Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

VI. fejezet. Öntözés

Az öntözőtélepek létesítésének költségei igen, szé­les határok között mozognak. A sorozatos árválto­zások miatt nem lehetséges reálisan a különböző időszakban létesült telepek költségeit összehasonlí­tani. Egyébként a terület más területektől eltérő jellegzetességet nem mutat ebből a szempontból. A műanyagcsöves hordozható berendezésekkel a területein is eredményes kísérletek indultak meg 1960-ban, a csatornák szivárgás gátlására végzett műanyagfóliás csatomaburkolásra és a felületi ön­tözésnél alkalmazott tömlők alkalmazására ezen a területen 1960. év végéig nem került sor. A kis mélységű csőkutakból való öntözés terén ezen a TVK területen 1960 végéig jelentős fejlő­dés nem történt, mivel azonban jó vízszerzési le­hetőségek vannak, a kutas öntözőtelepek kijelölése itt is kezdetét vette (Kartal, Verseg, Alagi Â. G.). A budapesti kisvízfolyásoknál a rendelkezésre álló vízmennyiség korlátozott voltán kívül jelentős zavaró tényező a vizek szennyezett volta. (Pl. a Rákos patakra 1959-ben épült telepek vízjogi en­gedélye 1960. december 31-ig sem volt kiadható a kedvezőtlen vízminőség miatt.) A kisvízfolyáso­kon levő öntözések biztosításához vagy az ipari üzemek szennyvíz kibocsátását kell megszüntetni, vagy olyan öntözési rendszert kell kidolgozni, amely lehetővé teszi a szennyvizek öntözésre való hasznosítását és lehetővé teszi a víz megfelelő hasz­nosítását is. A felszabadulás előtt a területre jellemző volt a termelők elszigeteltsége, a szervezetlenül, önállóan végzett öntözés. Az 1930-as években feláhított Ön­tözésügyi Hivatal létesített ugyan Nagytétényben egy kísérleti öntözőtelepet, melyen 1 db. „Úttörő” berendezéssel kísérleteztek, de az öntözés ezzel sem vált szervezettebbé. Az Ármentesítő és a Bel­vízrendező Társulatok nem végeztek öntözést. Ez a helyzet 1948-ig lényegében nem változott. Az öntözések fejlesztését a Földművelésügyi Mi­nisztérium felügyelete alatt álló Öntözésügyi Hi­vatal irányította, mivel azonban az öntözés súly­pontja továbbra is a Tiszántúl maradt, ennek a fejlesztésre hatása nem volt. Az 1949. évben az Öntözésügyi Hivatal megszűnt és megalakult az Országos Vízgazdálkodási Hiva­tal, államosították a társulatokat és a vízgazdálko­dás középirányító szervei a Vízgazdálkodási Kör­zetek lettek. Ezek, valamint az újabb átszervezés után az illetékes Vízgazdálkodási Körzetekből alakult Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatal működésének idejére esik a területen az öntözés- fejlesztés megindulása, amit főleg az üzemelés vo­natkozásában az öntözési vállalatok nagymérték­ben támogattak. Az 1957—61. közötti időszakban az öntözőtelep tervezés és kivitelezés feladatait az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság teljesen átvette az Földművelés- ügyi Minisztériumtól, megszűnt a talajjavító, be­toncsőgyártó telep, most már csak a Vízügyi Igaz­gatóság és a Vízügyi Tervező Iroda végezte a ter­vezést, a kivitelezést pedig csak a Vízügyi Igazga­tóság és a Vízépítő Vállalat végezte. Jelentős új feladat a csőkutas öntözések terjedé­sével kapcsolatban az öntözőtelepek létesítése ke­retében végzendő kútfúrás. A Vízügyi Igazgatóság­nak erre a feladatra való felkészülése 1960-ban megkezdődött. A területen 1957—1960-ig öntöző társulat nem alakult 1.3 Az öntözés fejlesztésének szükségessége A területen öntözőrendszer nincs. Az öntözések szempontjából a terület mind éghajlat, mind dom­borzat, mind vízrajz szempontjából heterogén. Éghajlat szempontjából a terület nagyobb része erdőkkel tarkított dombos vidék, kisebb része ho­mokbuckás alföld. Az előbbi némileg mérsékel­tebb, utóbbi szélsőséges hőmérséklet ingadozások­kal, mindkettő kevés, évi 550 mm körüli csapa­dékkal. Domborzatilag az északi és nyugati rész domb­vidék, sőt hegyvidék jellegű, a déli rész homok­buckás síkság. Vízrajzilag fővízgyűjtője a Duna, melynek egyet­len jelentős mellékvize az Ipoly. A kisvízfolyások a Duna és Ipoly mellékvizei. Ezek kisvízhozamúak, jelentős részük tartósább szárazságkor kiszárad és a felszíni vizek közül öntözésre csak a Duna áll korlátlanul rendelkezésre. A széles hullám­téren keresztül az öntözővíz szállítása elég költ­séges, ezért a múltbeli kis öntözőtelepek építése a Duna mellett nem volt gazdaságos, a hullámtéri öntözés viszont nem volt biztonságos a nyári ár­vizek miatt. Ezért a múltban az öntözések első­sorban a kisvízfolyások mellett alakultak ki, de a kis vízhozam miatt ezek mellett csak korláto­zott öntözés volt berendezhető. Az Ipoly hoz ugyan állandóan vizet, de szabályo­zása nem történt meg, árvízvédelmi töltései nincse­nek, így biztonságos öntözéses gazdálkodás itt is csak az árvízszint fölötti területeken lehetséges. Jelentős a TVK területén a vízbeszerzés szem­pontjából a felszínalatti vízkészlet is. Ásott és kis- mélységű fúrott kutakból a Duna mentén húzódó, kavics altalajú területeken már régebben is jelen­tős vízmennyiséget vettek ki. Elsősorban Csepel- sziget, valamint a Budapesttől délre fekvő homok­dombsorok széles vonulata alkalmas erre, de a Szentendre-Pomáz közti területen, valamint a du­nai teraszokon is vannak jó vízbeszerzési lehető­ségek. A TVK területén az öntözés szükségességét a természeti tényezők oldaláról a csapadék-viszonyok indokolják. Jellemzésül az alábbi három állomás adatait mutatjuk be: Évi Nyári Évi Nyári Évi 1 Nyári Évi 1 1 Nyári Állomás átlag maximum 80%-os minimum mm Balassagyarmat 459 332 853 508 505 262 402 144 Esztergom 570 330 831 529 477 251 376 112 Felsőbabád 571 325 808 539 457 232 347 117 28 6 TVK 217

Next

/
Thumbnails
Contents