Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
a patak egy halastórendszeren folyik keresztül és teljes mértékben megtisztul szennyeződéseitől. A XVII. kér. Cinkotai útnál a Rákospatak vízének minősége alig mutat változást. Viszont az előbbi mintavételi helytől alig 500 méterre a Tómalom utcánál a víz oxigénfogyasztása és BOI5 értéke kétszeresére emelkedett, oxigénfogyasztása 20,4 mg/1, BOI5-je 15,98 п^Д, lebegőanyagtartalma 99 mgA Ammóniatartalom is jelentősebb (3,9 mg/1) és a klorid 74,2 mg/1. A patakot ezen a szakaszon a házi vizek szennyezik, de nem olyan mértékben, hogy abban a biológiai egyensúlyt megbontották volna. Innen végig a patak vizének minősége csak kisebb ingadozást mutat, de további nagyobb szennyeződést nem. Az oxigénfogyasztás 8—10 mg/1, a BOI6 6—18 mg/1 közti értéket mutat. A dunai kitonkollás- nál sem jelentősebb a szennyezettsége. 1.3. A fejlesztés szükségessége 1.31. TELEPÜLÉSEK, IPARTELEPEK CSATORNÁZÁSA, FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE 1.311. Budapest Nagy-Budapest területéről ez idő szerint 1835 km hosszú csatornahálózat gyűjti össze a szenny- és csapadékvizeket, de csak mindössze három helyen történik kis mennyiségben biológiai tisztítás, amelyek közül egy —- a budakeszi tisztítótelep — Budapest közigazgatási határán kívül fekszik. A hálózat majdnem teljes egészében egyesített rendszerű. A csapadékmentes időben lefolyó szennyvízmennyiség mintegy 10 m3/s. Ebből 3—4 1/s a Soroksári- Dunaágat, a többi a Dunát terheli. Budapest szennyvize elhelyezésének kérdését természetesen elsősorban is a befogadóra történt kihatása szempontjából kell vizsgálat tárgyává tenni. A budapesti Duna-szakaszt a Fővárosi Csatornázási Művek az Országos Vízügyi Főigazgatóság utasítása alapján 1957 óta évente több alkalommal vizsgálja fizikai, kémiai és biológiai szempontból. Esetenként mikrobiológiai és parazitológiai vizsgálatok is történtek. Ezeket a vizsgálata eredményeket összevetve a korábban végrehajtott vizsgálati eredményekkel — annak ellenére, hogy a befolyásoló tényezők száma nagy és sokrétű, — az oxigén- fogyasztás értékében bizonyos emelkedés tapasztalható. Réman vizsgálata szerint az 02 fogyasztás 1935-ben 5— 6 mg/1 Lessenyei—Papp—Török szerint 1950-ben 8—11 mg/'l Fővárosi Csat. Művek szerint 1957-ben 8 n^ 1958-ban 7 л^Д 1959-ben 14—15 mg/1 Hazai szabványok hiányában a vizsgálatok külföldi szabványok előírásai szerint történtek. A nyugat-német szabvány szerint 3,6 mg/1 oxigéníogyasztás engedhető meg használati célt szolgaió íeiszmi víznél. A Szovjetunió ivóvíz ellátását szolgáló vizeknél 2 mg/i BÜI5-t engedélyez, egyéb viznasznáiatnál 4 mg/i-t. Fekáüás szennyvíz ivovízkivéteii célt szolgáló befogadóba egyáltalán nem engedhető be. A Duna vizsgálatok szerint még sodorban is általában 2 mg/l-nél magasabb a BÜ15 érteke. A Csehszlovák élővíz osztályozási szabvány 2—3mg/l BOi, érték között elfogadhatónak, 3 mg/1 BOIB teleit kétesnek tartja a víz minőségét. A Duna középvonalában helyenként, a partok mentén pedig általában, ezt az értéket a BUi5 adatok túlhaladjak. Az angol, cseh, német, szovjet előírások általában veszélyesnek tartják a 4 mg/1 Bül5 feletti értéket. A Dunán a vizsgálatok szerint igen sok helyen a mért adatok megnaiadták ezt a határértéket. A VITUKI osztályozása szerint is kissé szennyezett, illetve egyes helyeken szennyezett a Duna minősítése. Az 1912. évi és máig érvényben lévő angol rendelkezés szerint 150-szeres hígítás alatt 20 mg./l- nél magasabb BOI6-ös víz nem engedhető be folyóvízbe. A Duna átlagos kisvízi hozama 1 000 m3/sec- nek vehető fel, ami tíz év adatai alapján 35 napon át fordul elő. A Duna fővárosi szakasza, szennyvíz- lebocsátás szempontjából egységnek fogadható fel, mivel ezen belül sem a tökéletes elkeveredés, sem az öntisztulás nem következik be. Ezek szerint a mértékadó hígítás jelenleg 1:100 körül van. A biológiai, mikrobiológiai és parazitológiai vizsgálatok teljes mértékben alátámasztják a Duna szennyezettségének kémiai vizsgálati adatait. A Duna bakteriológiai szennyezettsége enterális fertőző megbetegedéseket okozhat. Meg nincs teljesen felderítve, de egyre több adat szói amellett, hogy a vírusos megbetegedések terjesztésében nagymértékben szerepet játszik a szennyvíz. Nyugat-német előírás szerint az ivóvíz céljaira felhasznált víz 1 ml-ében az Escherichia coli kevesebb legyen, mint 10. Ivóvíz céljaira csak megfelelő kezeléssel használható fel a víz, ha az E. coli 10— 100 között van. Csehszlovák előírás szerint 200 E. coli/ml-nél magasabb colitartalmú vizet felhasználásra alkalmatlannak tart. Az 1955—56-os OKI vizsgálatok szerint a Szilas-patak alatt az E. coli 250/ml. Szigetszentmiklósnál a balparton 1400/ml, a sodorban 350/ml, a jobbparton 1 300/ml. Az előzőkből kitűnik, hogy a budapesti szennyvizek a recipiensül szolgáló Duna folyam vizének érezhető mmőségromlósát okozzák. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a vízminőség megóvása érdekében 1956-ban elrendelte az Angyalföldi Csa- tomaszivattyútelep szennyvizeinek teljes tisztítását. A rendelkezések végrehajtása azonban mind- ezideig, beruházási hitelek hiánya miatt, elmaradt. A Soroksári Dunaág vizét a volt dél-pesti peremvárosok szennyvize terheli. Az épülő Dél-Pesti Szennyvíztisztító Telep 1962-ben várható részleges üzembehelyezésével a Dunaág vizének jelenlegi állapota nagymértékben javulni fog, azonban a Csepeli Papírgyár szennyezése továbbra is megmarad. A főváros csatornázásával kapcsolatban fennálló hiányosságokat az alábbiakban lehet összefoglalni: 37 6 TVK 289
