Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
tosabb hiányosságokon kívül még a következő kisebb hiányosságok vannak: 1. A helyszíni vizsgálatokat a mederben is végre kell hajtani. 2. Regisztráló mérés kell az áramlás irányának és nagyságának folyamatos figyelésére. 3. Ugyancsak a hordalék mozgásának és meny- nyiségének folyamatos rögzítésére műszer kell. 4. A meder geológiai adatait tisztázni kell, a kotrás, az erodálás hatékonyságának tisztázására. Ez a művek mozgására és számítására hatna döntően). 5. Azoknak a növényfajtáknak kikutatása is szükséges, melyek a partokat elhabolástól legjobban védik, melyek a domború partok feliszapolta- tására legalkalmasabbak és amelyek rőzseművek építésére a legmegfelelőbbek. Azután e növényfajták szaporítására, nevelésére és termesztésére lesz szükség. Folyószabályozással vagy folyócsatomázással foglalkozó művek: aj A Duna és mederszabályozása. Tőry Kálmán 1952. bj A Morva torkolattól a Fekete Tengerig terjedő Duna-szakasz jégviszonyai. Dr. Horváth Sándor és Lászlóffy Woldemár. 1958. ej Vízgazdálkodási Adatgyűjtemény VÍZIG Bp. 1958. fj Vízgazdálkodásunk számokban OVF. 1961. g) 1954. évi Orsz. Vízgazdálkodási Keretterv. VIZITERV „Folyamszabályozás” h) A Duna vízkészletének komplex hasznosítása. Szovjet Geohidroprojekt 1961. i) A Duna komplex vízerőhasznosítása. Vázlatterv. 1960. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A Duna menti fővédelmi vonalak kiépítésénél a mértékadó árvízszint (jeges) vesszük figyelembe, amely az Ipoly torok—Budapest Vigadó téri vízmérce között 1876 évi árvízszin. Budapest alatt az OVF. 2915/1957. sz. alatt jóváhagyott vízszin. Az Ipoly folyó árvízmentesítésének fejlesztésénél, a belsőségek védelménél az 1%-os, egyébként a 10%-os valószínűségű árvizet vettük figyelembe. A 6. TVK területén a VÍZIG kezelésében lévő fővédelmi vonalaknál 1,0 m, Budapest főváros védműveinél pedig 1,35 m biztonságot veszünk számításba a mértékadó árvíszin felett. Az Ipoly folyó tervezett védtöltéseinél a fejlesztési terv alapján általában a 10%-os, belsőségeknél az 1%-os valószínűségű árvízszin felett 0,5 m biztonsággal számolunk. A védművek keresztmetszeti méreteinek meghatározásánál figyelembe vettük az altalajviszonyokat és a védendő terület értékét. A szóbaj öhető variánsok kiválasztásánál a legteljesebb mértékben alkalmaztuk a gazdaságosság elvét. A már ármentesített textiletek védőműveinek fejlesztése a töltések (árvízvédelmi falak) méreteinek a szükséges mértékben való növeléséből, vízzáróképességük és altalajviszonyaik megjavításából, Budapest főváros területén a fakadóvizes mély területek feltöltéséből, esetleg rövidebb szakaszok áthelyezéséből áll, mindig szem előtt tartva, hogy a védmű altalaja állékonyság szempontjából egységes egészet alKot. A még be nem védett árterek árvízmentesítési terveinél műszaki számítással és gazdaságossági becsléssel állapítottuk meg a legkedvezőbb töltés- vonalazást, a hullámtér szélességét és a töltés méreteit. Ezután a mentesítendő terület értékét szembeállítottuk a beruházási költségekkel. A meglévő nyárigátak, körgátak és egyéb véd- töltések megerősítésénél, valamint újak létesítésénél úgy jártunk el, hogy vonalvezetésüket folyószabályozási elvek alapján, méreteiket pedig a gazdaságosság mérlegelésével állapítottuk meg. Az árvízvédelem szervezését és a védekezés anyagi eszközeinek fokozatos korszerűsítését a mindenkori műszaki fejlődés legmagasabb fokára kívánjuk emelni. A védekezést végző személyek részére a lehető legjobb munkakörülményeket és a legnagyobb biztonságot kívánjuk megteremteni. A még töltésezetlen folyók nagyvizi szabályozásánál a folyószabályozás elveinek megfelelően állapítottuk meg a hullámtér szélességét, annak mezőgazdasági (fásítás stb.) hasznosítási módját, a legkedvezőbb töltésvonalazást és a töltés magasságát. A nyárigátak vonalozását ugyancsak folyószabályozási alapelveknek megfelelően állapítottuk meg. A már töltésezett folyóknál a nagyvizi szabályozás ott merül fel, ahol a meglévő töltések vonalozása akadályozza az árvíz és a jég szabad levonulását. Itt a töltéseknek megfelelő helyre és megfelelő vonalozással történő áthelyezése szükséges, a gazdaságosság figyelembevételével. Budapest főváros árvízvédelmi művei fejlesztésénél, — ahol csak lehetséges — gát jellegű töltések helyett területfeltöltések indokoltak a város- rendezési érdekek és a fakadóvizes területek megszüntetése céljából. A folyók szabályozása távlati terveinek elkészítésénél az alábbi fejlesztési alapeleveket követtük. Egy folyó nagyvizi szabályozása akkor megfelelő, ha a töltésekkel lehatárolt nagyvizi meder mindenkor biztosítja az árvíz és a jég szabad levonulását és egyben a középvizi meder állapotát, annak fejlődését — a sodor helyének állandósítása révés — kedvezően befolyásolja. A Duna átalunk taglalt szakaszán — mint tudjuk — a védtöltések vonal ozásánál, annak nagyvíz szabályozó hatását túlnyomórészt figyelmen kívül hagyták. Az egyes helyeken az árvédelmi töltésekkel erősen összeszűkített nagy vízi medret a jövőben, a töltéseknek megfelelő helyre és megfelelő vonalozással történő áthelyezésével, a gazdaságosságot szigorúan figyelembevéve, az árvíz és jég zavartalan levonulására alkalmassá kell tenni. Ezenkívül gondos műszaki és gazdaságossági vizsgálat tárgyává kell tenni a hullámtereknek jövőbeni rendezését, mind a tereprendezést, mind az ártéri erdők megkívánt mértékig való irtását, rit17 6 TVK 129
