Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
vízháztartása is, amelyre vonatkozólag a VITUKI folytatott és folytat mélyreható és széleskörű vizsgálatokat. A vízlépcsők helyeinek pontos meghatározásához nem áll elegendő adatmennyiség a tervezés rendelkezésére, holott a további tudományos munka másik feladata a csatornázás érdekében a vízlépcsők helyeinek pontos megállapítása, melyhez részletesebb tanulmányterv készítése szükséges a vízlépcsők számának meghatározásához. Ehhez szükséges a geodéziai felvételek kiegészítése mellett a talajmechanikai vizsgálatok megfelelő sűrűséggel történő elvégzése, vízhozammérések, hordalékmérések, párolgási és szivárgási veszteségek megállapítása, a különböző megoldások költségeinek összehasonlítása és a népgazdaság részére várható eredmények részletes kimutatása. Az eddigi vázlatos és nagy általánosságbantett megállapításokat és elképzeléseket soron kell követnie a részletes és megalapozottan kidolgozott Sió csatornázási tanulmánytervnek, amely a kiviteli tervek megnyugtató és biztos bázisa lehet. 2.2 A vízgazdálkodási nagylétesítmények keretterve A Sió többfeladatú nagycsatornaként történő kiépítése vízlépcsők építése útján valósítható meg. A vízlépcsők helye és szelvénye: 1. Siófok 2. Jut 3. Ozora 4. Sárszentlőrinc 5. Sióagárd 6. Torkolat 0 km meglévő 11,8 km 39.0 km 65.0 km 96.0 km 120,0 km 9 Az egyes vízlépcsők adatait a 2. sz. melléklet táblázatos összeállítása tartalmazza. Minden vízlépcsőnél megépítésre kerül a duzzasztómű, a hajózsilip, a vízerőtelep (reverzibilis szivattyútelep) és kezelőépületek. Járulékos munkaként szerepelnek a vízlépcsőkhöz tartozó bögék mederszabályozása és partbiztosítása, valamint a hidak (4 db) átépítése a szükséges űrszelvény biztosítására. A torkolati vízlépcső egyben árvízkapu, mely hivatva van a Duna árvizeit a Sió völgyéből kirekeszteni. A Sió csatornázásának jelentőségét a komplex vízgazdálkodás szempontjából, az egyes vízgazdálkodási ágazatokkal való összefüggésében az alábbiakban ismertetjük. Az ismertetés csak a főbb szempontokra terjed ki, mert a részletes feldolgozását a TVK szakfejezetei tartalmazzák. III. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása c. fejezet. a) A Sió meder jelenlegi kiépítettségét a távoljövőben bővíteni szükséges. A bővítés a Kapos torkolat felett 80 m’/s, a Kapos torkolat alatt 200 m’/s vízmennyiség levezetésének biztosítását szolgálja, hogy az árvizek alacsonyabb szinten vonuljanak le. A Sió felső szakaszán lévő földdepóniákat töltésként kell kiképezni, különösen a helyenként alacsonyabb fekvésű területek mentén, ahol töltés- erősítésre is szükség lesz. Az elvégzett vizsgálatok szerint a Sió mentén húzódó vontató út megszüntetésével a fenékszélesség 18 m-ről 25 m-re bővíthető. A bővítés a jelenlegi 50 mVs vízemésztőképességet kb. 20 m’/s-al növeh. A kiviteli tervek elkészítése során elvégzendő vizsgálatok feladata a mederbővítés szükségességének számításokon alapuló megállapítása, mert a bővítés mértékének 10 mVs-al történő csökkentése — a hídnyílások miatt — 4 híd átépítésének elmaradását jelenti a felső szakaszon. Sió alsó szakaszának 200 m’/s vízmennyiség levezetésére történő kiépítése, — a jelenlegi 90 m’/s vízemésztőképességről — sok helyen szükségessé teszi az árvízvédelmi töltések elbontását és új vonalon való vezetését. Ezért a kérdést a mai és távlati igényeket figyelembe véve a részletes felmérést igénylő tanulmányterv keretében újra meg kell vizsgálni. A Sió torkolati szakaszán a Duna magas vízállásai visszaduzzasztanak és az 1956-os jeges árvíz hatására a Sió árvédelmi vonalán a dunai 95,60 m szintű töltés kiépítése volna kívánatos. Az összehasonlító számítások szerint a Sió töltéseinek erősítése 40—50 millió Ft többletköltséget jelent, mint a torkolati vízlépcső árvízkapuként történő megépítése, a dunai védőtöltéseket összekötő záró védtöltés elkészítésével. Ezzel a megoldással a Sió és mellékvízfolyásainak völgyéből (Nádor csatorna, Völgységi patak) a dunai árvizek kizárhatók, egyúttal a Sió csatornázás érdekében a második vízlépcső is elkészül. A dunai magas vízállások esetén a Sió árvize nem vezethető közvetlenül be. A felhasználható tározóterek 88 millió m’ víz befogadására alkalmasak. Az elvégzett vizsgálati számítások szerint az eddigi legkedvezőtlenebb évben sem lett volna szükség a 88 millió m’ tározási lehetőségre (1. árvízkapu tanulmánytervét). b) Hegy- és dombvidéki vízrendezés c. fejezet. A Sió csatornázása szükségessé teszi a Sió menti vízfolyások rendezését, az alsó — töltésezett — szakasz már ismert problémáinak megoldása mellett, a felső szakasz mélyfekvésű területeinek még fel nem tárt vízrendezési kérdéseinek megoldásával. Előreláthatóan komoly problémát jelent a jobbparti térségben a Sió mederig nyúló ozorai hegy, amelynek hatására valószínű a 3. sz. ozorai vízlépcső helyének módosítása szükséges. A vízrendezési kérdések között jelentkezik a Sió menti ősmocsár tőzegrétegében kialakuló talajvízszint változás megfelelő szinten tartásához szükséges védelmi berendezések megtervezése, ill. megépítése. Ozora térségének kivételével (jobbpart) előreláthatóan a mellékvízfolyások rendezési kérdései párhuzamos csatornákkal oldhatók meg, az alvízbe történő gravitációs bevezetéssel. A hordalékmennyiség csökkentése érdekében a vízgyűjtőterületen talajvédelmi mezőgazdasági művelést kell folytatni és a vízmosások megkötése, 319
