Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
Felszín alatti vizeink készletváltozását kevéssé ismerjük. Talajvizeinknél és karsztvizeinknél van számos megfigyelési adat, rétegvizeinknél azonban jóformán semmi. Megállapítható azonban; az, hogy a felszín alatti vízkészletünk esetében a tározott víz mennyisége nagyságrenddel nagyobb az évi készletváltozásnál. Ezért a felszín alatti vizek meglévő tározóterükből pótolni tudják az évi készletváltozást. Felszín alatti vízkészletünk esetén így az átlagos készletet állítottuk szembe az egyidejűleg előforduló maximális vízigénnyel. Az, hogy a felszíni vizeknél nem az abszolút minimumhoz, hanem annál nagyobb készletekhez viszonyítjuk a vízigényt, azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nincs meg a megfelelő vízmennyiség az igények maradéktalan kielégítésére. Ezért felmerül a tűrés fogalma. A tűrés kérdését közel egy évtizede vizsgálják már a mezőgazdaságban. Az augusztusi 85%-os tartósságú vízhozamot az ez irányú vizsgálatok alapján választottuk ki. Ez gyakorlatilag egyenértékű azzal az elvvel, hogy a mezőgazdasági vízhasznosításoknak sok évi átlagban (a hónaptól függetlenül) minden ötödik évben vízhiányt kell tűrniük. Űjabbán a tűrés mértékét az ipari ás kommunális vízigények vonalán is kezdték vizsgálni, de végeredmény még egyik esetben sincsen. Megjegyzendő, hogy ha egyes ipari vízhasználatokra volna is tűrési irányszám, a vízhasználatok tarkasága miatt azt az egész TVK-egység vagy csak egy részterületének üzemeire együttesen alkalmazni amúgy sem lehetne. Mérlegünknél a szeptemberi 99%-os tartósságú vízhozam egységes alapulvétele azt jelenti, hogy az ivó- és ipari vízellátásnál gyakorlatilag a teljes biztonság követelményeit szándékoztunk kimutatni. 2.122. Területi bontás A vízkészletek és a vízigények térben is erősen változók. Hű képet kis területek, ill. súlypontok egyedi vizsgálata és a szomszédos területek: kölcsönhatásainak mérlegelése nyújthat. Kerettervezésnél ilyen részletvizsgálatokra sem mód, sem szükség nincs. A vízmérleg térbeli realitásának biztosítása érdekében vízfajtánként részterületekre bontottuk a TVK-egységek területét. Ilymódon a vízigény- és a vízkészlet-eloszlás aránytalanságának a mérleg szempontjából félrevezető hatását elég jól ki tudjuk küszöbölni. A felszíni vizeknél ezt még egyes nagyobb vízfolyások „kiemelésével” is igyekeztünk szolgálni, (a 6. sz. TVK területén ilyen az Ipoly folyó). A „Vízmérleg a felszíni vizekre” c., „Vízmérleg a talaj és a partiszűrésű vizekre” c„ „Vízmérleg a karszt- és rétegvizekre” c. 1:500 000 méretarányú térképeken, továbbá a táblázatokban a felszíni vízkészlet vízgyűjtőhatárok szerinti beosztását a latin abc kisbetűivel, ill. arab számokkal, a partiszűré- sű- és a talajvizeknek a felszínközeli víztartó rétegek elhelyezkedésére figyelemmel kialakított részterületeit a görög abc kisbetűivel, míg a réteg- és a karsztvizeknek a vízföldtani tájegységek szerinti részterületeit a latin abc nagybetűivel jelöltük. 2.123. Minőségi bontás A vízhasználatok legtöbbje minőségi követelményeket támaszt. Vizeink minőségi jellemzői a meny- nyiségieknél is nagyobb változatosságot mutatnak, mind térben, mind időben. Meghatározásukhoz csak az utóbbi években végzett rendszeres vizsgálatok szolgáltatnak több-kevesebb támpontot. Ezeket az adatokat felhasználva, a vízkészletet a felszíni és felszín alatti készletre való bontáson túl — a használhatóság szempontjából — négy minőségi kategóriába soroltuk: „A”...................mindenre alkalmas „B”...................csak öntözésre (felszín alatti vizeknél: és ipari célra) alkalmas „C” ...................csak ipari és halászati célra alka lmas „D”...................mindenre alkalmatlan. A felszíni vizek ismertebb, rendszeresebben vizsgált minőségeit — a csoportbaállítás számtalan nehézsége ellenére is — viszonylag elég jól meg tudtuk állapítani. A finomításnak az a mértéke, hogy a minőséget a vízhozamhoz kapcsoljuk, a jövő feladata. Most még csak általános minőségi megállapításokat tehettünk. A felszín alatti vizek közül a talajvízminőség vizsgálata haladt leginkább előre. Ezért a talajvizeknél is eléggé jól meg lehetett becsülni a minőségi hovatartozást. A karsztvíz általában mindenre alkalmas minőségű, — a kiemelt bányavizek egy részén kívül. A rétegvíznél és pairtiiszűrésű víznél minőségen- kénti szétválasztást, a kevés adat birtokában, tenni nem tudunk. Ezért a partiszűrésű és a rétegvizeknél csak a mindenre alkalmas kategóriát alkalmaztuk. Meg kell jegyezni, hogy ezt a feltevést a későbbi részletesebb vizsgálatok általában valószínűleg megerősítik majd. Jelentősen nehezebb volt a minőségi bontás a vízigényeknél. Itt feltételeztük azt, hogy a vízhasználat általában a számára megfelelő kategóriájú, s ha ez kevés, akkor egy fokozattal jobb vízkészletből elégíti ki igényeit. Ez a feltételezés némiképpen bizonytalan, de a nagy számok törvénye a hibákat kiegyenlítheti. 2.2. Jelenlegi vízmérleg 2.21. A VÍZKÉSZLET 1960-BAN E pontban — a részieket mellőzve — a jelen Vízgazdálkodási Keretterv „Természeti adottságok. Területi vízkészlet” c. fejezetének értékelő összefoglalását adjuk. 2.211. A felszíni vízkészlet A felszíni vízkészlet jellemző értékeit, — amint azt a 2.11 pontban már érintettük — a vízrajzi megfigyelések alapján, illetve a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeinek alkalmazásával határoztuk meg, a TVK-egység alsó határszelvényére 56 6 TVK 441
