Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
árvízkapu összetett feladatot lát el, hajózsilippel és duzzasztóművel egybeépül. A Sió és a Nádor menti védvonalak kialakítása a mederszabályozások során kikerült anyagból történik. A védvonalak alsó szakaszában a dunai jeges árvíz, a felső szakaszon pedig a Sió és a Nádor árvizeinek a vízszine a mértékadó. A kiöntések megszüntetése, mocsarak lecsapo- lása után az eddig hasznosítatlan területek dúsan termővé váltak. A mezőgazdaságilag művelhető területek növelése, az egészségügyi viszonyok javulása a népesség szaporodását eredményezte. Az árvízmentes magaslatokra települt községek a lakosság növekedésével átterjedtek az ártérbe eső mélyfekvésű területekre, sőt bízva az árvízmentesítés hatékonyságában, teljes egészükben ártérben fekvő községek is keletkeztek. A közúti hálózat az árvízmentesítés után rohamos fejlődésnek indult. A második vüágháborúig az árterületek csaknem kizárólag mezőgazdasági jellegűek voltak. A háború utáni rohamos fejlődés; a nagyüzemi termelésre, az öntözéses gazdálkodásra való áttérés, az ártérben fekvő tanyaközpontok, ipartelepek létesítése, a községek gyors fejlődése fokozottabb ár- vízvédelmi biztonságot igényel. Ez tette szükségessé a jelenlegi helyzet tüzetes feltárását és azoknak a teendőknek a megállapítását, amelyek az árvizek kártételei ellen mai ismereteink szerint megfelelő biztonságot nyújtanak. A feladaton belül foglalkozni kellett a védmű- vek és tartozékainak a cél érdekében szükséges fejlesztésével, a hatékony árvízvédekezéshez szükséges felszerelés és szervezet tökéletesítésével, valamint ezek várható költségeivel A tervezésnél a Dunánál a VITUKI javaslata alapján az O VF által meghatározott mértékadó vízszintet fogadtuk el a tervezés alapjául. A Sió alsó szakaszának töltéseinél a tervezett árvízkapu lezárása (azaz jeges árvíz) idején kialakuló tározási szintet fogadtuk el mértékadónak. A felső szakaszon a Sió nyári árvizeinek legmagasabb észlelt értékei az irányadóak. Meghatároztuk a véderdő elvénült szakaszainak újratelepítését és a hullámverés elleni hatékony védekezéshez szükséges szélesítését. Egyes területeken a hullámtéri erdők tarolását írtuk elő, illetve telepítési tilalmat rendeltünk el, hogy a jeges árvizek zavartalan levonulását biztosítsuk. Megterveztük a hírközlő berendezések fejlesztését a szakaszvédelmi központok, őrtelepek elavult épületeinek felújítását, foglalkoztunk ezek ivóvízellátásával és —ahol lehetőség nyílik — villamosításával. Az árvízvédekezésnél dolgozók szociális ellátásának biztosítására munkásszállásokat, és melegedőket terveztünk, azok felszerelését és a szükséges védőruházat beszerzését előirányoztuk. Tervbe vettük az árvízvédelmi felszerelés korszerűsítését is. A tervezéseknél figyelembe vettük az eddigi kutatások eredményeit és felhívtuk a figyelmet a részletes — tervezés előtt szükséges — vizsgálatok elvégzésére. Az alábbiakban védvonalanként összegezzük fejlesztési feladatainkat. A Dunajöldvár fölötti öblözetek árvízvédelmi helyzete kielégítő, csak a Váli-víz torkolati zsilipét kell sürgősen megépíteni. A Paks—Fadd—Bogyiszlói öblözetben a faddi és a tolnai Duna-ágakat földgáttal le kell zárni. A Sió torkolati árvízkapu mellet zárótöltést kell építeni. Ezek a munkák mintegy 1 500 000 m3 föld megmozgatását jelentik. A Nádor csatorna depóniáinak megfelelő töltésekkel való helyettesítése mintegy 2 500 000 ms földmunka árán valósítható meg. A Sió torkolati szakaszán meg kell építeni az árvízkaput. Az árvízkapuhoz bekötő Sió-töltések átalakítása 800 000 m3 földmunkával jár. A Sió Simontornya, Sióagárd közötti szakaszán a balparti töltéseket mintegy 1 500 000 m’-es földmunkával kell megerősíteni. A Szekszárd—Bátai öblözetben a Duna töltéseinek megerősítése és az árvízkapu bekötő töltése kb. 2 900 000 m3-es földmunkát és 25 700 m3 beton és vasbeton-munkát jelent. A felsorolt összes munkák költsége 524 millió forint. A Bölcske—Madocsa—Dunakömlőd nyári gát kellő biztonságra való kiépítéséhez 2 millió m8 földmunkára van szükség. A munkák összes költsége 106 millió forintra tehető. A nyári gátak — elsősorban az iváncsai és ado- nyi nyári gát — fejlesztését társulati úton kell megvalósítani. A munkák költsége 5 millió forint körül van. Az árvízvédelmi művek és felszerelések fejlesztését főleg az 1966—1980. évekre állítottuk be. Az 1960—65. évi időszakra a II. ötéves tervben rendelkezésre álló összegen belül a már megkezdett és legszükségesebb munkák elvégzését írtuk elő. Ezalatt az idő alatt 17,570 km töltésszakasz erősítését hajtjuk végre 61,4 millió Ft költséggel. Folyamszabályozás A Sió szabályozása kezdeti próbálkozások után 1819-ben a Simontornya—Sióagárd közötti szakasz Beszédes-féle rendezésével kezdődött. A Szekszárd felett 1854-ben készített 4 km-es átmetszéssel folytatott munkát lényegében 1885-ben fejezték be. Ekkor a Sió mai vonalozása már kialakult. A jelenlegi 50 ms/s vízemésztésű medret sorozatos medermélyítések után 1934-ben készítették el. A Sió fejlesztése — csatornázása — több mint 200 km új hajóutat teremt a Balaton és a Duna között. A vízlépcsők bogéi között tározott víz lehetővé teszi a Balatonból eddig kihasználatlanul leeresztett víz egy részének hasznosítást. Javítja a vízfolyás menti községek egészségügyi helyzetét, és új ipartelepítési lehetőségeket nyújt. A torkolati zsilip pedig növeli az alsó szakasz árvízvédelmi biztonságát. Az árvízmentesítési munkák során először a torkolati mű épül meg, majd 1980-ig a Simontornya feletti szakasz három vízlépcsője készül el. A Kapos torkolata alatti bővebb vízhozamú szakasz lépcsőzése 1980. után kezdődik. A vízlépcsők építése előtt a mederrézsűk szabályozását el kell végezni
