Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
VI. FEJEZET Öntözés 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Az öntözés a talaj természetes vízkészletének lehetőleg olyan mértékig való kiegészítése, ameny- nyire a növényzet legkedvezőbb fejlődése azt megkívánja. Az öntözésnél a vizet természetes eséssel vagy gép segítségével szállítjuk az öntözendő területre. A felületen sáncokkal, barázdákkal, vagy a talajban mélyszántással történő vízvisszatartást (skatulyázás) hazánkban nem soroljuk az öntözési módok közé, annak ellenére, hogy e módszerek is teremthetnek a növényzet számára kedvező vízellátást. A területen az évi csapadék mennyisége az év 50%-ában kevesebb, mint amit a növényzet — optimális fejlődése érdekében — megkíván, és ezen belül az időjárás 33%-ban aszályos, azaz a nyári hónapokban kevés vagy éppen semmi csapadék nem hull. Egy-egy ilyen súlyosan aszályos időszakban a terméskiesés egyenlő az öntözőművek építési költségeivel. A helyesen végrehajtott öntözéssel a szárazgazdálkodásnál nagyobb és biztonságosabb termést érünk el, függetleníthetjük a termelést az időjárás szeszélyeitől és a talajok esetleg rossz vízgazdálkodási adottságaitól, továbbá elősegíthetjük a mezőgazdasági termelés átalakítását, a termelés belterjesebbé tételét, a szárazgazdálkodásban kipusztuló nagyvízigényű növényeket termeszthetünk, fejleszthetjük az állattenyésztést és korszerű talaj- javítást is végezhetünk. Az öntözést a mezőgazdasági és műszaki szempontok legtökéletesebb összhangjával kell megvalósítani. Az öntözés, mint a vízhasznosítás egyik ága, hazai viszonyok között nagyjelentőségű, mert az egyik legnagyobb vízfogyasztó, ezenkívül az öntözésre igénybevett vizek legnagyobb része a növény testét építi, elpárolog, vagy a felső talajrétegben marad és így a felszíni vízkészletet nagymértékben csökkenti. Az öntözéssel kapcsolatos mezőgazdasági és műszaki ténykedések a következők: — a vízkészlet és az öntözővíz-szükséglet meghatározása, — a vízszükséglet biztosítása, — a víz tár ozása, — a víz kivétele, — a víz vezetése a felhasználás helyére, — a víz szétosztása, — a felesleges vizek elvezetése és — a talajvízszint szabályozása. E ténykedések az érintett szervektől összehangolt kutatási, tervezési, építési, üzemelési-szervezési és hatósági tevékenységet kívánnak. Az öntözővíz adagolásának módja szerint az öntözések felosztása az alábbi: — a felületi öntözés, melynek alkalmazásával a felszínen vezetett víz a talajt árasztással, csörge- deztetéssel, vagy áztatással nedvesíti; — az altalajöntözés, melynél a talajba helyezett csövekben, vagy mélyvezetésű nyílt csatornákban vezetett víz az aktív termőréteget, a talaj kapilláris erőhatásával nedvesíti, végül — az esőszerű öntözés, melynél az öntözővíz gépi berendezés segítségével, szórófejeken keresztül, mesterséges csapadék alakjában hull a növényre, illetve a talajra. Az öntözővíz 'beszerzése történhet: — a felszíni vizekből (vízfolyások, tavak), — felszín alatti vizekből, — szennyvizekből. A Keretterv összeállításánál alkalmazott néhány fontos fogalom értelmezése: — öntözőrendszer általában egy vízkivételhez tartozó, a domborzati viszonyok által meghatározott és csatornarendszerrel ellátott legmagasabb- rendű, nagyobb kiterjedésű vízgazdálkodási és üzemeltetési egység. Az öntözőrendszer kisebb, önálló egységei az öntözőfürtök; — rendszeren kívüli öntözött területek a jelentősebb számú helyi vízkivétellel öntözött és csak telepeket tartalmazó, de öntözőrendszerbe nem tartozó területek; — öntözésre berendezhető, vagy öntözhető terület, az öntözőrendszer üzemébe távlatilag maximálisan bevonható terület, melyet úgy kaphatunk meg, hogy az öntözőrendszer bruttó területéből 215
