Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
3. BEFEJEZÉS 3.1. A terv értékelése 3.11 KÖZEPES ÉS KISESÉSÜ VÍZERŐMŰVEK A vízgazdálkodási terület feltárt vízerőhasznosí- tási lehetőségei, de még maguk a 20 éven belül megvalósításra javasolt, vagy bizonyos okokból (Kvassay vízerőmű, Dunamenti Hőerőmű rekupe- rációs vízerőműve) mindenképpen megvalósuló vízerőművek a terület vízerőkészletének hasznosítása szempontjából igen komoly jelentőséggel bírnak, mert 1960. végéig csak az időközben tönkrement tassi vízerőmű (beépített teljesítőképessége 0,7 MW) és néhány mechanikai energiát hasznosítható, de már régen üzemen kívül helyezett vízimalom hasznosította igen kis mértékben a Közép-Dunavidék vízgazdálkodási területének vízerőkészletét, jelenleg pedig mivel ezek megszűntek, egyáltalán nincs hasznosítva. Ezzel szemben az ismertetett vízerő- hasznosítási lehetőségek a 6. vízgazdálkodási területet az ország egyik legnagyobb vízienergiát termelő területévé tehetik, amelyet még fokoz a terület adottságaiból folyó többezer MW-nyi hidraulikus energiatározási lehetőség is. A Nagymarosi Vízerőmű értékelésénél téves képet kapnánk, ha az erőművet csak önmagában állónak tekintenénk. Ebben az esetben ugyanis figyelmen kívül hagynánk azt a jelentős, pozitív szempontot, hogy a Nagymarosi Vízerőmű teszi lehetővé a Felsődunai Üzemvízcsatomás Erőmű részére azt, hogy csúcserőműként üzemelhessen, s ezzel annak teljesítménye közel megkétszereződhessék. Ugyancsak nem értékelnénk helyesen, ha csak a 6. sz. vízgazdálkodási területre vonatkozó hatásokat említenénk fel, mert hiszen a Nagymarosi Vízerőmű hatásterülete nemcsak a 6. sz. területre eső kereken 12 km hosszú Dunaszakaszra terjed ki, hanem kereken 110 km hosszú szakaszon változtatja meg kisebb-nagyobb mértékben a jelenlegi állapotot. Ily módon ebben az értékelésben energetikai szempontból a két vízerőműből álló rendszert együttesen, egyéb vízgazdálkodási szempontból pedig a nagymarosi vízerőmű által befolyásolt Du- naszakaszt teljes egészében tárgyaljuk. Energiagazdasági szempontból vizsgálva a nagymarosi és az üzemvízcsatomás vízerőműből álló egységes vízerőműrendszert, az 1961. decemberében végzett energiagazdasági értékelés alapján a következő megállapítások tehetők: A vízerőműrendszer beruházási többletköltségének megtérülési ideje az egyenértékű hőerőműhöz (4x300 = 1200 MW-os kondenzációs hőerőmű arányos része) viszonyítva 9,4 év. A megtérülési idő számítása oly módon történt, hogy az egyenértékű hő-, illetve vízerőmű interkaláris tényező figyelembevételével számított beruházási költségkülönbséget (3590 millió Ft.) elosztották az évi üzemviteli költségekben meghatározott különbséggel. (380.9 millió Ft/év.) A vízerőműrendszerben termelt energia önköltsége 16%, vagy annál kisebb eszközlekötési hányad esetében, alacsonyabb mint az egyenértékű hőerőműben termelt villamosenergiáé. A vízerőműrendszer g„ mutatószáma (0,632) kb. azonos az egyenértékű hőerőmű hasonló mutatójával. A vízerőműrendszer létesítése révén az egyenértékű hőerőművel azonos mennyiségű villamos- energiát az együttműködő rendszer 1,3 millió tonnával kisebb szénfelhasználással képes előállítani (csak a magyar részesedésnek megfelelő félmennyiség). A vízerőműrendszer jövedelmezősége 18%-kal magasabb az egyenértékű hőerőműnél. A vízerőműrendszer révén az együttműködő rendszerben bekövetkező energiatermelés-növekedés termelékenysége 40%-kal nagyobb, mint az egyenértékű hőerőmű termelékenysége (figyelmen kívül hagyva a bányászatban dolgozó létszámot). A vízerőműrendszer energiagazdasági vizsgálatának mutatószámokkal kifejezhető eredményein kívül megemlíthető a vízerőműrendszer megvalósításával járó néhány olyan előny, mely számszerűleg ugyan nem, vagy csak nehezen értékelhető, de hatásaiban mégis fontos a népgazdaság számára. Ezek a következők: A vízerőműrendszer olyan hazai energiahordozót tesz a népgazdaság számára hozzáférhetővé, amely kimeríthetetlen és más módon nem válik felhasználhatóvá. A vízerőműrendszer által megtakarított szénmennyiség más népgazdasági célra használható fel, illetve csökkenti az energiahordozó importot. A vízerőműrendszer a hálózati terhelés rövididejű csúcsait, lökésszerű terhelésváltozásadt is fel képes venni. A vízerőművek építéséhez túlnyomó részben hazai anyagok szükségesek és a velük szemben támasztott minőségi követelmények mérsékeltek. A vízerőműrendszerrel együtt megvalósított és más népgazdasági ágazat célját szolgáló beruházások költségei, a komplex beruházás következtében alacsonyabbak, mintha azokat külön-külön, a vízerőművektől függetlenül valósítanák meg. A más népgazdasági ágazatokat terhelő beruházások, illetőleg a vízerőmű létesítése következtében más nép- gazdasági területen jelentkező hasznok — csak a Nagymarosi Vízerőművet tekintve — az alábbiak: Armentesítik az esztergomi, helembai (Chlaba), párkányi (Sturovo) és szálkái (Salka) öblözeteket, megerősítik a karvai (Kravany), komáromi és ko- márnoi öblözetek, továbbá a Vág, Garam és Nyit- ra alsó folyása menti mélyfekvésű területek árvédelmi töltéseit, növelik a belvíz szivattyútelepek teljesítményét, szivárgó rendszerekkel szabályozzák a mezőgazdasági területek és települések talajvízszintjét, kedvezőbbé teszik az öntözések vízbeszerzését. Biztosítják a Duna kisvizei idején is — Budapesttől Medvéig — kereken 150 km hosszban a 3,0—3,5 m mély, kellő szélességű és kedvező ka- nyarulati viszonyokkal rendelkező, csendes folyású elsőrendű víziutat. Korszerűsítik az 1., 11. és 121. sz. főközlekedési utak, továbbá a Komámo-helembai (Chlaba) út és az érintett vasútvonalak egyes szakaszait, végül a 341
