Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

mát korszerű gépészeti berendezések beépítésévéi fokozni lehetne, mert amíg a kutak napi víztermelési kapacitása 2 500 m3, addig a fogyasztás csak 840 m3, melyből 200 m3 ipari vízelvonás. A vízmű 6330 fő vízellátását biztosítja, ezenfelül Pomáz községnek is átad napi 150 m3-t, részben ivóvízellátási, részben ipari célokra. Nyári hónapokban vízhiány mutatkozik. A vízművek rekonstrukciója sürgős és indokolt. A tározást 1 db 300 m3-es medence biztosítja. A magasabban fekvő László-telep önálló törpevízművel rendelkezik, melynek nyomását hidrofor biztosítja. Ezen vízellátásba 40 ház van bekapcsolva. A törpevízmű 15 m mély kútjából napi 30 m3 vizet termel. A közművel el nem látott lakosság 11 db jó közkútból veszi vizét. Az egy belterületi lakosra jutó fajlagos ivóvíztermelés 70— —80 liter.

Vác város vízellátását az 1928-ban épült „Buká- szigeti” vízmű biztosítja. Kezdetben 15 db parti- szűrésű kutat létesítettek. A város fejlődésével a vízmű bővült; 1942-ben 15, 1952-ben újabb 6 kutat építettek. 1959-ig további 6 partiszűrésű kút épült. Az első 2x15 csőkút ma már nem üzemel. A csőhálózat hossza, mely kezdetben 38 km volt, 1940-ig 43,4, 1953-ig 48 km-re bővült. Jelenleg a csőhálózat hossza 57 km. A „Buki-szigeti” vízmű víztermelése 7 200 m3/nap, mely 22 140 fő (98%); továbbá több ipari üzem vízellátását biztosítja. A vízmennyiség jelentős részét (64%) az ipari üzemek elvonják a lakosságtól, így az egy főre jutó fajlagos napi víztermelés 110—120 literre becsülhető.

A vízellátás ma már nem korszerű, a hálózati nyomás csekély, a nyári időszakban a magasabb szinteken vízhiány mutatkozik. A város erős fejlődése és a kultúrigények ezzel kapcsolatos növekedése a vízmű nagyobb lépésekben történő fejlődését követeli. A távlati igényeket figyelembevéve a közeljövőben új elosztóhálózat létesítése szükséges. A DCM vízműnél jelentkező felesleges víz- mennyiség felhasználásával a város vízellátása a kívánt színvonalra emelhető.

Budaörs vízellátását a Fővárosi Vízművek biztosítja, melyről naponta kb. 500 m3 mennyiségű ivóvizet vesz át a község. E vízmennyiség a lakosság 100 %-ának vízellátását teszi lehetővé, egyelőre zömmel közkifolyók útján. Az ásott kutakat tűzoltási célokra továbbra is üzemben tartják. Az egy főre jutó ivóvíz fejadag napi 50 liter.

Budakeszi község napi 800 m3 ivóvízét a Fővárosi Vízművek hálózatáról kapja, melyből a lakosság 90%-a elégíthető ki, mintegy 100 liter/fő fejadaggal. A régi közkutak használaton kívül vannak. Az 5 éves terven belül a hálózatot a község teljes területére ki fogják terjeszteni.

Dunakeszi községben 31 km hosszú csővezetékkel községi vízmű létesült. A vízmű a lakosság 62%-át látja el. A vízbeszerzés a Duna partjára telepített 3 db partiszűrésű csőkútból történik, melyek a Fővárosi Vízművek kúttel epének folytatását képezik. A község fejlődése a vízmű sürgős, nagymértékű fejlesztését kívánja meg. Tározásra 1 db 100 m3-es víztorony áll rendelkezésre. A kutak napi víztermelése 3 600 m3, melyből kb. 1 000 m3-t az ipar von el. Az egy főre jutó ivóvíztermelés 185 liter.

Gödöllő község vízellátása azokon a mélyfúrású kutakon alapul, melyeket 1933-ban a Jamboree alkalmával létesítettek. A kutak közül 4 db-ot a községi vízmű használt fel, a többit ipari vállalatok és intézmények használják. A vízmű 310 m3/nap víztermelésével jelenleg csupán 2 220 főt (13%) lát el. A csőhálózat hossza 12 km. 1 db 50 m3-es víztornya és 2 db összesen 170 m3-es tározómedencéje viszonylag nagy (70%) víztározást biztosít. Külön vízellátással rendelkezik az Agrártudományi Egyetem kísérleti telepe, a kórház, továbbá a helyi ipar. A csőhálózat fejlesztését ivóvíztársulat végzi. A községi vízmű kiterjesztésére, továbbá az intézmények által használt kutak és vízművek bekapcsolására sürgős szükség van. A község ásott közkútjai közül csak 7 szolgáltatott elfogadható ivóvizet, melyekről mintegy 1 770 fő szerzi be ivóvizét. A 2 500 db-ra becsülhető magánkutak vize általában kemény.

Érd község egyrészén községi vízmű épült, mely 4 000 lakost (18%) lát el karsztvízből ivóvízzel. A csőhálózat hossza 24 km, tározóként 1 db 400 m3-es medence szolgál. A község lakosságának további 11%-át 22 db ásott és 14 db fúrt közkút látja el ivóvízzel. A gépállomás külön intézményi vízművel rendelkezik. Az 1 belterületi lakosra jutó fajlagos ivóvíztermelés 55—60 liter.

Pilisszentiván és Pilisvörösvár ivóvízellátását közös vízmű biztosítja. A vízbeszerzés karsztaknából történik, mely napi 470 m3 vízmennyiséget biztosít a két községben ellátott 6 228 fő részére. Míg Pi- lisszentivánon a vízellátás zömmel házibekötések (349 db) útján történik, addig Pilisvörösvár lakossága közkifolyókról nyeri vizét. A napi. fejadag kb. 40 liter/fő.

1.2X3 Törpevízműveli

A 6. TVK területén jelenleg 27 olyan község található, melyben a domináló vízellátási forma a törpevízmű. Ezekből 18 Pest megyére, 7 Nógrád megyére és 1—1 Fejér, illetve Komárom megyére esik. A törpevízművek száma a már ismertetett szentendrei törpevízművel együtt 29. Azon községek, melyek vízellátását a törpevízművekhez soroltuk, összesen 81 719 fő belterületi lakossal rendelkeznek, ebből azonban tényleges törpevízmű- ves ellátásban csak 27 346 fő (33%) részesül. Ugyanezen községekben közkutas vízellátás további 13 597 fő (17%), intézményi vízellátás 730 fő (1%) ivóvízét bitzosítja, az ellátottak száma tehát összesen 41 673 fő (51%). A törpevízművek napi víztermelése 1 660 m3, melynek 31%-a talaj, 18%-a partiszűrésű, 43%-a rétegvízből, 8%-a pedig karsztvízből biztosított. Az egy főre jutó napi víztermelés 60 literre adódik. A törpevízművek 1 db víztoronnyal és 14 db tározómedencével összesen 875 m3 vizet tudnak tározni, tehát a napi víztermelés 52%-át. A törpevízművek kevés kivételtől eltekintve kifogás alá esnek, főleg a fenntartás és üzemeltetés vonalán.

250