Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
mederelfajulások megszüntetése is sürgős feladat. Elsősorban a legtöbb hordalékot szállító Kapos és vízgyűjtőterületeinek rendezése végzendő el. c) Mederszabályozás. A Sió medrének szabályozása az árvízmentesítési fejezetnél ismertetett vízlevezetési szempontokon kívül fontos víziúti vonatkozásban is. A víziúti közlekedés javítása a meglévő kissugarú ívek (mintegy 94 ív) átépítésével érhető el, ami mintegy 1,5 millió m8 földmunkát jelent. A mederszabályozásnál fontos szempont a hordalék mennyiségének vizsgálata és a csatornázással előállított helyzetben a hordalék mozgásának és eltávolításának kérdése. A Sióban hordalékot főként a jobboldali vízfolyások szállítanak, a közelítő számítások szerint mintegy évi 80 000 ms mennyiségben. Jelenleg a Sió meder a hordalékát tovább szállítja, mert számottevő mederfenék emelkedés az első szabályozás óta eltelt kb. 30 év óta nem észlelhető. e) Öntözés. A Sió völgyében a nagyon ingadozó vízszint miatt rendszeres öntözésre lehetőség nem volt. A Balaton vízfeleslegének leeresztése — a vízszint-szabályozása érdekében — általában a mezőgazdasági időszakon kívül merül fel, amikor öntözési igény nincs. VI. Öntözés c. fejezet. A Sió csatornázása után kerülhet sor az öntözésekre, amikor az egyes bögék állandó, duzzasztott vize és a megfelelő vízmennyiség rendelkezésre áll. Nagyobb öntözhető terület a Sárköz vidéke, ahol elsőnek lehet öntözőrendszert kiépíteni a Sióból kivehető vízre. A nyári időszakban, — amikor a vízutánpótlás általában a Balatonból nem biztosítható — vízlépcsők mellé tervezett kettősműködésű szivattyútelepeken át a Dunából biztosítható az öntöző vízigény. A mezőgazdaság szempontjából a vízlépcsőkkel tartható állandó vízszint rendkívül jelentős, mert a talajvízszint az eddig váltakozó időben és mértékben történt vízereszté- sek következtében rendkívül nagy ingadozásnak volt kitéve. f) Halászat. A Sió halászat szempontjából nem volt számottevő a Kapos torok felett a kis vízmélység miatt, a Kapos torok alatt az ipari szennyvízzel történő fertőzöttsége következtében. A vízlépcső után a Sió halászati szempontból is számításba jöhet, miután a lépcsőzött vízfelülete kb. 400 ha terjedelmű lesz. A halászat szempontjából fontos kérdés, hogy az egyes vízlépcsőknél épüljön-e hallépcső. Ha a vízlépcsőkbe hallépcsőt építünk, a bögék között halvándorlás lehetőségét biztosítjuk. Amennyiben hallépcső nem épül, akkor telepítéssel biztosítandó a halállomány. g) Ivó-, ipari- és szennyvíz. A Sió csatornázása az ivóvízellátásra közvetve kihat, ugyanis a talajvízszint állandósulásával a Sió meder depressziós görbéjének hatósugarában levő ásott kutak vízhozamingadozása is megszűnik. Az ipari vízkivétel a csatornázott Sióból biztonságosan történhet. Az ipari vízszükséglet igényeinek felmérése még nem történt meg. Szennyvíz- elhelyezés vonatkozásában az eddig összegyűjtött adatok szerint Siófok, és Simontornya mintegy napi 16 600 m8 szennyvízmennyiséggel vehető számításba. h) A Balaton vízpótlása, vízerőhasznosítás. A Sió csatornázása során a vízlépcsők mellé reverzibilis szivattyútelep — erőtelepek — építését is tervezzük. A reverzibilis szivattyútelepeken keresztül a Dunából megoldható a Balaton vízutánpótlása, valamint a Sió völgyében felmerülő öntözővízigény biztosítható. A Balaton vízszintjének 80 cm-t kitevő vízszintingadozása 20 cm mértékűvé csökkenthető. Ez számottevő eredményt jelent a Balaton vízszintjének állandósítása érdekében, a Balatonon való hajózás, az üdülőkultúra tekintetében. A reverzibilis szivattyútelep — erőtelep — két vízszintes tengelyű csőturbina beépítésével biztosítja mind szivattyú, mind turbina üzemben történő működésével az elérendő feladat ellátását. Turbina üzemben a torkolati vízlépcsőnél 2x20 m8/s, a többi vízlépcsőnél 2x15 m*/s emésztőképességű; szivattyú üzemben történő működtetés esetén 20%-kal kisebb a szállítóképessége (32, ill. 24 mVs). A vízerőműveknél kb. évi 16 millió kWó energia termelhető. A vízerőhasznosítási szempontok azonban csak másodrangúak, mert az elsődleges szempont a Balaton vízutánpótlásának megoldása. Energiatermelésénél a reverzibilitás kihasználható az energiafelhasználásnál jelentkező csúcsok biztosítására A torkolati vízlépcsőnél alkalmazható gépek fő adatai: generátor teljesítmény 2x700 kW turbina átmérő 2850 mm fordulatszám 88/perc turbinaüzem eséshatára 1 — 4 m szivattyú emelőmagasság 0 — 4 m i) Víziuták, kikötők. A Sió csatornázásának legnagyobb jelentősége az állandó hajózási lehetőség megteremtésében jelentkezik. A Sió kapcsolja be a Balaton hajózását a nemzetközi forgalmat bonyolító Dunába. Jelenleg a Sió felső szakaszán (Siófok—Kapos torkolat) csak a Balatonból történő 30—40 m'/s mértékű vízleeresztéssel lehet a hajózáshoz szükséges 17—20 dm vízmélységet biztosítani. Ez nagy vízpazarlást jelent, miután az egyszeri hajózási lehetőség a Balatonból 15—40 millió m3 vízleeresztését kívánja meg. Közepes vagy magas dunai vízállás esetén a Sió a Kapos torokig 20 éves átlagban 170 napon át hajózható 17 dm merülésű hajókkal. Alacsony dunai vízállás esetén a Sió torkolatnál bekövetkező leszívás miatti vízsebesség növekedés és vízmélység csökkenés a hajózást nagymértékben akadályozza. A Sió hajóforgalmát vízeresztésnél is erősen nehezíti és költségessé teszi a 0,6—0,8 m/s mértékű vízsebesség, azonban száraz években a hajóforgalom rendkívül korlátozott a Balaton vízszintjének minél kisebb mérvű csökkentése érdekében. A csatornázás és mederbővítés elvégzése után a Sió 1200 tonnás uszályok részére hajózható lesz, 320
