Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
À külső területről érkező víz másik része a 3. sz. TVK területéről a Sió csatornán, a harmadik része pedig a Kapóson, a 4. sz. TVK területéről érkezik. A vízkészlet többi része a területen ered, ezt zömmel a Sió és a Nádor csatorna gyűjti ösz- sze. A távozó vizek a Dunán keresztül hagyják el a területet. A Sió vízkészletét döntő módon befolyásolja a Balaton vízszint-szabályozása, a Simontornya alatti szakaszán ezen felül a 4. sz. TVK területén a Kapóson végzett vízimunkák, vízkivételek stb. hatása jelentkezik érezhetően. Vízminőségi szempontból a Duna érkező szeny- nyezett vize a folyószakaszunkon fokozatosan tisztul. Balatoni vízeresztés szünetelése alatt a Sió csatorna kisvize szennyezett. A Kapos vize elfogadható. A területet elhagyó Sió vizét a Nádor melletti ipartelepek erősen szennyezik, a Duna vizét azonban a viszonylag kisvízhozamú Sió nem szennyezi. A Duna vízkészletét nem számítva az augusztusi 85%-os tartósságú természetes vízkészlet alig 3 m7s, a szeptemberi 99%-os vízhozam pedig 2 mVs. A Duna augusztusi 85-os tartósságú vize 1415 m8/s, a szeptemberi 99°/o-os pedig 778 mVs. Felszínalatti vizek Talajvízkészlet alatt érthetjük a statikus vízkészletet, amelynek kitermelése egyszersminden- korra szóló vízkészletfogyasztást jelent, és a dinamikus vízkészletet, amely alatt a horizontális áramlásban résztvevő talajvizet értjük. Az 5. sz. TVK területegység dinamikus talajvízkészletét 8,5 mVs- ra becsüljük, amelyhez a Duna 17,5 m8/s partiszűrésű készlete járul. A 26 ms/s~re becsülhető felszínalatti vízkészlet 67%-a partiszűrésű, 6%-a talaj-, 19%-a réteg-, végül 8%-a karsztvíz eredetű. A felszínalatti vízkészlet szempontjából a területet több hidrogeológiai tájegységre bonthatjuk. A tájegységeket a II. és a XVII. fejezet tárgyalja. Az ásvány- és gyógyvizekkel részletesen a XII. fejezet foglalkozik. A területen 7 ásvány- hévés gyógyvíz előfordulás van nyilvántartva, össz- hozamuk 300 lit/perc körül van. A 200 lit/perc vízhozamú szénsavas vizet körültekintő kutatás után 500 lit/percre lehet fokozni. Az ásványvizek nagy része kalcium-magnéziumkarbonátos, az alapi keserűvíz nátriumkloridos. 2.202 Arvízmentesítés, árvízvédelem. Folyók és tavak szabályozása A TVK II. Arvízmentesítés c. fejezete a területen fekvő, a Duna és a Sió árterében fekvő kb. 55 000 hektár mezőgazdaságilag művelt sűrűn lakott terület árvízmentesítésével, a Sió csatorna szabályozásának érdekében végzett munkákkal foglalkozik. Ebben a fejezetben tárgyaljuk a Velencei tó szabályozásának kérdését is. A tervszerű árvízmentesítés a Duna-balparti védvonalának megépítésével 1850-ben kezdődött, amikor az aífckor épülő makadámú tat (a mai 6-os út ősét) használták fel védőtöltésnek. Azóta az egyes árvizek után a szakadások vagy nagyobb csurg'ások helyén erősítéseken végeztek. Jelenleg a Duna balpartján Ercsi és a dunaföldvári magaspart között a 1,0 m-es koronaszélességű, 1:2 vízfelőli és 1:1,5 mentesített oldali rézsűjű új 6-os műút töltése védi az árterületet az árvíztől. A töltés korona- szintjének magassága kielégítő. A Pakstól délre fekvő Paks—Fadd'—Bogyiszló öblözetek árvízvédelmi művei több szakaszban a folyó-átmetszésekkel, holtág lezárásokkal párhuzamosan fokozatosan épültek ki és a védgátak még ma sem nyújtanak kielégítő biztonságot. (Az 1956- os jeges árvíz során ezen a védvonalon 8 szakadás történt!) A Sió csatorna bal partján húzódó mélyfekvé- sű területet 1771—1777 között kezdték el rendezni és a vízrendezési munkák első szakasza 1825-ben be is fejeződött. Ekkor épült ki a Nádor csatorna, és az öblözet nyugati övcsatornája: a Sió. A Sió balparti töltésének építését ezzel egyidejűleg kezdték el. A viszonylag alacsony és gyenge töltéseket többek között a Duna 1956-os jeges árvizének visz- szaduzzasztása 11 helyen törte át. Azóta a Sió és a Nádor töltéseinek alsó szakaszán kisebb erősítések történtek. A Sió jobb partján lévő kisebb Völgységi öblözet töltéseit 1956. után ugyancsak megerősítették. A Sió-torok alatti Duna-szakasz árvízmentesítését 1775-ben kezdték el. A töltések 1956-ban átszakadtak, azóta végeztek töltéserősítéseket, de a védvonal még mindig nem nyújt kielégítő biztonságot. A felsorolt árvízvédelmi fővonalakon kívül a Bölcske—Madocsa—Dunakömlőd községek nyári gátja véd még nagyobb területet. A gát fővonallá való kiépítése az 1954. évi nyári árvíz alatt elkezdődött, de nem nyújt még kielégítő biztonságot. A hullámtereken mintegy 600 ha szántóföldi, illetve vadvédelmi területet véd a nyári gát. Említésre méltó még Sióagárdot a Sió és a Nádor árvizeitől védő körtöltés és a Székesfehérvárt a Gaja árvize ellen védő töltés, amelyet a város főleg a közlekedési vonalak (út, vasút) felhasználásával épített ki. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő öblözetek Duna menti védvonalai közül a Sió-torok feletti szakasz (Paks—Karaszifok) általában a mértékadó árvizek burkológörbéivel azonos koronamagasságú — a felső szakaszon ennél kissé magasabb —, az alsóbb szakaszon helyenként alacsonyabb. E szakasz koronaszélessége 5 m, rézsűhajlása a legnagyobb nyári árvízszint magassága feletti szakaszon 1:2, ez alatt 1:3, a víz felőli oldalon, a mentett oldalon pedig 1:4. A Sió-torok alati szakasz ugyancsak közel azonos magasságú a mértékadó burkológörbével, de több helyen pontszerű magasági hiányok vannak, a töltés keresztmetszete pedig a felső szakaszénál gyengébb. A fejlesztés során a Sió torkolati árvízkapujának megépítésvei az alsó és felső szakaszt összefüggő védvonallá építjük ki, amelynek megerősítése a mértékadó jeges árvízszint feletti 1 m-es koronamagassággal és a felső szakaszon már meglévő keresztmetszet kialakításával történik. A torkolati 367
