Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
t» A partiszűrésű vízielőfardulás szorosan a vízfolyásokhoz kötött. Ezért elsősorban nagy folyóink mentén átnyúlik egyik TVK-egység területéről a másikra. A helyzet sajátosságánál fogva azonban lényegileg csak ott lehetséges a víz kitermelése, ahol az a folyóból beszivárog. Ezért a partiszűrésű vízkészletek területegységek közötti megosztását a víztermelésre alkalmas szakaszhosszak becsült értéke alapján aránylag egyszerűen el lehetett készíteni. 2,2122 A TALAJVÍZ A talajvízkészlet számbavételénél két alapelvet követtünk. Elsősorban csak a jó vízadóképességű területrészeket vettük figyelembe, azokat, ahol a talajvíz jó vízvezető rétegekben helyezkedik el és így gazdaságos vízkitermelés érhető el. Ezeknek a kiterjedése mintegy 968 km2, azaz a TVK-egység- nek kereken 28%-a. A vízkészlet mennyiségének a megállapításánál másrészt nem foglalkoztunk az ún. sztatikus vízkészlettel. Ez a hézagokat kitöltő teljes víztérfogattal egyenlő nagy mennyiséget képvisel, de csak egyszeri vízkitermelést, vízkészletfogyasztást tesz lehetővé. A „hasznosítható” talajvízkészletet a vízvezető rétegek mozgásban levő, a hidrológiai körfolyamatban résztvevő dinamikus vízkészletéből, a talajvízforgalomból határoztuk meg. Folyamatosan és tartósan kitermelhetőnek (hasznosíthatónak) ítéltük a dinamikus vízkészlet egy részét, azt, ami horizontális szivárgás formájában mozgásban van és kitermelése az adott terület sztatikus vízkészletét nem csökkenti. A 6. sz. TVK-területegység. nyugati és északnyugati részén vulkáni és mezozóós kőzetekből álló hegységek fekszenek. Ezek talajvizet nem tartalmaznak. A terület többi részein a Duna és az Ipoly mellékén fekvő kavicsrétegek azok, amelyek talajvízkitermelésre alkalmasak. Ezeken a területeken 3—2,4 lit/s. km2 fajlagos talajvízhozammal számolhatunk és összesen 2,10 m3/s víz termelhető ki. Kisebb jelentőségű homokterületeken még 0,30 m3/s vízhozamra számíthatunk, így a TVK egész területén a hasznosítható talajvízhozam kereken 2,4 m3/s. A TVK-területegység a szomszédos területekre talajvizet át nem ad és egyéb területekről sem vesz át. A talajvizeket minőségileg — ellentétben a felszíni vizekkel —, nem 4, hanem 3 kategóriába soroltuk. Ha a víz S03 tartalma 300 mg./lit és- összeke- ménysége 25 nk° alatti, továbbá a domináns anion és kation alapján öntözésre alkalmas típusú, akkor mindenre (ivóvíz céljaira is) alkalmasnak ítéltük. Magasabb S03 tartalom vagy keménység esetén a talajvizet ivóvízellátáshoz már alkalmatlannak minősítettük, végül a kedvezőtlen típusú talajvizeket csak ipari célra alkalmazhatónak osztályoztuk. Teljesen használhatatlan minőségű talajvizekkel tehát nem számoltunk. 2.2123. A RÉTEGVÍZ A rétegvíz kitermelhető mennyiségét földtani tájegységekre bontva és azon belül víztartó-szintenkint igyekeztünk meghatározni. Ez a tájékoztató jellegű érték részben az utánpótlódó, dinamikus készletet, részben a sztatikus készlet egy részének felhasználását is magában foglalja. A vizsgálatok során természetesen igyekeztünk a rétegvizeket elválasztani a talajvíztől, ill. karsztvíztől. Ez, sajnos, nem minden esetben sikerült, de az egybefonódások nem okoznak számottevő hibát. A vízmérleg célját tartva szem előtt, csak a hidegvízkészletet, vagyis a felső 400—500 m mélységig terjedő rétegekben található vizeket vettük figyelembe. A termálvízkészletet, ill. termálvízmér- leget külön állítottuk össze a 2.2125 ill. a 2.2325 pontokban!. A rétegvízkészlet minőségi megosztását a vízmérleg szempontjából nem készítettük el. Feltételeztük ugyanis, hogy minden rétegvíz megfelel •— legfeljebb kezelés után — ivóvíznek és iparivíznek. (Öntözésre csak elenyésző mértékben, használják és ennek fejlesztése nem is kívánatos.) Ezért minden rétegvizet „A” kategóriába soroltunk. A rétegvíz-készlet tájegységeinek határai nem követik a TVK-területegységek határait ezért a szomszédos területek rétegvizei összefüggenek. A rétegvízkészlet megosztását a területarányok és a szétosztott területrészeken levő vízadószint gyakoriságok alapján végeztük el. Tekintettel arra, hogy a rétegvízkészlet rendesen csak az előfordulási helyén, vagy annak egészen szűk környezetében termelhető ki, a fenti megosztás okozta hiba sokkal kisebb, mint amit magának a vízkészletnek a meghatározásánál elkövethettünk. Ennek megfelelően a 6. sz. TVK-területegység rétegvíz-készletét kereken 2,2 m3/s-re lehet felvenni. 2.2124. A KARSZTVÍZ A karsztvíz-készletet, a korábbi beszivárgás! tanulmányok alapján a hegységekre, ill. hegységrészekre megállapított vízkitermelési értékekkel vettük számításba. A természetes forrásokat, ill. a meglevő vagy létesíthető mesterséges feltárásokat nem választottuk külön. A karsztvizeknél 2 minőségi osztályt állítottunk fel. A források és víztermelő aknák újtán felszínre jutó karsztvizek általában a mindenre alkalmas „A” kategóriába sorolandók. Ettől eltér a bányák útján kiemelt vízmennyiség, amelyet „C” kategóriába tartozónak ítéltünk. A karsztvízkészlet geológiai értelemben a szomszédos TVK-területegységekkel, műszaki értelemben pedig a karsztra támaszkodó szomszédos rétegekkel s így a rétegvizekkel és talajvizekkel függ össze. Ennek az összefüggésnek a mértékét ma még nem ismerjük teljesen, de azt tudjuk, hogy sokszor számottevő mennyiségről van szó. A készletek meghatározásánál ezt igyekeztünk figyelembe venni, de teljes mértékben ma még nincsen rá lehetőség. Ez az elhanyagolás a biztonság javára szolgál. A karsztvízkészlet nyugaton összefügg az 1. sz. TVK-területegység északkeleti részén a Vértessel. A műszaki és hidrogeológiai összefüggés ellenére aránylag egyszerű dolgunk volt, mert — mint all. „Természeti adottságok. Területi vízkészlet” c. fe443
