Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
tak halpusztulást és az utóbbi években ízrontás miatt jelentkező halkárosodást. Ezek következtében kártérítési perek keletkeztek, melyek alapján a Bíróság által megítélt kártérítési összegek a következők voltak: 1954-ben 277 000 Ft, 1957-ben 1 100 000 Ft és 1958-ban 1 000 000 Ft. 1959 óta, amióta a fűzfői szennyvizek tározója megépült és üzemel, károsodások nem fordultak elő. Szentlászló vízfolyás és Vali vízfolyás Vizeikben az ercsi Cukorgyár szennyvíz-leeresztéseinek hatására évenként megismétlődő halpusztulás fordul elő, melyekkel kapcsolatban a Horgász Szövetség tett feljegyzést az Igazgatóság felé. Velencei tó Négy mintavételi hely vizsgálata alapján (Agárdi strand, Madárvárta, Dinnyés-Kajtori csatorna lefolyásánál, „Nagy-tó”) a tó vízminősége erősen ingadozik, 02 fogy. értéke magas, ennek alapján a szennyezett III-as kategóriába tartozik, annak ellenére, hogy a vízmintavétel idején semmiféle szennyvízbefolyás, szennyeződés nem érte. A magas értékek egyedül a tóban levő nagytömegű — túlnyomóan növényi eredetű — elhalt szervesanyag következménye. A BOB alapján viszont az I. kategóriába tartozik. Nem hanyagolható el azonban a Velencei tó esetében az a körülmény, hogy felszíni víz viszonylatban igen magas a pH, az azonos oldott sótartalom és a lúgosság. pH-ja átlagban 0,6-al több, mint a Balatonnak. Eddig történt KÖJÁL vizsgálatok Fejér megye területén a lakosság között kimutathatóan szennyvíz-fertőzés okozta szórványos, vagy tömeges megbetegedések nem fordulnak elő. Veszprém megye területén sem volt kimutatható közvetlen szennyvíz-fertőzés okozta szórványos vagy tömeges megbetegedés, de a KÖJÄL megállapította, hogy a papkeszi kutak szennyvízzel fertőzöttek, melyeknek okozója a Balatonfűzfői ipartelepek szennyvize. Veszprémben, Keszthelyen évente megismétlődő dizentéria, tífusz és fertőző májgyulladás járvány jelentkezik a csatornázás és a szennyvíztisztítás megoldatlansága miatt. Tolna megye. Közvetlenül kimutatható, hogy a Tolnai Holt-Duna-ág vizét a tisztítatlan szennyvizek oly mértékben szennyezik, hogy az fürdésre alkalmatlanná vált és a benne fürdőzők néhány esetben bőrkiütéseket kaptak. Bár a KÖJÁL a szeny- nyezés közvetlen okozóját kideríteni nem tudta, a fürdőzést betiltotta. Bonyhádon szennyvíz tört be egyes kutakban és szórványos megbetegedéseket okozott. A KÖJÁL a szennyvízbetörés időpontjára és a megbetegedések természetére vonatkozóan pontos adatot nem tudott szolgáltatni. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 TELEPÜLÉSEK, IPARTELEPEK CSATORNÄZÄSA FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A kommunális és ipari szennyvizek elvezetése, kezelése és elhelyezése évtizedeken át elhanyagolt, másodrendű feladat volt. Az állandóan fejlődő ipari és a nagyobb településekben koncentrálódó lakosság szennyvízkibocsátása egyre jobban elszennyezte elővízfolyásainkat. A befogadóba tisztítatlanul bevezetett ipari és kommunális szennyvizek miatt jelenleg már gyakran mutatkoznak nehézségek az ipari vízellátásban, halastó tápvíz és öntözővíz szolgáltatásban. Egyes helyeken a partiszűrésű és ásott kutak vize is elszennyeződött. Sorozatos és ismétlődő halpusztulások, egyes vízfolyások sport és fürdési célokra való használhatatlansága, ezek élővizeink elszennyeződésének jellemzői. A városok és nagyobb települések egyrésze rosszul vagy egyáltalán nem csatornázott: ezek némelyikében időnként közegészségügyileg tűrhetetlen állapot uralkodik a szennyvizek nem megfelelő levezetése, illetve tisztításának hiánya miatt. Településeink csatornázása és szennyvíztisztítása kapcsán súlyos elmaradottságot kell felszámolni. A közműves ivóvíz-ellátottság mögött (bár ennek mértéke sem kielégítő) messze elmarad a csatorna- hálózattal ellátott lakosság létszáma. Az ország lakosságának mindössze 21,6%-a lakik csatornahálózattal ellátott területen, ugyanakkor szennyvíztisztításban csak 4,2% részesül. Szennyvízmennyiség ben kifejezve a csatornahálózatok által levezetett szennyvizeknek (1187 000 m'Vnap) 11%-a kerül bizonyos mértékű tisztítás alá. A szennyvíztisztító berendezések túlnyomó része korszerűtlen és túlterhelt. A tisztítási hatásfok általában nem kielégítő. A TVK területén a csatornahálózattal ellátott lakoslétszám 13,1%, mely jóval az országos átlagérték alatt van. Szennyvíztisztításban részesül 8,9%. Tisztítatlanul a befogadókba bocsátott szennyvízmennyiség 4 850 mVnap, melyhez azonban még hozzájárulnak a jelentős mennyiséget képviselő, nem megfelelő mértékben tisztított szennyvizek is. Az ipari szennyvizek tekintetében, ha lehet, még kedvezőtlenebb a helyzet. Országos viszonylatban az iparilag szennyezett vízkibocsátás nagysága 13,3 m3/s (1 152 000 m3/nap) ennek 43%-a káros (mérgező, kátrány-fenol, lúgos, savas, magas lebegő és szervesanyag tartalmú stb.) szennyvíz. Az ipari szennyvizek 35%-a minden tisztítás nélkül kerül a befogadókba, 16%-át pedig kommunális csatorna- hálózatokba vezetik be Ipari szennyvíztisztító berendezésekben kezelik a fennmaradó 49%-ot kitevő mennyiséget, melynek több mint kétharmada azonban csak részleges tisztítás alá kerül. Az ipari szennyvíztisztító berendezések túlnyomó része erősen túlterhelt, korszerűtlen technológiával működik, a tisztítási hatásfok többnyire nem kielégítő. Meg kell jegyezni, hogy a kender és cukorgyárak szennyvíztisztításának jelenlegi módszere, a 31 5 TVK 241
