Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
terveket a F. M. kiadásában 1947-ben megjelent Lampl—Hollóssy „A Duna—Tisza csatorna” című mű ismerteti összefoglalóan. Ugyanezen kiadvány részletesen leírja azst a magasvezetésű, kizárólag a hajózást szolgáló DTCS tervet is, melynek alapján a hároméves terv keretében a csatorna 22,5 km hosszú szakaszát félszélességben megépítették. A Tisza csatornázás és a Tisza-völgyben szükséges öntözővíz-pótlás kérdésével kapcsolatosan a többfeladatú magasvezetésű csatorna építése körül előtérbe (Jolánkai: DT.-közi hajózható, öntöző- és vízerőtermelő főcsatorna). Az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv „Dunai vízátvezetés magasvezetésű DT csatornán” és a „Tiszai öntözővíz pótlási lehetőségek összehasonlítása” című tanulmányokban foglalkozik a kérdéssel. A VlZITERV 1962-ben kiadott Duna-Tisza Csatorna című alapdokumentációjában szintén több- feladatú csatornát javasol, és a népgazdasági célkitűzések növekvő igényeinek megfelelően négy kiépítési ütemben, tervezi az építést. A VlZITERV által összeállított: „Az öntözések fejlesztésének távlati terve III. alternatíva” és a „Javaslat a vízkészletek megosztására” című tanulmányok, valamint a Műegyetem „előzetes forgalmi tanulmánya” az öntözéshez ill. a víziutak és kikötők fejezethez adták a tervezés alapjául szolgáló adatokat. Figyelembe vették a vízgazdálkodás 20 éves fejlesztési tervét is. A tervezés továbbfejlesztése érdekében végrehajtandó teendőket a következőkben részletezzük: A Nagymarosi Vízerőműnél: (Az erőmű teljes ismertetését a 1. sz. TVK anyaga tartalmazza.) Az Adonyi Vízerőműnél: A jelenlegi tervanyag továbbfejlesztéséhez el kell végezni a geodéziai, geológiai és talajmechanikai előmunkálatokat. Részletesen fel kell tárni mind a vízlépcső szelvényére, mind a böge területére a vízlépcső .szelvényére, mind a böge területére natkozó hidrológiai, hidraulikai és szivárgási viszonyokat. Meg kell állapítani a duzzasztás hatását, különös tekintettel Budapestre. El kell végezni a szükséges kismintakísérleteket és helyszíni vizsgálatokat. Részletes vizsgálatokat, sőt az analógia felhasználásával nagyminta kísérleteket kell a Tiszalöki Vízierőműnél végezni a csúcsüzem felvízi és alvízá kihatásaira, beleértve a jéggel befolyásolt időszakot is. A Tisza II. vízlépcső megépülte után el kell végezni ugyanezeket a nagymintakísérlebéket. Kvassay Vízerőműnél: Az erőmű részletes kiviteli tervdokumentációja az 1960. dec. 31-i állapotban már teljes mértékben rendelkezésre állott, sőt a mélyépítési és gépgyártási rész is befejezéshez közeledett. Itt csupán annak megállapítása szükséges: megoldható-e és hogyan a vízerőmű távvezérlése. Ezeknek a tapasztalatoknak egyéb meglévő és tervezett erőművek esetében messzemenő gazdasági kihatásai lehetnek. Duna—Tisza Csatornánál: A tervezett új nyomon részletes geodéziai és légi felvételek szükségesek. A geológiai, talajmechanikai feltárások és talajvízszint ismeretéhez talaj- fúnások lemélyítése nélkülözhetetlen. Hidrológiai vizsgálatokat, természetbeni és kismintakísérleteket a szükségnek megfelelően a tervezés megindulásakor elő kell irányozni. A szigetszentmiklósi vízerőmű — a DTCs tervezési foka jelenlegi állapotában — még a tanulmánytervi szintet sem érte el. Ennek megfelelően a tervezéshez végre kell hajtani mindazokat a teendőket, hidrológiai, hidrogeológiai, topográfiai, geodéziai, feltárási stb. munkálatokat, amelyek, egy vízerőmű tervezésiéhez általában szükségeseik, mert jelenleg lényegében, semmi tervezési alapadat nem áll rendelkezésre. 2.2. A vízgazdálkodási nagylétesítmények Keretterve A területen a Duna komplex vízhasznosítási tervébe illeszkedve a Nagymarosi Vízerőmű a 20 éves távlaton belül, az Adonyi Vízerőmű előreláthatóan az 1980 éven túli távlatra ütemezhető. A Soroksári Dunaágban a Kvassy Vízerőmű építése folyamatban van, (a Tassi Vízerőmű újjáépítése egyelőre nem gazdaságos). A Duna—Tisza-Csatorna építése és ezzel kapcsolatban a Soroksári Dunaágban végrehajtandó munkálatok I—IV. építési ütemben vannak tervezve. A DTCS csupán az 1980 éven túli távlatban válhat időszerűvé. 2.21. A NAGYMAROSI FOLYAMI VÍZERŐMŰ A Duna 1696—25 km szelvényében tervezett vízerőmű a Wolfsthal-Nagymaros közötti csehszlovák —magyar közös érdekű Dunaszakasz alsó részét, az 1780—1657 folyam-km közötti szakaszát, hasznosítja. A Gafocikovoi Üzemvízcsatamás Erőművel együtt egységes komplexumot alkot, mely a két ország energiarendszere számára 898 MW csúcsteljesítményt és évi 3730 millió kWó energiát szolgáltat. Csak a Nagymarosi Vízerőmű, mint a komplexum kiegyenlítő tározója teszi lehetővé az üzemcsatornás vízerőmű tározásos csúcsüzemét azáltal, hogy annak alvízében duzzasztással biztosítja a hajózási mélységet és a vízhozamlökéseket kiegyenlítve bocsátja le a Nagymaros alatti Dunaszakaszra. A Nagymarosi Vízlépcső jól kapcsolódik mind a csehszlovák—magyar érdekű Dunaszakasz, mind a magyar Dunaszakasz hasznosítási sémájába. A vízlépcső helyét nemzetközi tárgyalások alapján elsősorban az előnyös geomorfológiai adottságok határozták meg. Alapozási, jéglevonulási szempontból kismintakísérletekkel is vizsgálták a kérdést. A helykiválasztás, valamint a duzzasztási szint megállapítása során egyéb változatokat is ellenőriztek, azonban ezek nem bizonyultak gazdaságosaknak. 422
