Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
azóta nagymérvű feliszapolódást eredményeztek — részletesen felülvizsgálandók. Külön részletes kidolgozásira került a Bonta rendszerben a toki tározó. Tanulmányterve foglalkozik a tározó hidrológiai és talajtani adottságaival, valamint az abból biztosítható hasznosítási kérdésekkel. A tározó nemcsak meglévő és új tógazdaságok létesítését segíti elő, hanem járulékos haltenyésztésével is előmozdítja a halhozam növelését. A tervezésben felhasználásra kerülnek az egyes tógazdaságok már elkészült részletes tervei, úgymint a zsámbéki, nagymarosi, patvarci halastó terve, valamint a biai tógazdaság átépítési terve. Az utóbbi kivételével a tervek az 1950-es években készültek, azért a Kerettervbe csak alapadatul szolgálnak. Fenti tanulmányok alapján a természetes vizeli halászati célra alkalmas területének nagysága ösz- szesen 1010 ha. Járulékos haltenyésztés szempontjából megvizsgálandó összesen 1003 ha tározótér. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A halászati vízhasznosítás tervezésénél követett fejlesztési alapelvek: — A jelenlegi 1,6 kg/fő/év átlagos húsfogyasztást a 20 éves távlatban 5 kg/fő/év értékre kell növelni. — A haltenyésztésnél főként a tógazdasági hálózatot kell bővíteni. A tógazdaságok helyéül elsősorban a mezőgazdaságilag kevésbé hasznosítható mélyfekvésű területeket kell kijelölni, főként ott, ahol a kisvízfolyásokon levonuló tavaszi nagyvizek számottevőek. Halasítani kell — ha gazdaságos — holtágakat, be kell tervezni a létesítendő tározók járulékos hala- sítását. — Erős feüszapoltság miatt üzemen kívüli, de teljesen vízteleníthető halastavaknál, ha a kotrás (iszaptalanítás) gazdaságos, a tógazdaság visszaállítandó. — Az egyszeri beruházás költségét a terepadott- ságök, vízellátás, vízelvezetés körülményei nagymértékben befolyásolják. A terület kiválasztásánál erre a körülményre tekintettel kell lenni, és gazdaságossági értékeléssel kell a kiépítésre javaslatot tenni. — Egyéb célból épült tározók halasztásánál — amennyiben ez külön beruházást nem igényel — költséget tervezni nem kell. — Gazdaságosnak általában csak azok a tógazdaságok mondhatók, amelyeknek megtérülési ideje a 15 évet nem haladja meg. 2.2 A halászati vízhasznosítás Keretterve 2.21 A TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATI HASZNOSÍTÁSI KERETTERVE Amint azt a múlt és jelen leírásában ismertettük, a Közép-Dunavidék természetes vizei nincsenek halászati szempontból teljesen hasznosítva. Nincsenek hasznosítva sem a Duna alsó 24 km-es szakasza, sem a Duna holtágai. Űj lehetőséget nyújt az Ipoly folyó szabályozása is, mert a kanyarok átvágásával új holtágak keletkeznek. A fejlesztésnél számításba vehető természetes vizek hasznosítását az alábbiakban részletezzük: A Duna Iváncsa község és Tass közötti szakaszán intenzív halászatot terveztünk be, amely külön beruházást nem igényel. A területhez tartozó Hárosi és Kisapostagi holtágakat rönkfatárolónak, illetve pemyeülepítőnek használják, tehát halászati hasznosításukra nem kerülhet sor. Az adonyi és a gödszigeti holtágakat egyéb célokra még nem hasznosították. A holtágak alsó végén beépített folyamszabályozási művek csak közepes vízszint alatt akadályozzák meg a víz átfolyását, ugyanakkor erős feliszapolódást okoznjak. A feliszapolódás évről évre fokozódik, így a halászati hasznosítás lehetősége egyre csökken. A holtágak felső végén kőszórásból készült elzárást terveztünk be, műtárgy nélkül. Az altalaj vízáteresztő volta miatt még lezárás esetén is — bizonyos késleltetéssel ugyan —, a Dunával azonos vízszint alakul ki, azért nyári kisvizeknél a víz frissítése céljából szivattyús betáplálás is szükségessé válhat. Mivel a holtágak a hullámtérben vannak, nagyvizeknél a halállomány megvédése nem biztosítható. Az Ipoly folyó holtágainak altalaja kötött, tehát vízveszteségük nem nagy, szivattyús vízutánpótlást nem igényelnek. Elzárásuk földből készül. A letkési holtág alsó végén 1%-os nagyvízi szintre kiépített elzárást terveztünk be, a felső elzárás folyamszabályozási célból fog kiépülni. A vámos- mikolai és a balassagyarmati átmetszéseknél a nagyobb árvizek a holtágakat elöntik, tehát az alsó végén betervezett elzárást a felső végén beépített töltéssel együtt burkolni kell. Mindhárom holtág felső elzárásába beeresztő műtárgyat terveztünk be. 2.22 a tógazdasagok haltenyésztési KERETTERVE A Közép-Dunavidék domborzati és vízrajzi adottságai következtében nem gondolhattunk nagy- kiterjedésű tógazdaságok kiépítésére. A meglévő halastavaknál általában csak a korszerűsítés tervezhető be, kisebb területnövekedéssel. A fejlesztésnél elsősorban a hegy- és dombvidéki vízfolyások völgyeit vettük számításba, korlátozott területi és vízhozamadottságok között. Több halastó vízellátása még így is csak a tározók megépítése utáni lehetséges. A tervezett tógazdaságokat az alábbiakban részletezzük: Bp. IV. kér. Dunakeszi és Újpest határán, a Mogyoródi patak völgyében létesíthető körtöltéses, egy rekeszes tógazdaság. Vízellátása későbbiekben esetleg leválasztható a Mogyoródi patáikról, ha a Dunáról tápvezeték épül. Terve nem készült el. Részletes talajvizsgálat szükséges. Zsámbék. A Toki patak völgyében a régi zsámbéki vízimalom tereiben és alatta létesíthető völgyzárógátas rendszerű tógazdaság. Az 1954-ben elkészült terv szerint négy rekeszes. Megépítésére eddig nem került sor egyrészt, meid vízellátása csak 232
