Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
A Dunai Vasmű összes ipari vízkibocsátása 312 400 mVnap, melynek megoszlása a következő: házi szennyvíz 5 600 mVnap fenolos 2 100 mVnap nem szennyezett 290 000 mVnap egyéb (zagyvíz stb.) 14 700 mVnap 312 400 mVnap Ebből a káros szennyvizek mennyisége 10 000 mVnap. A csatornázás elválasztó rendszerű. A szennyvízcsatornák összegyűjtött szennyvizét szivattyú- telep emeli át a gravitációs csatornába. A házi (fe- káliás) szennyvizeket elvezetés előtt egyszintes ülepítőben ülepítik. A laboratóriumokból elfolyó savas szennyvizek semlegesítése a 11 helyen megépült semlegesítő medencékben történik és semlegesítés után kerülnek az elvezető csatornahálózatba. A fenolos vizek tisztítására a kokszolómű területén létesített különálló gravitációs kőagyagcső csatornarendszer, szivattyútelep, fenolkivonó torony és ülepítő szol- gá. A fenolos vizet kokszolásnál használják fel, ahol a fenolos víz megsemmisül. A kohómű szennyvize, megfelelő ülepítés, hűtés és eiántalanítás után recirkulál. A szénmosóban keletkező zagyvíz mennyisége 3400 mVnap, benne 85 t'nap lebegő anyaggal. A szénmosó szénport tartalmazó zagyvizét jelenleg a Erőmű zagyvizével együtt völgyzárógátas tározóba vezetik be. A VTTUKI 1960. évi vizsgálatai szerint a gyárból elfolyó és zagytérbe torkoló szénmosó szennyvíz egy ízben 190, más alkalommal 100 mg/1 fenolt tartalmazott. A Kisapostagi Duna-ágba beömlő zagyvíz fenoltartalma a vizsgálatkor 1,0 mgd volt. A VITUKI megállapítása szerint a Kisapostagi Duna-ágon át a Dunába jutó szennyvizek hatása minden alkalommal kimutatható a Nagy-Dunán fenoltartalomban, de nem éri el azt a mértéket, hogy hatásuk a Dunára nagy mértékben káros volna. Az OMMI szakvéleményében rámutat arra, hogy a VITUKI által közölt adatok mellett is a Nagy Dunába kerülő fenolos víz a halakra nézve elriasztó és ízrontó hatást fejt ki. Befogadóul a Duna folyam szolgál. A gyártelep ipari szennyvizeit (hűtővíz és házi szennyvíz), valamint a csapadékvizeket burkolt és lépcsőzött (kaszkádok) árkon át a Kisapostagi sziget É-i végénél a Duna-ágat lezáró kőgát felett veztik be a Duna sodorvonalába. Az erőműből távozó zagyvizet a Duna-ágat lezáró töltéstől kb. 200 m-re délre levő szakadékos völgyben épített völgyzárógátas ülepítő tóba vezetik, az ülepített zagyvizet pedig zárt csatorna segítségével a Kisapostagi Duna-ágba bocsátják be. Veszprém A város szennyvizeit összegyűjtő csatornahálózat egyesített rendszerű. A legnagyobb része falazott négyszögkeresztmetszetű, elavult, rossz állapotban van. Kisebb részük betoncsövekből készült. A város jelenlegi lakosszáma 25 495 fő. A lakosság 51%-a (12 410 fő) lakik szennyvízcsatornázással ellátott területen. Napi szennyvízmennyiség 2100 m3, ebből 360 m8 ipari szennyvíz. A csatornahálózat hossza 24,0 km. Központi szennyvíztisztító telep nincs, a kisberendezésekben csak mechanikailag vagy egyáltalán nem tisztított szennyvizeket a csatornahálózat a Séd patakba vezeti be. A központi szennyvíztisztító telep hiánya azt eredményezte, hogy az elmúlt évtizedben az egyes intézmények, új lakótelepek ellátására nagyszámú különálló mechanikai tisztítóberendezés épült. Ez a megoldás nem mondható gazdaságosnak. A 11 önálló tisztítóberendezésből kibocsátott napi összes házi szennyvíz 1240 m\ melyet mechanikai tisztítás után részint az ördögárok nevű beboltozott főgyűjtőn, részint közvetlenül a Séd patakba vezetnek. Az ipari üzemek összes vízkibocsátása 1420 mVnap Ebből városi csatornahálózatba vezetve 360 mVnap Önálló ipari tisztítóberendezésekben kezelt szennyvíz 1060 mVnap Ebből káros (savas) ipari szennyvíz 750 mVnap teljes mennyiségben hatástalanítva. Az ipari szennyvizek a Fémfeldolgozó Vállalat kivételével csak mechanikai tisztításban részesülnek. A Fémfeldolgozó Vállalat szennyvizeinek ösz- szegyűjtésére elválasztó rendszerű csatornahálózat épült. A savas ipari vizet semlegesítés után a biológiailag tisztított házi szennyvizekkel a Sédbe vezetik. Várpalota Várpalota város három kerületből áll. A régi Várpalota, Fétfürdő és Inota községekből és az elmúlt évek alatt épült üzemi lakótelepekből. Várpalota, Pétfürdő és Inota összevonásából jött létre a nehézipari szocialista város. A fejlett nehéziparára való tekintettel igen gyorsan fejlődött és fejlődik tovább. A gyors ütemben várossá épülő régi Várpalota nagyrészében az üzemi lakótelepek teljes mértékben csatornázva vannak és üzemi lakótelepi szennyvíztisztító berendezésekkel is el vannak látva. A régi Várpalotán csak a Rákóczi, Cseri és Madách lakótelepnek van szennyvíztisztító berendezése, a városi többi részén összegyűlő szennyvizeket, a Várpalotai Szénbányászati Tröszt ahydrálójából kikerülő fenolos szennyvizekkel együtt minden tisztítás nélkül vezetik a Köves patakba, a Csákányárokba. A fenolos szennyvíz napi mennyisége 1260 ms. A központi városi szennyvíztisztító telep első üteme (10 000 fő) 1962-ben elkészül és megoldja a fenolos szennyvizek tisztítását is. Várpalota ösz- szes állandó lakosainak száma a teljes területet (I. III., III. kerület) figyelembe véve 21 509 fő. A lakosság- közel 56%-a lakik a közművesített terüle235
