Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
resztül újra láposodáshoz és szikesedéshez vezet-'1’ hét. A Sárrét mészatkás és szikes területein a rizs- termesztési kísérletek nem jártak kellő eredménynyel. Mészpázsitos szikes legelőinek öntözése indokolt. Halastó létesítésére a Sárrét mészpadkás és szikes területei igen alkalmasak. 2.125 A talajeróziós viszonyok jellemzése A „Talajeróziós viszonyok” c. 1 :500 000 méretarányú térkép szerkesztésénél feltüntettük a különböző mértékben erodált területeket, megkülönböztetve a gyengén erodált szántókat, melyeken az eredeti talajszelvények még legalább 70 %-a megmaradt, a közepesen erodált területeket, melyeken a talajréteg 30—70 %-a pusztult el, valamint az erősen erodált talajokat, melyek szelvényében az eredeti rétegeknek csak 30 %-a maradt fenn, vagy a megmaradt réteg nem vastagabb 30 cm-nél. Ezek a területi elhatárolások az 1 : 75 000 méretarányú felvételek alapján történtek. Becslésszerűen jelöltük ezenkívül a deflációs területeket, melyeken száraz időszakokban a növényborítás nélküli felszíneken a szél felragadja és elszállítja a talaj részecskéket. Jelöltük a nem erodált, valamint a szedimentációs területeket is. Külön jelzéssel tüntettük fel a geológiai viszonyokat, az erózió szempontjából hasonló viselkedésű csoportokba vonva össze a kőzeteket. A térkép, valamint a térképezés közben szerzett tapasztalatok alapján a terület talajeróziós viszonyait a következőkben jellemezhetjük: Az erózió mértéke: 15:15:30 arányszámmal fejezhető ki, ha az erősen-, közepesen-, gyengén erodált területek százalékos elterjedését vesszük figyelembe, az erdők kivételével. A terület az alábbi részekre osztható: a) A Keleti-Bakony és Vértes D-i lejtőin sok a kopár dolomit, az erősen erodált bauxitos terület és a lekopott tengeri üledék. Itt az erózió következtében tömör kőzet került a felszínre. E részek vízgazdálkodása ezért rossz. A rendzinák területén, ha az eredeti növénytakarót megbolygatják, az erózió veszélye nagy. A bauxitos agyagok, valamint az ezek kíséretében megjelenő sárga és vörös kaolitos agyagok az eróziónak még akkor is elég jól ellenállnak, ha a talaj lepusztul fölöttük. b) A Mezőföld É-i részén a felszínen levő pannonkori agyagos, vagy homokos üledék a talajképző kőzet, D-i részén a lösz, melynek vastagsága D-i irányban fokozatosan nő. Az erózió a nagyjából DK-i irányt követő völgyek és ezekre kereszt- irányban kialakult mellékvölgyek oldalain jelenik meg. A széles lösz fennsíkok nem erodáltak. A Mezőföld nyugat felé, a somogyi dombsághoz erősebben erodált részekkel csatlakozik. c) A szekszárdi rög és a Völgység területén jelentős az erózió. A terület erősen szabdalt és a felületi rétegerózió mellett fejlett árkos és vízmosásos eróziót tapasztalunk. A terület erodálhatósága arányban áll az erodáltság mértékével, mert а г erős erózió hatására felszínre került lösz könnyen pusztul. Kivételt képeznek azok a területek, ahol a löszben visszamaradt, ásatag talaj szintek kerülnek felszínre, mert ezek az erozóinak viszonylag jól ellenállnak. 2.2 Éghajlat 2.21 Általános ismertetés 2.211 A terület éghajlati jellemzése A terület a Dunántúl legkülönbözőbb tájait egyesíti magában, mert — bár vízraj zilag egységes — bonyolult vízhálózata jelentős: megközelíti a Duna Komárom—Esztergom közötti szakaszát s jelentős területeket kapcsol le a Balaton medencéjéből, csakúgy, mint a Mecsek északkeleti területeiből. Ennek megfelelően éghajlati szempontból is rendkívül változatos terület: a Bacsó-féle éghajlati beosztásnak (6. ábra) 3 különböző (I/b, Ill/а és III/c jelű) körzetét is megtalálhatjuk itt. Zömét a Mezőföld éghajlatilag az Alföldhöz csatlakozó száraz, meleg tája alkotja. De ide tartozik a Bakony keleti része, amely mérsékelt csapadékosságával, kemény telével, téli hófúvásaival, nyári zivataraival, felhőszakadásaival éppoly jellegzetes tája e területnek, mint a Vértes mögé egészen a Gerecséig benyúló kis medence, amelyet a viszonylag hűvös nyár, az egész éven át élénk északi-északnyugati uralkodó szél jellemez. Déli része pedig közvetlen kapcsolatban van és gyorsan megy át a Dél-Dunántúl télen enyhe, nyáron meleg, de nem fülledt-aszályos, kedvező csapadékos éghajlatába. Nyugati, a Balatonnal határos szegélye megkapja a tó parti sávjában észlelhető, legfeljebb mezoklimatikus méretű hatásokat (párásság, fénybőség, élénk széljárás). A terület általánosságban egész kiterjedésében mégis napfénybőségével, alföldi jellegű szélsőséges hőmérsékleti viszonyokkal (forró nyár és a Dunántúl többi részénél hidegebb tél), kevés csapadékkal, viszonylag gyakori őszitéleleji ködökkel, szokatlanul intenzív záporokkal, felhőszakadásokkal jellemezhető. 2.212 Meteorológiai állomáshálózat Meteorológiai állomáshálózata — figyelemmel változatos éghajlatára — sem a múltban, sem ma nem felelt meg a kívánalmaknak. Különösen a terület középső és déli része volt meteorológiai állomásokkal mostohán ellátva. Fekvés szempontjából legkedvezőbbek Székesfehérvár éghajlatkutató állomásának adottságai, kár, hogy a múltban az itt végzett észlelések minősége és — igen gyakran — folytonossága is hiányos volt. A terület másik törzsállomása Veszprém, mely a múltban — különösen a két világháború között — igen értékes adatokat gyűjtött. Az északi, vértesalji vidék állomása volt Alcsut, amely 1945 óta csapadékmérőként működik. Adatait jól pótolják a felszabadulás óta működő, a terület határán levő Martonvásár 50
