Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
buna-jobbpar ion: Békásmegyer, Csillag-hegy jórészt csatornázatlan. A szennyvizek elvezetése — esetenkénti kezelés után — a meglévő vízhálózaton át történik. Római fürdő részben csatornázott, hálózata azonban elavult, tekintélyes mennyiségű infiltrált vizet szállít. Magas Duna-vízállás esetén a szenny- és csapadékvizeket szükség szerint felszerelt szivaty- tyúkkal emelik át a Dunába. A Kossuth Lajos üdülőparton minden létesítmény önállóan vezeti szennyvizét a Dunába. Az üdülőpart fejlesztése és a Lőpormalom-dülőben tervezett lakótelep a csatornázás fejlesztését előtérbe állítja. A tervek szerint elválasztó rendszerű hálózat épülne, mely a szennyvizeket gravitációsan vezeti a III. kér. Zab utca környékén létesítendő átemelő telepre. Az átemelt szennyvizek nyomócsővel a II. kér. Zsig- mond téri (Óbudai) Csatornaszivattyútelep hálózatába jutnak. Az Óbudai Csatornaszivattyútelep vízgyűjtő területén az óbudai szanálási tervek érintik a meglévő hálózatot. A Szépvölgyi-árok további bolto- záeia a következő évek feladata lesz. Maga a szivattyútelep is elavult, mind áramellátás, mind gépészeti vonatkozásban teljes rekonstrukcióra szorul. Buda középső részén a közcsatornák közvetlen parti kitorkolLással torkollnak a Dunába. Ez mind közegészségügyi, mind esztétikai okok miatt is egyik legsUiyosabb problémája a Duna jobbpart csatornázásának. Ezért mielőbb szükséges a Duna jobbparti főgyűjtőcsatorna kiépítése. Az Ördögárok be- boltozásának folytatása és Pesthidegkút szennyvíz- elvezetésének megoldása a közeljövő feladatát képezi. Kelenföld területén nagyszabású lakásépítkezést terveznek, ezért az Etele-úti gyűjtő környékén a mellékháiózat fejlesztése és a Bártfai utcai gyűjtő megépítése szükséges. Az ideiglenes jellegű Kelenföldi Csatomaszivaty- tyútelep rekonstrukciója és a záporvizek átemelést lehetőségének biztosítása elkerülhetetlen. Albertfalva területén a hálózat bővítése szükséges és a meglévő csatornaszivattyútelep helyett új, végleges telep létesítése elkerülhetetlen. A Budafok, Budatétény, Nagytétény városnegyedben a csatornák külön-külön kitoirkollással ömlenek a Dunába. Összefüggő csatornahálózat csak nyomokban alakult ki. Duna-balparton: Újpest csatornahálózata csaknem teljes egészében elavult, felújításra vár. A felújítási munkálatokat azonban csak akkor lehet megindítani, ha előzetesen — a meglévőknél mélyebb vonalvezetésű —, a gyűjtők megépültek. Az újpesti mélyzóna átemelőtelepének üzembiztonsága érdekében és a magaszónán érkező kétszeres hígításon felüli szennyvizek elvezetésére záporkiömlő építendő a Nagy-Dunára. Az Újpesti Csatornaszivattyútelep záporszivattyúinak felszerelése nem halasztható. Az angyalföldi részen a Róbert Károly körúti főgyűjtő befejezése és — ezzel a Béke utcai főgyűjtő — tehermentesítése vár megoldásra. Rákospalota északi részén többszáz lakóházat bekötöttek a múltban a Szilas-patakba torkolló csapadékvíz csatorna rendszerbe. A rákosvölgyi főgyűjtő vízgyűjtőterületéhez tartozó rákospalotai mélyzóna gyűjtőjének építése megkezdődött. Elkészülte után a létesítendő Sződliget utcai átemelőteleppel a Szálas-paták szennyezettségének csökkentése válik lehetővé. Az Angyalföldi Csatomaszivattyútelepen a záporoldal kiépítése, továbbá egyes gépi berendezések korszerűsítése szükésges. Az előzőekben nagy vonásokban tárgyalásra kerültek azok a kérdések, amelyek a főváros csatornahálózatával és szennyvízelvezetésével kapcsolatban a közelmúltban felmerültek. A főváros csatornázásával kapcsolatban azonban a hiányosságok és a jövő szükséglet felmérésén kívül még számos más kérdés is felmerül, nevezetesen a csatorna- és árokhálózat felújításának és karbantartásának kérdése. A főváros csatornahálózatának magja a múlt század második felében létesült, és ennek megfelelően Budapest csatornahálózatának nagy része kiöregedett. Jellemző számadatok: A jelenlegi hálózatban 100 évnél idősebb építkezésű csatorna üzemel 80,5 km 90 évnél idősebb építkezésű csatorna üzemel 104,2 km 80 évnél idősebb építkezésű csatorna üzemel 166,8 km 70 évnél idősebb építkezésű csatorna üzemel 301,2 km 60 évnél idősebb építkezésű csatorna üzemel 491,6 km 50 évnél idősebb építkezésű csatorna üzemel 757,4 km A táblázatban a házi bekötő csatornák és a víznyelők is szerepelnek. A 100 évnél idősebb csatornák téglából, kőből és vegyes falazatból készültek. A 60 évnél idősebbek román cementből épültek, amelynek szilárdsága az idők folyamán nagymértékben leromlott. Az utóbbi évek folyamán végzett nagyszámú vizsgálat szerint 5—50 kg/cm2 törőértéküek. Ezek a csatornák a fokozott forgalmi igénybevételek és ipari vizek romboló hatása következtében a legsürgősebben felújításra szorulnak. Figyelembevéve, hogy a mellékhálózat életkorát 25 évben, a gyűjtőhálózatét pedig 50 évben szabták meg, akkor a legsürgősebb igény, kb. 300—400 km hosszú csatorna átépítése. A csatornahálózat életkorának vizsgálata alkalmával azonban figy elemmel kell lenni arra is, hogy a fiatalabb építkezések egy része sem felel meg a műszaki követelményeknek. A főváros területén 1945-ig magánosok is építhettek közterületen olyan csatornákat, amelyeket a közcsatornákba kötöttek. Ezek a volt magáncsatornák hidraulikai szempontból általában nem megfelelőek, hiszen egyedi célokat szolgáltak, nem pedig a főváros lakosságának kollektív érdekeit. Ez a hálózat, melynek hossza 123 km, 1945-ben lett közcsatornává minősítve. Egy másik figyelembeveendő szempont a főváros csatornahálózatának vizsgálatánál a csatornahálózat terheltségének kérdése. A főváros rohamos fejlődése, a külterületek bekapcsolása a hálózatba, az útburkolatok kiépítése és még számos más tényező következtében a hálózat elérkezett teljesítőképessége határához. A főváros területén előforduló záporok, felhőszakadások bizonyítják a hálózat túl290
