Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
A területen lévő ipari üzemek által termelt ösz- szes szennyvízmennyiség 1 283 500 m3/nap. Ebből ipari és fekális 365 360 m3/nap, ezen belül a káros szennyvíz mennyisége 170 910 m3. A nem szennyezett víz mennyisége 918 140 m3/nap. Az ipar által kibocsátott szennyvízmennyiségből közcsatornába kerül 227 260 m3/nap. Ipari szennyvíztisztító telepen 140 350 nvVnap. mennyiséget tisztítanak. Ebből 27 995 m3 kerül részleges, és 112 355 m3 pedig teljes tisztításra. Tisztítatlanul kerül a befogadóba 915 890 m3/nap, ebből ipari és fekális 116 930 m3. A káros szennyvízből 65 955 m3/nap mennyiséget hatástalanítanak. 1.21. TELEPÜLÉSEK, IPARTELEPEK CSATORNAZÄSÄNAK MŰLTJA ÉS JELENE BUDAPEST nagyobb része a Duna-balparton, a pesti-síkságon települt. A pesti-síkságot Nyugaton a Duna határolja, de hozzászámítható még a Duna jobbpartján Óbuda-Római fürdő, Békásmegyer— Budakalász—Szentendre között fekvő széles allu- viális síkság is, valamint a Lágymányos és Kelenföld síkja. Dél felé a pesti síkság nyitott és folytatódik a dunavölgyi síkságban. Ehhez a részhez hozzá kell számítani a Csepel-sziget északi negyedét is. Kelet felé egyre magasabb teraszszinteken át a pesti-síkság a Gödöllői-dombságba megy át, észak felé pedig a Fót—Dunakeszi—Alag terasz határolja. A pesti-síkság nem önálló természeti egység, de a főváros vonzókörében, a lakosság nagyrészének szűkebb, de jelentős mértékben felhasznált gazdaságföldrajzi környezete. A Duna-jobb parti részt a Budai-hegység részlettájai tagolják. Ezek közé tartozik a Hármashatár- hegy, a János-hegy, a Nagykopasz—Nagyszénás hegycsoportja. Ezekhez a tájrészletekhez csatlakozik a Pilis délkeleti része, valamint a Budai-hegység déli előtere. A főváros területe 525,6 km2, melyből 173,2 km2, a jobb-, 352,4 km2 pedig a balparton terül el. Budapest határvonalának teljes hossza 124 km, melyből 70 km a balpartra, 54 km pedig a jobbpartra jut. Az így határolt terület észak-déli irányú legnagyobb kiterjedése 25,25 km. kelet-nyugati irányban pedig 29,05 km. Budapest tehát az ország területének 1/180-ad részét foglalja el. A beépített terület még ma is a kisebb rész, mert 315,6 km2, azaz 54 766 katasztrális hold mezőgazdasági művelés alatt áll. A főváros település története szorosan összefügg a Duna folyammal. Szenny- és csiapadékvízelveze- tési szempontból a Duna folyam a 2340 m3/s közepes vízhozamával különleges jelentőségű. A 6 .sz. Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Kerettervben csatornázási szempontból vizsgálat alá került Fejér megyéből két község, összesen 5912 fő lakossal, Komárom megyéből két község, 3049 fő lakossal. Nógrád megyéből egy járási jogú város és 71 község, mindössze 104 645 fő lakossal, Pest megyéből pedig két járási jogú város és 104 község, összesen 412 850 fő lakossal, azaz mindöszsze: 182 település, összesen 526’ 486 fő lakosszámmal. A 6. sz. Vízgazdálkodási Keretterv keretébe tartozó terület lényegében, négy egymástól aránylag könnyen elhatárolható részből áll. Elsősorban a Duna folyam von éles határvonalat a területrészek között. A Duna-jobbparti részt, bár földtani felépítés, földrajzi jelleg és arculat szempontjából több egymástól elütő részből áll, lényegében a Solymár-pi- lisvörösvári nagy tektonikus süllyedés két részre tagolja: a dolomitból és mészkőből felépült Pilis, valamint a szentendre-visegrádi andezit hegységre és az ettől délre eső dunamenti neogén dombvidékre, mely oligocén, miocén és ezenkívül szarmata mészkőből épült fel. A Duna balparti rész egyrészt a Nagy Magyar Alföld észak-nyugati medencéjének részben síkságból, részben pedig alacsony dombvidékből (Gödöllői dombvidék) álló nyúlványából, másrészt a Duna és Ipoly által határolt Börzsöny hegységre, valamint a Cserhát vízválasztójától nyugatra eső területre bontható. Az ismertetett területek közül a Börzsöny, Cserhát, Pilis és a Budai-hegyvidék elsősorban mint üdülő terület jön számításba, melynek jelentőségét még fokozza a Duna-kanyar által nyújtott ilyenirányú lehetőség. A hegyvidék erdőségei az üdülésen kívül még a természetjáró sport részére szolgáltatnak kiválóan alkalmas működési területet. Iparosodás szempontjából e területrészen, főleg ennek határvonalain jelentős bányaipar alakult ki. Az ismertetett terület déli része — a Duna mindkét partján — főleg mezőgazdasági jellegű, iparosodás csak a Duna menti településekben alakulhatott ki, illetve annak nagyobb arányú fejlődése várható. A Duna-balpartá belső részen a főváros — az iparfejlesztés szempontjából — különösen a Budapest—Gödöllő vonal vidékén érezteti hatását. Az előzőekben feltüntetett települések közül végleges jellegű csatornázást csak Vác járási jogú városban találunk. A többi településben csak egyedi jellegű szennyvíztisztító berendezések üzemelnek, a csapadékvizek elvezetésére pedig az utcai folyókák, vízlevezető árkok szolgálnak. 1.211. Budapest csatornázása Budapest földrajzi fekvése, domborzati viszonyai és a Duna kiemelkedően bőséges vízhozama elméletileg ideális adottság a nagyváros szenny- és csapadékvizei elvezetésére. Hátrányt jelent azonban jelenlegi részaránytalan kiterjedése, melynek következtében a Duna-balparti városrész peremkerületeinek a városmagban kialakult csatornarendszerbe való bekötése aránytalanul nagy költséget igényel. A főváros jelenleg működő csatornahálózataiban a legrégibb szakasz az 1790-es években épült. Ezt megelőző időkből csak kevés emlék áll rendelkezésre. Kétségtelenül középkori maradvány volt a II. kér. Donáti utcai piszkei vörösmárványból faragott folyókás és lapokkal fedett vízlevezető. A budai városrészekben még jelenleg is számos 272
