Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
nyelmesebb, az egyéni felelősség elhárítására is alkalmasabbnak vélik, pedig gondolni kell arra is, hogy az úszókat a víz sodra, a szél, a hullámverés elmozdíthatja. Az ilyen hajóútjelző rendszer mellett a hajóútnak már van széle, amit bójákkal, úszókkal, éjjel pedig lámpákkal jelölnek meg. A hajóút kitűző szolgálat ellátása a második világháború előtti időben a hajóstársaságok, illetőleg nálunk a Magyar Folyam- és Tengerhajózási RT. (MFTR)-hez tartozott. 1942-től kezdve azonban a Folyammémöki Hivatalok, illetve jogutód intézményei végezték el ezt a feladatot. Jelenleg a Vízügyi Igazgatóság Folyamszabályozási Csoportja irányítja a kitűző szolgálatot, ami azért helyes, mert a pontos kitűzéshez medermérési munkák végrehajtására is szükség van, amit a vízügyi szervek tudnak szakszerűen elvégezni. A hajóútnak a minimális méreteit rendelkezések szabják meg. E rendelkezéseknek megfelelően a hajóút szélét úgy jelölik ki, hogy a minimális 2,50 m-es vízmélység a szabályozási, illetve hajózási vízszintnél rendelkezésre álljon. A hajóútnak jelzései egységesek, ezeknek felállítása és jókarbantartása a Vízügyi Igazgatóságok feladatkörébe tartozik. Ezek a jelzők általában helyhez kötött létesítmények, melyeknek külső alakja meghatározza azok rendeltetését. A hajóutak jelzői a következők: 1. mederkitűzések (hajóút szélének, folyamszabályozási műveknek a jelzései), 2. parti irányjelek (hajózási útirány jelzésére), 3. figyelmeztető jelek (hídnyílások, átfeszített vezetékek, révátkelőhelyek jelei (továbbá a km táblák és a vízállás jelző táblák), 4. forgalomszabályozó jelek (zsilipen alkalmazott jelzők, a mellékágból a főágba való kihajózási szabályozó jelzések stb.). A 6. TVK-hoz tartozó víziúthálózaton elhelyezett kitűzőjelek adatait az alábbi táblázat tünteti fel (mederkitűzések és parti jelek): Mederkitüzési jelek Parti irányjel Dunaszakasz Üszők cölöp tárcsa vak J villanó villanó vigyázz Duna (1708—1647 fkm) 55 10 — 16 — Duna (1647—1586 fkm) 18 8 — 14 — Szentendrei Dunaág 14 5 — 4 — Soroksári Dunaág — — 29 — — 1.26. SZABALYOZASI VÍZSZINT Ugyancsak rendelkezések határozzák meg azt a vízszintet, amelynél az előírt hajóút-szélességnek és mélységnek meg kell lenni. Minthogy a Dunán a folyamszabályozási munkák még nem fejeződtek be s így a teljes egyensúlyi állapot még nem állott elő, ezért az ún. szabályozási vízszintet csak egy időszakra állapítják meg. A jelenlegi folyamszabályozási állapot mellett legalább tíz évenként új vízszintet kellene megállapítani. Az első ilyen víz- színtmegállapítás még 1838-ból való, amikor Vásárhelyi Pál állapította meg a Duna „0” vízét. Egy rendkívül alacsony vízállás szintjét rögzítették Dévénytől Orsovóig és ezt fogadták el a „0” víznek, ami Vásárhelyi nullvíz néven ismeretes. Annak idején erre a vízszintre helyeztette el Vásárhelyi Pál a dunai vízmércék kezdő (null) pontját. A fo- lyammémöki hivatalok erre a vízszintre vonatkoztatták a szabályozási művek magasságát. Az évszázad elején végzett nagyarányú folyamszabályozások hatására azonban a mederfenék helyenként süllyedt, máshol pedig emelkedett, egyébként is a folyómeder él és fejlődik, így a folyó kis- vízszintje is az idők folyamán már lényegesen eltért a Vásárhelyi-féle nullvíztől. Az egyes folyam- mérnöki hivatalok a kezelésük alatt álló folyam- szakaszra külön-külön ún. szabályozási vízszintet állapítottak meg, amelyre vonatkoztatták a továbbiakban a művek magasságát. Ezek a különféle vízszintek sok zavart okoztak, különösen a vízrajzi és hajózási kérdések eldöntésénél. Szükség volt tehát egy egységes, az egész magyar Dunára kiterjedő összehasonlítási alapul szolgáló vízszintre. 1930. év március 3-án Pozsony—Paks között víz- szintrögzítés történt, az így rögzített kisvíz hossz- szelvényét hosszú egyenesekkel egyenlítették ki, majd evvel párhuzamosan úgy állapították meg az alapvíz szintjét, hogy az mindenütt megközelítse a legutóbbi 60 évben észlelt legkisebb jégmentes kisvíz szintjét. Ez az alapvízvonal, ami 1930. évi alap- vízvonal néven ismeretes, Szob—Paks között 34 cm-rel alatta fekszik a rögzített kisvízszintnek és éppen átment a budapesti vízmérce „0” pontján, mert itt a legkisebb jégmentes vízszint „0” körül volt. A magyar—csehszlovák határszakaszon az 1930. évi alapvíz párhuzamos a Dunabizottság által akkoriban meghatározott hajózási kisvízszinttel (CID- víz) és 50 cm-rel alatta fekszik. A két vízszint azért párhuzamos egymással, mert a hajózási kisvízszint megállapításánál is az 1930. évi vízszintrögzítés eredményei szolgáltak támpontul. A folyómeder azonban tovább fejlődött és a folyó vízszintje az 1950-es évek idején már ismét lényeges eltérést mutatott az 1930. évihez képest. Ezt mutatták az 1947. évben végrehajtott kisvízszint- rögzítések eredményei is. A második világháború után a Dunabizottság (a továbbiakban DB javaslatára a Vízügyi Igazgatóságok a kezelésük alatt álló folyószakaszra újabb ún. szabályozási vízszintet állapítottak meg. Ennek a megállapításánál az alábbi alapfeltételekből kellett kiindulni. Minden vízmércére vonatkozólag meg kellett állapítani az 1924—1950. évek közötti időszakra (1944—1945. évek kivételével) a jégmentes vízállások 94%-os valószínűségű (tartósságú) vízállását. Ez a vízállás megadta a vízmércénél az új szabályozási vízszint (továbbiakban DB víz) egy pontját. Ennek, valamint az 1947. évi kisvízszint rögzítésének az eredményei alapján állapította meg a Közép dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban KÖVIZIG) a DB víz hosszi-szelvényét. A DB víz elsősorban hajózási kisvízszint, az 1930. évi alapvízvonalhoz 357
