Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)

XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása

XIIL FEJEZET

Ásványvizek,

gyógyvizek és hévizek hasznosítása

1. BEVEZETÉS

A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg.

Az elsői döszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat.

A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez.

A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek.

1.1 Témakör ismertetése

A fejezet az ásvány-, gyógy- és hévizek gyógyászati felhasználását az egyéb célokra történő hasznosításon belül a melegvízellátást, a fűtést, az ásványi só- és gáztermelést, valamint a többrétű felhasználás összekapcsolásából származó komplex hasznosítást tartalmazza. Az igények kielégítéséhez szükséges ásványvíz, gyógyvíz és hévíz számbavétel, a feltárási munkák és a víztermelő létesítmények szintén a fejezethez tartoznak. Nem tartalmazza azonban a mesterséges melegvizek (felmelegedett hűtővíz stb.) hasznosítását.

Ásványvíz hőmérséklettől függetlenül, az a természetben előforduló víz, mely több mint 1 g/1 oldott szilárd alkatrészt, vagy más meghatározott mennyiségű különleges alkotórészeket (bróm, jód stb.) tartalmaz.

Gyógyvíz olyan ásványvíz, amely vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyógyhatású.

Hévíz minden 26 C°-nál magasabb hőmérsékletű természetes eredetű víz, tekintet nélkül a vegyi összetételére.

Az ásvány-, gyógy- és hévizek kémiai csoportosítása a következő:

1. egyszerű hévíz,

2. egyszerű szénsavas (savanyú) víz,

3. alkálihidrogénkarbonátos (alkalikus) viz,

4. kalcium-magnézium hidrogénkarbonátos (földes-meszes) víz,

5. kloridos (konyhasós) víz,

6. szulfátos (keserű) víz,

7. vasas víz,

8. kénes víz,

9. jódos, brómos víz,

10. rádióaktív víz.

1.2 A múlt és a jelen

1.21 AZ ÄSVÄNY-, GYÖGY ÉS HÉVIZEK

GYÓGYÁSZATI hasznosításának jelene

FEJÉR MEGYE

Alap. A múlt században 1850 körül a község határában keserűvizes kutakat tártak fel. A kutak az irodalmi adatok alapján 17 C°-os napi 29 m' vizet adtak. A kutak vizét palackozás és fürdés céljára hasznosították. A felsőalapi glaubersós palackozott vizet még külföldre is exportálták.

A második világháború után a fürdő teljesen tönkrement és a kutak is eltömődtek.

Boda.jk területén található szénsavas forrás gyógyhatásút már a középkorban is ismerték. A század elején látogatott gyógyfürdőhely volt. A fürdő kútja az irodalmi adatok alapján 570 mVnap, 18 C°-os túlfolyó, 2-es típusú vizet adott.

Moha. Az Ágnes-forrásra vonatkozó írásos emlékek 1374-ből valók. A XVIII. században a forrás mellé vendégházat is építettek. 1879-ben Zsigmondy Vilmos útmutatása alapján egy 60 m-es új kutat is fúrtak. A továbbiakban ez szerepel Ágnes- forrás néven. A kút hozama napi 138 m8, 12 C-os, 4-es típusú víz.

A régebben fürdésre is használt vizet jelenleg palackozzák és „Mohai” víz címén forgalmazzák. A palackozó korszerűtlen, kisüzemű jellegű. Palackozásra csak napi 6 m’-t használnak fel.

Székesfehérvár. Irodalmi feljegyzések vannak a régebbi időkről a város területén található szénsavas forrásról. Még a század elején tárták fel az Árpád szénsavas kutat, melyre az Ái-pád fürdő és gyógyszálló épült. Feljegyzések szerint az Árpád fürdő kútja napi 14 ms, 17 C°-ú, 4-es típusú vizet adott, melyet a fürdőben lévő 5 kádban hasznosítottak, valamint kb. 1 m3/nap vízmennyiséget használtak fel ivóvízkúra céljára.

A második világháború után a gyógyszálló megszűnt és a kutak vizét sem hasznosítják.

1.22 AZ ÄSVANY-, GYÓGY- ÉS HÉVÎZEK EGYÉB HASZNOSÍTÁSÁNAK MŰLTJA ÉS JELENE

BARANYA MEGYE

Hidas. 1955-ben a község határában szénkutató fúrással 33 C° hévizet tártak fel. A kút hozama napi 720 m8, 1-es típusú víz. A kút mellé fürdő- medencét létesítettek. A víz mennyisége éppen- hogy elég a medencék frissítésére.

2B9