Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
volna megoldható, vagy szivattyús üzem vált volna szükségessé. Az üzem költségét növelte volna még a kotrás által előálló megnövekedett vízelszivárgás is, sőt a Benta patak kisvízhozama — a jelenlegi körülmények miatt — a vízpótlást sem tudná biztosítani. 1.23 A JÁRULÉKOS HALTENYÉSZTÉS MÜLTJA ÉS JELENE Területünkön járulékos haltenyésztés számottevően nem volt, csak régi és már megszűnt egyes vízimalmok tározótereiben fordultak elő. Jelenleg is csak az őrszentmiklósi malom tározótavát és a fölötte elterülő Sződ-Rákos patak völgyét halasí- tották, de említésre méltó halászatról itt sem lehet beszélni. Ezeket a tavakat az erős feltöltődés és a lecsapolhatatlanság miatt felújítani gazdaságtalan. 1.3 A fejlesztés szükségessége A Közép-Dunavidék területén az I960, évi összes halfogyasztás 37 800 q volt. Az egy főre eső évi halfogyasztás ennek megfelelően a területen 1,6 kg/fő, ezen belül Budapesten 2,0 kg/fő. Tekintettel arra, hogy halfogyasztásban Európában az utolsók között foglalunk helyet és hogy a könnyen emészthető hal egyre keresettebb népélelmezési cikk, indokolt a hazai fogyasztás emelése. Éghajlatunk és természeti adottságaink rendkívül alkalmasak hal- tenyésztésre. Az előbbiek és az életszínvonal egyre nagyobb emelése teszi szükségessé, hogy a jelenleg 1,6 kg/fő/év halfogyasztást 1980-ig 5,0 kg/fő/év fogyasztásra emeljük. Ez az érték az 1960. évi 37 800 q felhasználással szemben 143 374 q igényt jelent. A hazai növekvő halhús-fogyasztáson kívül igen nagyok az exportlehetőségek. 1.31 A TERMÉSZETES VÍZEK HALÄSZAT1 FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A természetes vizek halhozamának növelése az előző pont alapján szükséges, és erre elsősorban módot nyújt az eddig még nem hasznosított Duna- szakasz, valamint a holtágak halasítása. 1.32 A TÓGAZDASÁGOK FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A növekvő halhúsigény kielégítése elsősorban tógazdaságok fejlesztésével oldható meg. A tógazdaságok tavaszi feltötéséhez szükséges vízmennyiségek kisvízfolyásainkon általában rendelkezésre állanak, és ez módot nyújt további tógazdaságok létesítésére. A tógazdaságok fejlesztésére, a piacra kerülő halhozam növelése mellett, a tenyészállo- mány szaporítása miatt is nagy szükség van. 1.33 A JÁRULÉKOS haltenyésztés FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE 1.331 A tározók járulékos haltenyésztésének szükségessége A területünkön ez a járulékos hal tenyésztés beruházás nélkül megvalósítható — a nyári kisvizek idején jelentkező egyre több mezőgazdasági vízigény kielégítésére építendő — tározók halasztásával. 1.332 A rizstelepek járulékos haltenyésztésénefe szükségessége A területünkön rizstelepek nem lesznek. 1.333 A szennyvizek tógazdasági hasznosításának szükségessége (A IX. fejezetből megállapítható, hogy a területünkön levő szennyvíztermelő helyeken tógazdaságok létesítése nem lehetséges.) 2. a halászati vízhasznosítás fejlesztése 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK. ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉS ISMERTETÉSE A Közép-Dunavidék területére a múltban több olyan tanulmányterv és vázlatterv készült, amely részletes adatgyűjtésen, feltáráson alapult. Ezek egyrészt többirányú hasznosítás felderítése céljából készültek, másrészt azért, hogy a halászati fejlesztés lehetőségét kimutassák. Adatgyűjtések és talajfeltárások alapján készítette a VITUKI „Magyarország vízkészlete III. Víztározási lehetőségek” című összefoglaló tanulmányát. Ez a tanulmány a gazdaságos méretek szem előtt tartásával — a Közép-Dunavidék területére is — tartalmazza a számbavehető tározási lehetőségeket és az így nyerhető folyamatos és egyenletes vízbiztosítást. Ezen tározók elsősorban mezőgazdasági vízhasznosítás céljait szolgálják. Az ily módon nyerhető folyamatos vízsugár megnöveli a vízfolyások időszakos kisvízhozamait. Ez a tanulmány került felhasználásra az egyes vízrendszerek rendezésére már elkészült tanulmánytervekben, nevezetesen a Feketevíz, Derék patak, Szentlélek patak, Lókos patak, Hosszúréti árok vízrendszerének tanulmányterveiben. Az Ipoly mentén lévő tározási lehetőségeket, valamint az Ipoly holtágainak halászati célból történő hasznosítását magában foglalja az Ipoly regionális terve, amely azonban még végleges jóváhagyást nem nyert, tehát az abból nyert alapadatok változhatnak. A Duna holtágainak halászati hasznosításával foglalkozik az Országos Halászati Vázlatterv, melynek adatai — minthogy a vázlatterv 1954-ben készült és már beépített folyamszabályozási művek 231
