Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
tározótavakban történő kirothasztás nem felel meg élővízfolyásaink tisztaságához fűzött kívánalmaknak. Az ipar által kibocsátott és előzetes tisztítást igénylő káros szennyvizeknek csak mintegy felét hatástalanítják, a többi maradéktalanul fejti ki romboló hatását élővízfolyásainkban. A TVK területén lévő ipari üzemek szennyezett vízkibocsátása 1,33 m3/s (115 000 m3/nap). Az ipari szennyvizek 13%-a közvetlenül, minden tisztítás nélkül jut a befogadókba. A kibocsátott káros szennyvizeknek (71 340 m3/nap), 88 %-át hatástalanítják. A csatornázás és szennyvíztisztítás jelenlegi elmaradott helyzetének gyökeres megváltoztatása, felszíni vizeink további elszennyeződésének megakadályozása központi feladattá vált. A 20 éves tervidőszak ipar- és településfejlesztési előirányzatainak pedig alapvető tényezője a keletkező ipari, ill. kommunális szennyvize kelvezetése és tisztítása a korszerű technológiai alapelveknek megfelelően. A 20 éves iparfejlesztési távlati tervek az ország ipari vízigényének növekedését a mainak ötszörösére irányozzák elő. Természetesen ezzel párhuzamosan fog növekedni a szennyvízkibocsátás is. Az ipari frissvízigény beszerzése a jövőben kb. 96%-ban felszíni vízkészletbő történik majd s ez a felszíni vizek tisztaságának fokozott védelmét teszi szükségessé. A lakásépítési kormányprogram 1980-ig 1,5 millió lakás építését tervezi, mely a közművesítés, tehát a csatornázás terén is komoly feladatok elvégzését teszi szükségessé. A mezőgazdaság szocialista átszervezése megteremtette a korszerű, nagyüzemi méretű termelés feltételeit. Űj mezőgazdasági központok alakulnak ki. A mezőgazdaság fokozatosan egy helyre koncentrálódó szennyvizei (az állattenyésztés nagy férőhelyes istállói, növényvédő állomások, tejgyűjtők, gépállomások stb.) már nem elhanyagolható mennyiségűek. Ezek ellátására számos kis csatornamű építendő. Az életszínvonal emelkedése, a kultúrigények fokozódása is igen jelentős tényező: a gyors ütemben emelkedő vízfogyasztás egyúttal a szennyvíz- termelés növekedését jelenti. Az állandóan bővülő iskolahálózat, közintézmények, kultúrházak, üdülők és egyéb létesítmények szennyvízkezelésének megoldásához szennyvíztisztító kisberendezések létesítése válik szükségesssé. A fekáliás és ipari szennyvizeknek nem megfelelő vagy minden tisztítás nélküli bevezetése a terület vízfolyásaiba, azok nagymértékű szennyeződését idézték elő és az okozott gazdasági, valamint egészségügyi ártalmak mértéke egyre növekszik. A Nádor-csatorna szennyezettsége már olyan nagy mértékű, hogy vize sem ipari sem mezőgazdasági célra nem alkalmas. Halállománya majdnem teljesen elpusztult és a bevezetett tisztitatlan szennyvizek több esetben tömeges halpusztulást idéztek elő és sorozatos kártérítési pereket vontak maguk után. Mindezekből megállapítható, hogy a terület városainál és ipartelepeinél mind a szennyvízcsatornázás, mind a szennyvíztisztítás fejlesztése feltétlenül szükséges. Az ipari üzemek közül egyik sem rendelkezik jelenleg korszerű szennyvíztisztító berendezéssel. A településeknél elsősorban a területen levő városok: Székesfehérvár, Dunaújváros, Veszprém, Várpalota, és Szekszárd csatornahálózatának bővítése és átépítése, továbbá korszerű eleveniszapos rendszerű tisztítóberendezések építése szükséges. 1.32 A VIZEK TISZTASÁGI VÉDELMÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Ez idő szerint az ipar 1,7 milliárd, a mezőgazdaság 700 millió és a lakosság pedig 300 millió m3 vizet fogyaszt évente. Az elkövetkezendő 2 évtizedben a jelenlegi vízfogyasztáson felül 12 rn’/s ivóvíz céljára alkalmas vizet, a fejlődő ipar igényeinek kielégítésére pedig 215 mVs vizet kell biztosítani. Azonban nemcsak a mennyiségi igények kielégítéséről kell gondoskodni, hanem a felhasználásra kerülő vízzel szemben jelentkező fokozott minőségi követelményeket is figyelembe kell venni. A követelmény, amelyet egy ország a víz meny- nyiségi és minőségi igényeiben kifejezésre juttat, a lakosság életszínvonalának indikátora. Az élet- színvonal emelkedésével, az ipar, a mezőgazdaság fejlődésével, a kulturális igények növekedésével együtt jár a vízfogyasztás nagymértékű emelkedése, aminek ellenpólusa a fokozott szennyvíztermelés és következménye a természetes vizek nagyarányú elszennyeződése. Ma, amikor vízkészletünk legnagyobb részét felszíni vizeink képezik, vízfolyásainkba naponta 1,5 millió ms szennyvíz kerül. Ha a befogadót nagymennyiségű, élettani szempontból káros hatású szennyvíz éri, úgy a vízfolyásban élő mikroorganizmusok — amelyek a folyó öntisztulását és a folyó életét biztosítják — teljen sen elpusztulnak és a vízfolyás élettelen szennyvíz- csatornává válik. Igen szorosan összefügg még a vizek szennyezéstől való védelmének szükségessége a komplex vízhasznosítással, mert ahány vízfogyasztó ág, any- nyiféle vízminőségi igény. Vegyük csak példának az ipar igen sokrétű vízminőségi igényét. A mező- gazdasági vízhasznosítás két fő ágának, az öntözésnek és a halastó tápvízszolgáltatásnak minőségi igényei is merőben különböznek egymástól, sőt ellentétesek. A jövőben tehát a vizek szétosztásának a vízkészletgazdálkodásnál tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyasztók minőségi igényeiknek megfelelő vizet kapjanak és a különböző vízhasznosítók igényeit úgy lehessen kielégíteni, hogy egyik a másikat ne zavarja. 242
