követjük, hogy a külföldön 1980-ig tervbe vett beavatkozások ismeretének hiányában, különösen pedig ott, ahol

megvalósulásuk 1980. előtt nem valószínű, ilyenek hatásával nem számolunk, ill. csak a már 1960-ban is üzemelő külföldi vízhasználatokra leszünk tekintettel. Alapelvünk követése közel sem megnyugtató, de legalább homogén eredményekre vezet.

2.312. A távlati vízmérleg szerkezete

A „távlati mérleg” felállításának alapelvei (tűrés, biztonság, stb.) azonosak a jelenlegi vízmérlegnek” 2.1 alatt leírt alapelveivel. Mivel azonban a „távlati mérleg” felépítése — szükségképpen — némileg eltér amazétól, ezt itt röviden ismertetjük.

A vízgazdálkodási célra hasznosítható felszíni és felszín alatti vízkészletek időbeli alakulását 20 év alatt számbavehető mértékben csak az emberi beavatkozások (víztározás, erdőgazdálkodás, talaj művelés, bányaművelés, stb.) befolyásolhatják, mert a természeti tényezők (éghajlat, vízföldtani viszonyok, stb.) számunkra észlelhetően csak geológiai idő-méretben változnak.

A vízkészletek mennyiségi változása részben az ilyen célú beavatkozások (pl. tározók, vízlépcsők építése, talajvízdúsítás, stb.) eredménye, részben más célú munkálatok (a talajművelésben, erdőgazdálkodásban, mezőgazdasági termelési viszonyokban, bányaművelésben beálló változások, stb.) járulékos következménye. E hatások közül a „távlati vízmérlegben” csak az első csoportba tartozókkal számolunk, a járulékosan jelentkezőket, — minthogy területünkön a jövőben érvényesülő összhatásuk nem felmérhető, s mértékük is feltétlenül kisebb a külföldi beavatkozások ismeretének hiányából adódó, továbbá a felszínalatti készletek közelítő becslésében rejlő bizonytalanságoknál, figyelmen kívül hagyjuk.

Az 1980. évi fiktív (hasznosítható) készlet meghatározásához alapadatként tehát egyszerűen az I960, évi fiktív készletből indulhatunk ki, mellőzve az utóbbihoz vezető, a „jelenlegi vízmérlegben” alkalmazott számítás megismétlését. (Általában a természetes alapkészlet változatlanságát tételezzük tehát fel, ill. ahol ennek valóságos vagy elméleti változása várható, az ennek következményeként végrehajtott helyesbítést a megjegyzésben indokoljuk.)

Ezután az 1960. évi készletet 1980-ig érő következő valóságos és elméleti változásokat vesszük számba:

a) A felszíni vizekből az 1960. évi vízigények kielégítése után fennmaradt szabad készleteket a „jelenlegi vízmérlegben” — a távlati igények ismeretének hiányában — önkényesen osztottuk szét, ill. minden szabad készletet, megállapodásszerűen, a lehetségesek közül vízraj zilag legfelsőbb fekvésű vízgazdálkodási egység sajátjaként mutattuk ki. Most, hogy a Keretterv konkrétabban rögzíti a távlati igények mértékét és jelentkezési helyét, sok helyen szükségessé válhat e szétosztás megváltoztatása, azaz a vízkészletnek vízgazdálkodási egységek közötti átkönyvelése. Az átkönyvelést most már azonban annak figyelembevételével célszerű elvégezni, hogy a „nagytávlati mérleg” felállításánál ne legyen újabb átkönyvelés szükséges. — Az

448