Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

kete színe a mélység felé fokozatosan világosodik és ugyanígy humusztartalma is csökken. A humuszos szintjének apró, szabálytalan alakú szerkezete, az átmeneti szintben és az anyakőzetben található állatjáratok (krotovinák), az anyakőzetben jelentkező mészerek és mészgöbecsek ún. löszbabák, a főbb jellemzői.

4. Réti csemozjomok képződésénél szerepet játszott a 3—4 m mélyen elhelyezkedő talajvíz is. Ennek hatása leginkább megmutatkozik az anyakőzetben, mely többé-kevésbé rozsdafoltos. A szelvényük felépítésére jellemző a barnás-fekete, fekete színű, kissé szögletes morzsákra könnyen széthulló szerkezetű humuszos szint, mely fokozatosan megy át az anyakőzetbe. Legtöbb réti csernozj ómban fellelhető különböző mélységben a mészlepedék is, ugyanúgy az állatjáratok és a „C” szintben a kal- ciumkonkréciók. >

5. Réti talajok képződésénél a felszínközeli talajvizek nagy szerepet játszanak. A változó vastagságú humuszos szintjük szürkésfekete, fekete színű, tömődött, vagy éles, szögletes, nehezen szétmorzsolható szerkezetű. A humuszréteg átmenete az anyakőzetbe rövid. Az anyakőzet sajátságaitól és a talajvíz kémiai sajátosságaitól függően tartalmaznak szénsavasmeszet. Gyakori a bő nedvesség, az oxidációs és redukciós folyamatok váltakozása következtében beálló glej esség, vasborsók, vasfoltok megjelenése.

6. Réti öntés talajok különböző összetételű ártéri üledékeken képződnek, felszínközeli talajvíz hatására. Szelvényük erősen rétegzett. Humuszrétegük mindössze 30—40 cm, gyengén kialakuló szerkezettel. Szénsavasmésztartaimukat és kötöttségüket az öntés jellege szabja meg.

7. A lápos réti talajok képződésük során — tartósan vagy időszakosan — a lápos folyamatnak kedvező, fölös nedvesség hatása alatt álltak. A lápos folyamat jelei a szelvényükben kimutathatók. A humuszos szint felső részének nagyobb szervesanyagtartalma, a laza, morzsalékos, könnyű kotus részek a láposodási folyamatokra utal. A humuszos szint mélyebb rétegei viszont már a réti folyamatok bélyegeit mutatják: tömődöttséget, sokszögű szerkezetességet, glej es, vasborsós és vasfoltos sajátságokat. I

8. Síkláptalajok a folyóvölgyek, medencék mélyebb helyein alakultak ki állandó vízborítás és vizi növényzet hatására. Ha a vízborítás állandó és iszaplerakódás nem zavarta meg a tőzegképződést, akkor jelentékeny vastagságú tőzeg jött létre. A tőzegmedencék feküjében gyakran találunk ta- vimészlerakódást is.

A TVK-egységnél alkalmazott talajosztályozási rendszer és az egyes talajtípusok részletes leírását, elhelyezkedését és értékét lásd még Stefanovits- Szücs: Magyarország genetikus talaj térképe című OMMI kiadványban (1961).

2.122 A területre eső talajtájak leírása

A TVK-egység lényegében az Alföld nagy tájának a Mezőföldi részét foglalja magában, melyhez a Dunántúli középhegység nagy tájából a Gerecse, a Vértes, a Bakony, valamint a Dunántúli

dombságból Külső-Somogy, Tolnai-Baranyai dombság és a Baranyai-Szigethegység tájainak a Mezőföld felé eső vízgyűjtőterületei tartoznak. Ta- lajföldrajzi szempontból a terület alig mondható egységesnek. A tájakon és egyes talajkörzeteken belül ható természeti tényezők a legkülönbözőbb talajok kialakulását eredményezték.

A TVK-egység legegységesebb területe talajföldrajzi szempontból a Mezőföld. Ezen az erodált löszös táblán túlnyomórészben típusos mész- lepedékes csemozjomok képződtek, melyeknek termékenysége az erózió mértékével áll összefüggésben. Előfordulnak réti csemozjomok is, ahol a löszös üledék alatt a harmadkorú pannon üledékek találhatók. Ezek vizetzáró tulajdonságuknál fogva a csemozjomok képződését a réti felé tolják el. A felszínhez közeleső pannonüledékes területek általában Fejér megye középső részén, Lepsény— Polgárdi—Martonvásár vonalában, találhatók meg nagyobb kiterjedésben. >

A Mezőföldet ÉNy—DK-i irányban kettéválasztja a Fejér megyei Sárrét. Az Ös-Sárvíz által összehordott kavicsos, homokos, erősen karbonátos, iszapos és löszhátakról leerodált löszös üledékeken — a domborzati és vízrajzi viszonyoktól függően — síklápok, lápos réti talajok, réti-, réti csernozjom, szoloncsákos réti szolonyec, réti szolonyec, csemoz- jom-barna erdőtalajok, barnaföldek és homoktalajok képződtek egymás mellett. A térszínileg legmagasabb hátakat kivéve, a különböző típusú talajok „C” szintjében többnyire megtalálható az erősen meszes-mésziszapos szint, mely helyenként mészkő- páddá áll össze. Ezek a szintek a rajtuk képződött talajok termékenységére — rossz vízgazdálkodásuk révén — kedvezőtlen befolyással vannak.

A Mezőföldhöz tartozik még a dunaföldvári homoktalajok körzete, melyben futóhomokok, homokon kialakult barna földek, a lösszel kevert homokon csernozjom barna erdő talaj ok és humuszos homokok jönnek létre. A Velensei hegység gránátos és löszfedte területein agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barna földek képződtek. Ezek termékenységét a gránittörmelék mennyisége és a szálban álló gránit felszínhez való közelsége szabja meg. A Velencei-hegység, illetve a Velencei tó D-i részén, a löszdombok közötti széles lapos völgyekben homokos, löszös üledékeken barnaföldek és csernozjom barna erdőtalajok képződtek. E területek egyes helyein — hasonlóképpen a sárréti területhez — a felszínhez közeli rétegekben gyakoriak a kőpaddá is összeálló erős karbonátfelhal- mozódásos szintek.

Meg kell még említeni a Zámolyi medencét, amely lényegében a Velencei hegységet a Vértestől választja le. Ez a pleisztocénkori árkos süly- lyedés különböző iszapos, dolomitos törmelékkel feltöltött felszínen, részben kőtörmelékes réti talajokból, a hegylábi részeken pedig kopárokból és dolomit rendzinákból áll.

E TVK-egység felöleli még a Mezőföldet É— ÉNy-ról körülvevő, Dunántúli Középhegység előbb említett tájainak Mezőföld felé eső lejtős területeit. Ezeknek túlnyomórészt mészköves, dolomitos felszínén, kopárok és rendzinák képződtek, a lösz47