Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
megfelelő módon végzi, akkor rossz, kedvezőiden irányba tolja el a talajok fejlődését. Az ember termelő munkájának másoldalú jótékony hatása figyelhető meg homokos tájainkon, ahol a talajvédelmi rendszerek bevezetésével, homokjavítással avatkozik be a természet rendjébe és egyre nagyobb területeket von be a mezőgazdasági művelésbe. A szocialista nagyüzemek kialakulása teremtette meg a talajvédelmi eljárások bevezetésének feltételeit. Mindezekből megállapítható, hogy az ember — mint a földrajzi környezet egyik tényezője, — tevékenységével milyen sok irányban avatkozhat be a természet rendjébe és fordíthatja azt a társadalom hasznára, vagy éppen kárára. 2.124 Értékelés a vízgazdálkodás és a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából A TVK-egység tulajdonképpen az Alföld mező- földi táját foglalja magában, a Mezőföldet É-ról határoló Dunántúli Középhegység, a Ny-ról határoló Somogyi dombvidék és a D-ről határoló Tolna-Baranyai dombság területeinek a Mezőföld felé eső szegélyeivel együtt. A terület hazánk átlagos csapadékellátottságú, elég száraz vidéke. Az évi csapadékmennyiség itt 550—600 mm, melyből a nyári félévre 300 mm, a tenyészidőszakra pedig 275 mm esik. A TVK-egység mezőföldi része geológiai és talajföldrajzi szempontból egyaránt eléggé egységes terület. Jelentős részén — lösz alapkőzeten — típusos mészlepedékes csernozjomok alakultak ki. Ezek vízgazdálkodási tulajdonságai igen jók. Vízvezetőképességük, drén-viszonyaik is megfelelőek, így felületükön csak ritkán (nagy, gyors záporok, vagy huzamos esőzések idején) áll meg a víz és a lehulló csapadék legnagyobb része a talajba jut. Vízkapacitásuk nagy, víztartóképességük is közel optimális, a bennük visszatartott vízmennyiség a növények számára nagyrészt felvehető. Tekintve, hogy egyéb agronómiái tulajdonságaik (tápanyagkészlet, művelhetőség, szerkezet, stb.) is kedvezőek, termékenynek mondhatók. / Hasonlóan kedvezőek a vizetzáró, harmadkori pannon üledékeken kialakult réti csernozjomok vízgazdálkodási tulajdonságai is. Ezek alatt — a csernozjomokkal ellentéteiben — már 2—3 m mélységben megtalálható a talajvíz s ez kedvező hatást gyakorol a talajképződési folyamatokra. Ennek megfelelően a réti csernozjomok termékenysége gyakran még a csernozjomok ét is felülmúlja, mert száraz időben a felszínhez közelebb elhelyezkedő talajvíz a mélyrehatoló növényi gyökerek számára elérhető és némileg pótolni tudja a hiányzó csapadékmennyiséget. A Mezőföldet a Fejér megyei Sárrét területe választja ketté. Itt az Ö-Sárvíz erősen karbonátos és igen változatos mechanikai összetételű hajdani öntésanyagán a térszíni fekvéstől, az alapkőzet mechanikai összetételétől és a hidrológiai viszonyoktól függően síklápok, lápos réti talajok, réti talajok, réti csernozjomok, csemozjom barna erdőtalajok, ritkábban barnaföldek és jellegtelen futóhomokbuckák alakultak ki. A talajképződési folyamatokat még tarkábbá teszik az ugyancsak fellelhető szikesedési folyamatok. Ezek részben a lápképződéssel párhuzamosan szoloncsákok megjelenéséhez vezettek, másrészt az erősen mineralizált talajvizek (Na2SC>4, MgSO/,) és a vízátnemeresztő altalaj hatására szolonyecek és szoloncsákos szolo- nyecek létrejöttét eredményezték. A réti csernozjomok, csernozjom barna erdőtala- jok és barnaföldek vízgazdálkodási tulajdonságai igen jók. Kedvezőtlenebb a helyzet a réti talajoknál, az altalajban megjelenő mészakkumulációk megjelenése folytán. Ahol ez a szint alig észrevehető, s csak 80—100 cm-nél, vagy ezalatt jelentker zik, ott a talaj vízgazdálkodását befolyásoló kedvezőtlen hatás is csak alig mutatkozik. Gyakran viszont mészkőpaddá cementálódik, s már 20—30 cm mélységben megjelenve a növénytermesztés lehetőségeit erősen korlátozza. A szikes területek vízgazdálkodási tulajdonságai kedvezőtlenek. A TVK-egységhez tartozó területek közül a Dunántúli Középhegység és a Velencei hegység változatos talajtakarójának vízgazdálkodási tulajdonságai is rosszak. Ennek oka a felszínhez közel megjelenő, vagy éppen felszínrebukkanó tömör alapkőzet közelségében keresendő. A Somogyi és a Tolna-Baranyai dombság felé átmenetet képező vagy peremét alkotó agyagbe- mosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, illetőleg csernozjom barna erdőtalajok vízgazdálkodási tulajdonságait a kilúgozottság mérve, a В-szint jellege, az erodáltság és az alapkőzet minősége szabja meg. A Sió—Sárvíz torkolata környékén és attól D-re igen nehéz mechanikai összetételű régi öntéstalajokat találunk, amelyek közepes vízbefogadóképes- ségűek. Víztartóképességük és holtvíztartalmuk nagy. A TVK-egység területén erdő alig található. A szántóföldi növénytermesztés főnövényei a búza, kukorica, cukorrépa és lucerna. A Sárréten intenzív zöldségtermesztést és halastógazdálkodást, a Velencei tó környékén nádtermelést folytatnak. Öntözésre talajtani szempontból — a hegyek kivételével — az egész körzet alkalmas. A csernoz- jomokon és réti csernozjomokon az öntözés igen hatásos lehet, — tekintve, hogy a terület elég csapadékszegény. Ezeken a tájakon az öntözés bármilyen módszerrel, káros következmények veszélye nélkül végezhető. Nagyobb óvatosságot igényel a Sárrét öntözése. Mindenekelőtt az eredményes mezőgazdasági hasznosítás érdekében szükség van a Sárrét további vízrendezésére. E nélkül ugyanis a lápos területek telkesítése és mezőgazdasági termelésbe vonása el sem képzelhető. A mészpadkás területeken a többszöri kis adaggal (célszerűen esőztető módszerrel) végzett öntözés a legmegfelelőbb. A telkesített lápterületeken sikeres öntözéses zöldségtermesztés valósítható meg. Itt fokozottan kell ügyelni a helyes víznormák kidolgozására, mert a túlöntözés a talajvíz káros emelkedésén ke7 5 TVK 49
