Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak az országos főművek, főcsatornák létesítésére és fenntartására vonatkozó munkásságát.

Az elért eredmények számszerű bemutatása:

a) Árvízvédelmi töltések hossza 224 km.

b) A rendezett vízfolyások hossza, folyó kisvízfolyás

I. kategória 152 km

II. kategória 79 km

Híj kategória — km

illetve a vízfolyások rendezett hosszának és az összhosszának viszonya 4%.

c) belvízcsatornák hossza 550 km, belvízcsatornák átlagos kiépítési mértéke 30

lit/s/km2,

belvízátemelőtelepek kapacitása 9,8 ms/s,

d) rendezett vízgyűjtőterület nagysága 89 km3, a rendezett vízgyűjtőterület és a TVK teljes területének viszonya 1,3%,

e) öntözött terület nagysága: berendezve 4940 ha, üzemelve 2970 ha,

f) tógazdaságok területe 2952 ha,

g) közműves vízellátással rendelkező városok és

községek száma 25, közműves vízellátással kielégített lakosság létszáma 176 500 fő, és a közművel ellátott, illetve el nem látott lakosság viszonya 26%.

h) szennyvízcsatorna-hálózatokkal ellátott városok és települések száma 5 város, 15 lakótelep, 7 község, a szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakosság létszáma város 74 960 fő, lakótelep 16 379 fő, község 3024 fő, a bekapcsolt lakosság és a terület összlakosságának viszonya 22%,

i) termelt vízienergia 143 000 kWó/év, az elméleti vízerőkészlet (TE) 1,2%-a van kiépítve.

j) víziút hossza: mesterséges víziút 123 km,

k) tározókban tárolt bruttó vízmennyiség: síkvidéki 3 millió m8, dombvidéki 0,275 millió m8.

l) a feltárt ásványvíz lelőhelyek száma 9 db, a feltárt gyógyvíz lelőhelyek száma —

a feltárt hévíz lelőhelyek száma 1 db.

m) saját hajópark kapacitás 80 LE, űrtartalom 120 T, saját kotrópark kapacitás 810 LE, 1351 m8/nap, saját gépkocsik száma, teher gk. 10, személygépkocsi 5,

n) rendszeresen észlelt vízmércék száma 29 db, talajvíz megfigyelő kutak száma 81 db.

3. A VÍZGAZDÁLKODÁS JÖVÖJE

A társadalom az ipar, a termelőerők nagyarányú fejlődésével a lakosság kulturális és szociális fel- emelkedésével a víz iránti igény megnövekedett, a kapcsolatok még szorosabbá váltak. Ez a víz- gazdálkodás tervszerűségét, az országos és regionális távlati tervek készítésének fontosságát helyezte előtérbe.

Ilyen tervek készítéséhez elegendő alappal rendelkezünk. Ismeretesek a népgazdaság általános fejlődésének irányvonalai, számbavehetők — legalábbis közelítőleg — az ipar, a mezőgazdaság, a lakosság részéről jelentkező vízigény mértéke, ennek változása s ez összevethető a természeti, éghajlati, domborzati sajátosságokkal, a vízkészletekkel a hidrológiai lehetőségekkel.

A távlati tervek kidolgozásához alapot adnak: a vízháztartási viszonyok megismerése, folyóink vízgyűjtőterületének, a vízjárásoknak hidrológiai megismerése, a felszíni vízkészletek mennyiségi és minőségi számbavétele, a tározási lehetőségek, a felszínalatti vízkészletek feltárása.

A vízgazdálkodás fejlesztésének fő irányai.

A vízgazdálkodás legfőbb célkitűzésének a jövőben a vízmérlegen alapuló gazdálkodásnak kell lenni. Az előbbiekben vázolt célkitűzések csak állandóan helyesbített és figyelemmel kísért vízmérleg segítségével valósíthatók meg. Ennek a feladatnak végrehajtása az egész Vízügyi Szolgálat összehangolt munkáját igényli. A vízmérleg készítését a jövőben a terület adottságait, a lehetőségeket jobban ismerő vízügyi igazgatóságoknak kell végezni, a VITUKI-nak hagyva a tudományos szintű összehangolást, irányítást és metodikai fejlesztési kérdéseket.

A vízgazdálkodás, ezen belül a vízépítés helyes megoldásának előfeltétele a tudományosan megalapozott tanulmányok készítése, adatgyűjtés, kutatási, kísérletek végzése. Itt a jövőben tág tere nyílik a tisztán empirikus módszereket felváltó szélesebb- körű komplex hidrológiai vizsgálatoknak, amelyek a természeti jelenségek összefüggéseiben tanulmányozzák a hidrológiai jelenségeket.

Ennek megfelelően tovább kell fejleszteni az észleléseket, hogy elegendő adathalmaz legyen a hidrológiai statisztikai módszerek alkalmazására.

A vízmérlegen alapuló vízgazdálkodásnak igen nagy a népgazdasági jelentősége, mert az egyes ágazatok helyes, arányos fejlesztése, különösen kommunális és mezőgazdasági vonatkozásban másként lehetetlen. A vízigények kielégítése során elsősorban az ivóvízigényt biztosítjuk, amely azonnal látható jele az életszínvonal emelkedésének. A vízgazdálkodás fejlesztésével el kell érni, hogy vízigényes létesítmény telepítésénél országosan ösz- szehangolt elképzelések alapján a vízügyi szervek előzetes véleményét kikérjék.

A Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítése.

A vízgazdálkodásnak az előbbiekben vázolt fejlesztése és a fejlesztés szükségessége megköveteli, hogy elsősorban területi szinten a vízgazdálkodás valamennyi ágazatával szemben támasztott igények tisztázottak legyenek. Abban az esetben, ha a négazdasági ágazatok fejlesztése és azoknak a vízgazdálkodással való kapcsolata ismert, a területnek módja van távlati vízgazdálkodási tervet készíteni. Ennek a tervszerű vízgazdálkodásnak a biztosítéka a Keretterv, amely az egyes szakágazatoknak megfelelő bontásban tárgyalja a terü26