Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

vagy — ha ez a területen van — a torkolati szelvényre. Ebből következik, hogy általában a vizsgált szelvényen ténylegesen átfolyó vízmennyiség kiválasztott valószínűségű (pillanatnyi) hozamértéke volt a kiinduló érték. Ez tehát nem fedi a természetes állapotot, mert a mesterséges beavatkozások egy részének a következményeit is tükrözi, így tartalmazza a külföldi vízhasználatok hatását, a bányavíz-bevezetéseket, a szennyvíz-bevezetések minőségrontó hatását; de nem öleli fel a mezőgazdasági vízhasznosítások, időszakosan és szakaszoson jelentkező módosító befolyását.

A felszíni vízkészletet minőség szempontjából az előzőkben már négy kategóriába soroltuk.

 mérleg realitása érdekében különválasztottuk a több TVK-egységet lényegesen érintő országos jelentőségű nagy folyót, a Dunát, kiemeltük a TVK egység egy nagyobb vízfolyását, az Ipolyi, és csak az ezen felüli kisebb vízfolyások készletével számoltunk, mint az abc-jelű rés'zvízgyűjtők helyi vízkészletével. Természetes, hogy a helyi vízkészletet nem számolhattuk el mégegyszer a terület kisebb vízfolyásainál, vagy az országos jelentőségű vízfolyásoknál: a felsőbb vízrendszerben (vízfolyásnál, szakasznál) elszámolt vizeket az alsóbbnál levontunk. A vízkészletet igyekeztünk a rendszer legfelsőbb területénél kimutatni, abból az elvből kiindulva, hogy a területen elosztva jelentkező víz értékesebb lehet, mint a befogadó vonala mentén koncentráltan mutatkozó. Kivételt ott tettünk, ahol a befogadó a jelenlegi igényeket is csak úgy tudta kielégíteni, ha a felsőbb vízkészletből kiegészítést kapott. (Igyekeztünk tehát mindig a vízjogi törvény szellemében eljárni.) Ezen gravitációsan átfolyó („átvett”) vizek között szerepel a felsőbb terület minimális élővízforgalma is.

A meglévő tározók hasznosítható készlet-növelő hatását természetesen figyelembe vesszük. A táro- zási tehetőségekről nem itt, 'hanem a 2.32 pont- ban emlékezünk meg. Á szenny- és használt vizekkel külön is foglalkoztunk, mert az ivó- és ipari vízigényeknél nemcsak a vízfelhasználást (vízveszteséget), hanem az egész frissvíz: igényt kellett szakszerűségi okokból feltüntetni.

A kisvízi készletek egy jelentős hányadát elvileg nem szabad hasznosítani olyan vízgazdálkodási ágazatban, amely a kivett vizet nem adja vissza. Így biztosítható a közegészségügyi szempontból megkívánt élővíz-forgalom és így tudják az ipartelepek a friss-vízigényüket kielégíteni. Ennek az élővíz-forgalomnak a jelenlegi viszonyok mellett megkívánt minimális értékére — több érdekelt szervvel egyetértésben — a havi legkisebb vízhozam 75%-át vettük fel. Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy

a) az 1961. évi kisvíz idején végzett vízminőségi vizsgálatok szerint egyes folyókat jelenleg még olvan szennyezések érnek, amelyek ennél az értéknél jóval nagyobb, gyakorlatilag megvalósíthatatlan élővízigényt támasztanak, másrészt

b) a vizek tisztaságának biztosítása tárgyában foganatosítandó intézkedések a távlatban

mind belföldön, mind külföldön várhatóan a jelenlegi körülmények között becsült minimális élővíz-igénynek kb 1/3-ára való leszorítását eredményezik majd.

А XVII,—-1. mellékletnek a felszíni vízkészletre vonatkozó rovatait mind vízszintesen, mind függőlegesen, összesítettük. Az összegek — a tározott többlet és a szenny-használt vizek kivételével — csak a számítás ellenőrizhetőségét szolgálják, de fizikailag nem értelmezhetők.

E táblázatban megjegyeztük, ha a vízkészlet jelentékeny hányada külföldről érkezik. Tettük ezt azért, mert a távlati tervezés során ezen vízfolyásoknál beható vizsgálatot igényelnek a környező államokban bekövetkező beavatkozások hatásai. Ezek egyes esetekben alapvetők lehetnek. —

A határt képező folyók határszakaszain a vízhozamnak csak bizonyos hányadával gazdálkodhatunk. A jelenlegi vízmérlegben azonban az áttekinthetőség érdekében itt is a teljes hozammal számoltunk, felhívtuk azonban a figyelmet arra, hogy határ-vízfolyásról van szó. — Ugyancsak a készlet teljes értékét vehettük alapul azon vízfolyásoknál, amelyek külföldön folytatják útjukat; nem voltunk tehát tekintettel a külföldi alsóbb vízhasználókra. — Az e témakörbe vágó nemzetközi megállapodásokat, illetve a tárgyalások eddigi eredményeit a II. „Természetes adottságok. Területi vízkészlet” c. és a XVI. „A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolar- tai” c. fejezetben vázoltuk.

Az elmondottaknak megfelelően a 6. sz. TVK- egység felszíni vízkészlete az országos jelentőségű Duna nélkül: augusztusi 85%-os alapkészlet, 1,7 m3/s., amiből a számításba vehető (fiktív) vízkészlet

1,2 m3/s, míg a 99%-os szeptemberi alapkészlet kereken 1,0 m3/s, a fiktív készlet pedig 0,8 m3/s.

2.212 A felszínalatti vízkészlet

2.2121 PARTISZÜRÉSÜ VlZ

Partiszűrésű vízzel egyes nagyobb vízfolyásainknál számoltunk; — értéke a teraszréteg minőségétől függően 3000—25 000 m3/nap-km-re tehető. Tapasztalat szerint a kisebb vízfolyások partjai mentén alig van lehetőség partiszűrés jellegű vízkivételekre; ezért ezeknél ilyen vízféleséget nem tüntettük fel. A partiszűrésű vizek előnyös és biztonságos kitermeléséhez a vízfolyás mosott partszakaszaira van szükség, különben a vízkivétel eliszaposodik. Erre tekintettel a partiszűrésre alkalmas részeket mindkét oldali lehetőség esetén, a teljes szakasz 50%-ában, egyoldali kúttelepítés esetén, a szakaszhossz 30%-ában állapítottuk meg.

Tekintettel arra, hogy a partiszűrésű kutak részben a talajvízből is kapnak utánpótlást, ha nem is a kivett teljes vízmennyiséget, de ánnak 60—80%- át le kellett volna vonni a vízfolyás hozamából. Ezt azonban mégsem tettük, mert a levonandó vízhozam általában kisebb, mint a szereplő nagyobb vízfolyások hozamának meghatározásakor elkövetett hiba értéke.

A partiszűrésű vizek minősége — a tapasztalatok szerint — néhány kivételtől eltekintve, ivásra alkalmas. Ezért a parti szűrésű vizeket mindenütt „A” kategóriába tartozóknak tekintettük.

442