Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
gyobb. Ennek indokoltságát népgazdasági érdekek határozzák meg. A talajvédelem országos feladatait túlnyomóan a szántó, legelő és a 25%-on felüli lejtésű erdősítendő területek talajvédelmi szükséglete jellemzi. Ennek a területnek és az összes beruházásnak viszonyszáma adja a jellemző fajlagos beruházási értéket. A 6. Közép Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterv területe két erősen elkülöníthető részre (a Duna jobb- és balpartja) tagolódik. A jobbparti rész erősen szabdalt, hasznosítását a főváros közelsége és a természeti viszonyok miatt a szántóföldi termelés mellett intenzív szőlő- és gyümölcstermesztés jellemez. Fejlesztése során is ezt az irányt kell követni, amely a talajvédelem egyszerű kiépítése mellett aránylag intenzív beruházásokat igényel. A balparti terület ugyancsak erősen gyűrt, vízgyűjtői közül kiválik a Dobroda, a Ménes és a Lókos patak völgye, melyeknek meredek oldalairól igen nagymennyiségű talaj mosódik le. E patakok vízgyűjtőjének talajvédő berendezése országos viszonylatban is a sürgősebbek között szerepel. A 6. TVK a Dunazug hegységeit és környékét, valamint a Börzsönyt és a Cserhát északi részét foglalja magában. A Dunazug hegység talajtakarója túlnyomóan andeziten, andezittufán és mész- kövön kialakult erdőtalaj okból áll. Ennek megfelelően itt az eróziónak jól-közepesen ellenálló, agyagbemosódásos és bamaföld-tala jókat találhatunk. A meszes, szilárd kőzeteken található rendzinák az eróziónak könnyen martalékává válnak, feltéve, hogy védelmük nincsen biztosítva. A Börzsöny talajai az Ipoly árterülete kivételével barnaföldek és agyagbemosódásos erdőtalajok. Az andezites Dunazug-hegység és Börzsöny területén nem ritkák a sötét színű, erősen humuszos és sekély termőrétegű erubuz-talajok sem. Ezek legnagyobb része erdővel, vagy bokros, fás vegetációval borított. A hegylábak lejtőhordalékkal keveredett lösztalaja igen jó termőképességű, de erős védelemre szorul. A savanyú területek javítása és talajvédelme együttesen megoldandó feladatként jelentkezik. A Cserháttól északra elterülő vidéknek lösszel keveredett talajai eredetileg az erdőtípushoz tartoztak. Jelenleg a mezőtípushoz közelálló átmeneti formákat mutatják. A lekopás meglehetősen előrehaladott, nagy foltokban az oligocén slir (apoka) terméketlen kopárai tűnnek elő. A. 6. TVK lejtőn fekvő mezőgazdasági művelésű területeinek megoszlása lejtőkategóriák szerint a következő: 39,3% 25,6% 16,8% 11,3% 7,0% A terület csapadékintenzitási körzetei vízgyűjtők szerinti: Nagy intenzitású csapadékkörzetek 29. Az Ipoly a Lókos patak torkolata felett. 30. A Lókos patak. 31. Ipoly a Lókos patak torkolata alatt. Közepes intenzitású csapadékkörzetek Kis intenzitású csapadékkörzetek 28—28/b A Dun,t jobbpartja az 1 és 6 TVK határtól a Benta patakig és az érdi bel- vízöblözet. 33—33/b A Benta patak és a dunafüredi bel- vízöblözet. 32 A Duna balpartja az Ipolytól a Budapest alatti belvízi öblözet határáig. A tervezett vetésforgók területi arányai: Vetésforgó A szántóföld A В C D E F összesen aránya % 30,5 11,7 27,4 5,3 12,8 12,3 100% Az azonos védőhatású növényi csoportok tervezett aránya: Növényi csoportok Jó Közepesen Gyengén Rosszul védő növények A vetésterület aránya % 24,7 35,1 18,1 22,1 Az Ipoly Lókos patak feletti vízgyűjtőterülete Az Ipoly felső szakaszának vízgyűjtőjén igen jelentékeny az eróziós lepusztulás így a balparti vízvidéken is. Különösen a Cserhát északi nyúlványait alkotó lejtőkön nagymértékű a talajlesodró- dás, ahol igen intenzív mezőgazdasági művelés folyik. A talajvédelmet ezen a vidéken agrotechnikai eszközökkel kell megoldani. A talajlesodrás az oldallejtők felől a befogadó vízfolyások egész hosz- szában jelentkezik — különösen a Dobroda és Ménes patakoknál. Koncentrált visszatartásra kevés lehetőség van és a más vidékeken jól bevált oldalvölgyi hordalékvisszatartás csak kevésbé alkalmazható. Két-két vízmosáskötő gát létesítése Karancs- alja és Karancslapuj tő környékén szükséges. Hordalékfogógát építése szükséges Magyargéc felett. Kisebb vízmosáskötés-munkálatökra lenne szükség Sóshartyánniál, Nagylóc és Nógrádsipek környékén (négy gát), Nógrádmarcal felett (két gát), azonkívül hordalékfogó mű építendő Debercsény- nél és Terénynél. A három hordalékfogó építési költsége 0,45 millió forintra becsülhető, az általuk visszatartható hordalék mennyisége pedig 37 000 m3-re tehető, ami azt jelenti, hogy 1 m3 visszatartott hordalékra 12,20 Ft jut. A tíz vízmosáskötő gát költsége pedig 0,60 millió forintra tehető. 203
