Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

amelynek érdekében 1958-ban elkészült a Lókos patak és vízrendszere rendezésére vonatkozó olyan alapterv, amely a rendezési kérdéseket a teljes rendszerre vonatkozóan kiterjesztve, egységes keretbe foglalva oldja meg. A mederrendezési munkák a főágon torkolattól felfelé 1958-ban indultak meg, majd 1960. évben megalakult a vízrendszer teljes, tehát mintegy 47 000 Ikh-t kitevő, gyűjtő- területére a Lókosvölgyi Vízrendező Társulat Rét- ság-i székhellyel. A Társulat azután folyamatba tette a már karbahelyezett főbefogadó medrekhez csatlakozó mellékágak karbahelyezését és a mély- fekvésű völgyi területeket víztelenítő árokhálózat kialakítását. Az I. és II. kategóriákba tai-tozó vízfolyásokon összesen 36 km, a III. kategóriába tartozókon pedig 17 km hosszúságú mederszakaszon történtek még karbahelyezések úgy, hogy a kialakított medrek vízemésztése a külsőségi területen a 10%-os és belsőség! részeken pedig a 2%-os valószínűséggel előforduló nagyvizek kiöntés nélküli levezetését biztosítja. Említésre méltóak még a vízrendszerhez tartozó és mesterséges kialakítású 40 kh víztükör felületű Jenői (29) és a 12 kh nagyságú Bánki tavak (32), melyek hasznosítása azonban csak korlátozott mértékű.

A vízrendszert keresztező vasútvonalak hidjai megfelelő emésztőképességűek, azonban a Jenői patak Tolmács feletti szakaszán az új vízfolyás medrét az eddigi malomárok helyett — ahol a jelenlegi folyás van — vissza kell helyezni a völgyfenékre. Ennek következtében valószínűleg szükség lesz a Diósjenő-romhányi vasútvonalon, a patak 8 -f- 304 szelvényében lévő, jelenleg megfelelő emésztőképességű, vasúti híd áthelyezésére, mostani helyétől számítva, mintegy 100 m-re Tolmács felé. A vízrendszerben lévő közúti hidak közül egynéhányat, úgymint a Bánkit, Felsőpetényit, a közelmúltban átépítették, ezeknél a megfelelő vízemésztőképesség tehát biztosítva van. Átépítésre szorul a fővízfolyás 2 -f- 551 km szelvényében lévő és a Dejtár—Nagyoroszi összekötő műúton lévő jelenleg is szűk nyílásméretű közúti híd, ahol a hídszerkezet alsó éle a számított 1%-os nagyvíz szintjénél mintegy 85 cm-nrel fekszik mélyebben, és így a nagyvizek alkalmával — legutóbb 1956. márciusában — az árvíz mintegy 35 cm-es vastagságban átbukik az útpálya felett. A többi közúti híd nyílásmérete úgy a fővízfolyáson, mint a mellékágakon általában megfelel.

Becslés alapján a Lókas vízrendszerében а III. kategóriába tartozó vízfolyásokon, illetve mellékágakon mintegy 20 db 1—4 m3 emésztőképességű kis híd, illetve áteresz építésére van szükség.

A vízrendezési alapterv nemcsak magára a vízfolyás karbahelyezésekne terjed ki, hanem rámutat a vízgyűjtőterületen szükségessé váló rendezésekre is.

Az Ipolynak a Lókos patak betorkollása és a Dunába való beömlése közötti balparti és Magyarország területére eső vízvidékéhez tartozó II. kategóriába sorolt mellékvízfolyásai és azok vízrendszere

Az Ipolynak a Lókos betorkolása a Dunába való beömlése közötti vízvidékét a Börzsöny gerincvonalától az Ipoly felé lejtő völgyekben összegyűlő patakok és erek adják. Mivel a völgyek nem hosz- szúak, nagyobb összefüggő rendszereket nem alkotnak, hanem legtöbbször egyenes irányban az Ipoly-medence felé törnek. Három olyan vízfolyást tárgyalhatunk meg, amelyek több község területét is érintik. Ezek a Derek, (39) Kemence (46) és Börzsöny patakok, melyek gyűjtőterületét és víz- érhálózatát az alábbi összefoglalás tartalmazza:

A DERÉK PATAK (39) — régebbi nevén Derék, illetve Puso patak — vízrendszerében — a régebbi feljegyzések szerint — 1889. évben, végeztek medertisztogatást, azután 1900-ban Nagyoroszi patakot (41) tisztították ki 3 km hosszon 1,0 m fenékszélességű és 1:1 oldalbajlás rézsűjű meder kialakításával és amely 250 1/s/km2 fajlagos lefolyó vízmennyiség levezetését biztosította.

Ehhez a munkához kapcsolódóan a terv 1,0 m átlagos mélységű 0,3 m fenékszélességű és 1:1 ol- dalrézsűjű réti lecsapoló csatorna létesítését is elő- h any ózta. A munkálatok érdekeltségi területe 50 kh volt. A fennmaradt adattöredékekből megállapíthatóan 1909 körül 74 1/si/km2 fajlagos vízhozam figyelembe vételével irányozták elő magának a Derék patak 17,5 km hosszúságú szakaszán a tisztogatást. Ugyanerre a szakaszra 1935. évben készült újabb tisztogatási terv, mely szerint a patak medrét, a torkolati szakaszon az Ipoly árterületén

3,0 m, felette pedig 2,0 m-től 1,0 m-ig lecsökkenő fenékszélességűre alakították ki 1:1 oldalhajlású rézsűkkel.

A fennmaradt adatokból tehát megállapítható az, hogy a vízrendszer rendezése a helyi érdekeknek megfelelően csak szakaszonként és egymástól függetlenül történt és így azok természetesen nem vezethettek kellő eredményre, ennek következménye, hogy a vízfolyás és mellékágai ma is elfajult, vízinövényzettel erősen benőtt állapotban vannak és vízlevezetőképességük igen csekély. A Derék patak és vízrendszere átfogó rendezésére 1960. évben tanulmányi szinten felüli kidolgozású alapterv készült.

A KEMENCE PATAKON (46) végzett karbahe- lyezésekről nincsen feljegyzés. Helyi jelentőségű védelmi művek — kőfalak és terelőművek — nyomai a belsőségekben Kemence és Bemecebaráti községekben megtalálhatók. A patak rendkívül heves vízjárású és jelentékeny mennyiségű görgeteg hordalékot szállít, amelyet Kemence és Bemecebaráti községek között rak le és amely hordalékkúpon a vízfolyás medre állandóan ide-oda vándorol. A vízrendszert keresztező közutak hidjai megfelelő emésztőképességűek. A nem állandó jellegű, vagy gyengébb építésű hidakat a nagyvizek időrikimt megrongálják, vagy el is viszik azokat. A vízfolyás rendezésére — tekintettel arra, hogy a vízrendszer legnagyobb része a Börzsöny beerdő- sült területére esik — komoly igény eddig nem jelentkezett.

Ezért a rendezési tervek elkészítése sem látszik egyelőre szükségesnek.

A BÖRZSÖNY PATAK (58) vadpatak jellegű vízfolyás. A Börzsönyben mély berágódású völgyekben halad, 12 km hosszú medre görgetett hor171