Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
tozatlanul a szekszárdi Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal végezte, míg Fejér és Veszprém megyében az összes vízrendezési feladatok ellátásával a Székesfehérvári Kultúrmérnöki és Belvízvédelmi Hivatal foglalkozott. 1953. októbertől megszűnt ez a tagoltság, ekkor alakult meg a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság, mely a teljes működési területen egységesen látja el az összes vízügyi feladatot. A Vízügyi Igazgatóság szerepe lényegileg ugyanaz, mint a korábbi Vízgazdálkodási Körzeteké és ez ma is változatlanul fennáll. Külön említést érdemel az a körülmény, hogy 1948 óta a Vízügyi Igazgatóság hatósági jellegű intézmény, ellátja az elsőfokú vízügyi államigazgatási szerepkört, melyben a vízjogi engedélyezés is benne van. A Vízügyi Igazgatóság irányító és államigazgatási feladatait központi szerveivel, míg az operatív ténykedését a székesfehérvári, veszprémi és szekszárdi szakaszmérnökségei, a Balatoni Vízügyi Kirendeltség és a Gépüzem útján látja el. A tárgyalt területen a Székesfehérvári Vízgazdálkodási Körzet alakult meg a volt Kultúrmérnöki Hivatalból, majd névváltoztatással Kultúrmérnöki és Belvízvédelmi Hivatal lett, s ez alakult át később Vízügyi Igazgatósággá. Az idézett rendelet állami feladattá tette a víz- gazdálkodás minden ágazatát. Rövidesen kitűnt azonban, hogy az állam a magára vállalt kötelezettségekkel nem tudott megbirkózni. A földtulajdonosok még azokat a helyi jelentőségű kárelhárítási munkákat sem hajtották végre, amelyek még társulati körülmények között is feladatuk volt. A két minisztérium alá rendelt hivatal tárcaközi viták tárgyává vált. 1951-ben az OVH ügykörét felosztották a tárcák között. A káros széttagoltságnak a vízügyekre gyakorolt kedvezőtlen hatását a koordinálásra hivatott Országos Vízgazdálkodási Tanács sem tudta lényegesen enyhíteni. A szorosan összetartozó vízgazdálkodási tevékenységek szétválasztása a területi szervek működésében zavarokat, összehangolatlan intézkedéseket, tervszerűtlenséget vont maga után. Ennek következtében sem a fejlesztési, sem a fenntartási munkákban nem történt megfelelő előrehaladás, amelyre pedig mind a mezőgazdaságnak, mind az iparnak, de az ár- és belvízvédekezésnek is szüksége lett volna. (A káros hatás később az 1954. és 1956-os árvizek alkalmával mutatkozott meg. Az utóbbi a tárgyalt területen a Siótorok-környé- ki gátaknak átszakadásával 21 ezer ha terület ál- árasztásával hatalmas károkat okozott.) A vízügyi szolgálat dezorganizálása évekre lehetetlenné tette a fejlődő ipar, a lakosság vízellátásának tervszerű kielégítését, a vizek tisztaságát megőrző szennyvíztisztítás megoldását. Ipartelepek épültek elegendő víz előzetes biztosítása nélkül, üzemek szennyvizeiket tisztítás nélkül bocsátották be a vízfolyásokba, megfelelő szabályrendeletek és ellenőrzés hiányában (Pét, Várpalota, Úrkút stb.). A gazdaságpolitika felülvizsgálatával egyidejűleg állították fel 1953. október 1-én az Országos Vízügyi Főigazgatóságot. Az 1060/1953. (IX. 30.) Mt. h. számú határozattal olyan egységes vízgazdálkodási szervezet alakú1 * ki, mely a vízgazdálkodás minden ágát magában foglalja és a Miniszter- tanács közvetlen felügyelete alatt működik. A víz- gazdálkodás területi operatív feladatait 12 vízügyi igazgatóság látja el. Az igazgatóságok műszaki ügyeken kívül a vízügyi államigazgatási, vízjogi engedélyezési ügyekben is illetékesek. A tárgyalt terület vízügyeit az OVF létrehozása óta a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság (1961 óta Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székes- fehérvár) irányítja. A vízügyi igazgatóságokon kívül jelentős feladataik vannak az ár- és belvízvédekezés, a helyi vízkárelhárítás, vízellátás-csatornázás terén a tanácsi szerveknek, a társulatoknak és a mezőgazdasági nagyüzemeknek. A tanácsok v. b. igazgatási osztályai ellátják az ár- és belvízvédekezés államigazgatási feladatait, a közerő szervezését, kiállítását, kiürítés végrehajtását stb. (10/1955. MT. számú rendelet). A tanácsok v. b. építési és közlekedési osztályai végzik a belsőségi és helyi vízkárelhárítás, a nem állami védvonalakon történő védekezés, a III. kategóriába tartozó cssatornák, vízfolyások (ameny- nyiben nincsenek társulati kezelésben) fejlesztésének, fenntartásának operatív műszaki feladatait. A v. b. mezőgazdasági osztályának vízgazdálkodási feladata az öntözéses termelés mezőgazdasági üzemi feltételeinek biztosítása. A vb-к tervgazdasági és pénzügyi osztályai a vízgazdálkodás tanácsi népgazdálkodási tervezését, illetve a pénzügyi lebonyolítást, anyaggazdálkodást végzik. A megyei tanácsok vb-ainak és a vízügyi igazgatóságok vízügyi munkáinak összehangolását biztosítják az építési és közlekedési osztályra beosztott vízügyi előadók. A helyi vízgazdálkodási, tehát vízkárelhárítási feladatok fokozott ellátásához elengedehetetlenül szükséges a lakosság, az érdekelt termelők és az állami vízügyi szervek együttműködése, társadalmi összefogása. Az Elnöki Tanács 1957-ben kiadott törvényerejű rendelete alapján az érdekeltek vízgazdálkodási társulatokba tömörülhetnek és helyi jelentőségű vízügyi, vízkárelhárítási feladataikat, vagy vízhasznosítási céljaikat közösen, önként vállalt munkateljesítéssel, vagy járulék befizetésével érhetik el. Az 5. sz. TVK területén az alábi új vízitársulatok vannak: Négy vízrendezési társulat alakult Kislángon, Vaj tán, Suron és Cseresnyés-Biritón. Működési területük összesen 1280 ha, amelyen 49 ha halastó van. Két vízrendező és vízhasznosító társulat (a Sárvízi Malomcsatorna és a Székesfehérvári Vízrendező és Vízhasznosító Társulat), ezeknek működési területe 29 ezer ha, az öntözött terület belőle 1,150 ha, a halastó pedig 1,000 ha kiterjedésű. Végül létesült nyolc törpevízmű társulat Fehérvárcsurgón, Bodajkon, Simontornyán, Sárszentlő- rincen, Bátaszéken, Bonyhádon, Tabon és Pakson. A társulatokba tömörült mezőgazdasági nagyüzemek sikeresen működnek együtt a vizek kártételei elleni védekezés, a terméshozamok fokozása és jó ivóvízelátás biztosítása terén, kiegészítve a Közép4 5 TVK 25
