Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
1.2X4 Intézményi- lakótelepi vízművek Az 5. sz. TVK területén 33 községben, összesen 35 intézményi, illetve lakótelepi kisvízmű található, melyek mintegy 13 107 fő ivóvízellátását fedezik, ami a TVK összlakosságának mintegy 2%-át jelenti. E kisvízművek túlnyomórészt bányászlakótelepek, állami gazdaságok, szociális intézmények vízellátását biztosítják, összes víztermelésük 2110 m8, melyből 3 talajvízkút 130 m*-t, 35 fúrt kút 1560 m8-t, 3 karsztforrás pedig 420 m8-t termel. Az ipari vízelvonás 490 m8, az egy ellátott főre vetített fajlagos ivóvíz termelés 120—130 liter. A víz szállítását 45 km hosszúságú csővezeték, a tározást és a hálózati nyomást pedig 12 községben víztorony, 14 községben medence, 9 községben pedig hidrofor biztosítja. Az összes magaslati tározótér 2020 m", azaz a napi víztermelés 95%-a. 1.215 Közkutas vízellátás A vizsgált területen 160 község kizárólag ásott, illetve fúrt közkútból nyeri ivóvizét. Ezenfelül 41 további oly település található a területen, ahol a magasabbrendű vízellátás mellett (központi-, törpe-, lakótelepi vízmű stb.) a lakosság kisebb-na- gyobb része közkutak vizét fogyasztja. Közkutas ellátásban a terület összlakosságának 21%-a, azaz 139 724 fő részesül, melyből 60% ásott, 40% pedig fúrt közkutak fogyasztója. Figyelembe véve azt a tényt, hogy az ásott közkutak vize zömmel egészségtelen, rossz ízű víz, megállapíthatjuk, hogy a területen mindössze 40% fogyaszt jó ivóvizet, míg 60% ivásra alkalmatlan, zömmel ásott köz- és magánkutak vizére van utalva. A nyilvántartott közkutak száma 840, melyből 600 ásott, 240 pedig fúrt közkút. A kutak becsült napi víztermelése 5140 m3, mely fele-fele arányban oszlik meg a talaj és rétegvízkészletből nyert vízmennyiségek között. 1.22 AZ IPARI VÍZELLÁTÁS MÚLTJA ÉS JELENE Az 5. sz. TVK ipara országos viszonylatban igen jelentékeny. A terület ipari központja — Várpalota és térsége — borsodi, a tata—dorogi, a középnógrádi, valamint a pécsi medencék mellett hazánk legszámottevőbb iparvidékének tekinthető. A terület gazdag energiabázisa biztosítja Várpalota térségében az energia- és nehéz vegyipar telepítését, továbbfejlesztését. A fejlesztést azonban a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságok — a nehéz vízbeszerzési viszonyok — rendkívüli megnehezítik. További erőteljes fejlesztésre csak korszerű és átfogó vízgazdálkodási intézkedések, létesítmények megvalósítása esetén kerülhet sor. Jelentős további ipari centrumok Székesfehérvár, (gép- és könnyűipar) és Dunaújváros (kohászat). A három ipari gócponton felül a területen elszórtan további jelentős üzemek települtek. Így az élelmiszeripar vonalán Erzsi, Szabadegyháza. Paks; a könnyűipar területén Simontornya, Duna- földvár, Tolna; vegyipar vonalán Peremarton, Pap- keszi stb. településekben. Áz ipari üzemek zöme — eltekintve a nagyobb vízfolyások mentén telepített üzemektől — vízgazdálkodás vonalán nehézségekkel küzd. A területen megvizsgált mintegy 80 ipari üzem napi frissvíz beszerzése, 470 000 ms, melynek 72%-át felszíni, 4%-át felszínközeli, 6%-át mélységbeli, 13%-át karsztvízkészletből, 5%-át pedig vásárolva szereznek be az üzemek. Az időszakosan jelentkező vízhiány mintegy 7000 m8, zömmel nyersvízminőségű. Egyes — elsősorban a vízszegény területeken létesített — üzemek intenzív vízforgatásra rendezkedtek be. Legszámottevőbb a Várpalota térségében üzemelő ipartelepek visszaforgatása. A TVK üzemeinek teljes napi vízfelhasználása a forgatott vízmennyiséggel együtt 1 226 000 m8, melyből 1 212 000 m" üzemi (ezen belül 83%-ban hűtési) célokat szolgál, míg a többi vízmennyiség üzemi dolgozók és lakótelepek szociális igényeit elégíti ki. Dunaújváros. Az elmúlt 10 év alatt fokozatosan üzembehelyezett és a jövőben még további egységekkel bűvülő Dunai Vasmű vízbeszerzése két helyről történik, és pedig: a városi vízműtől 6000 mVnap a Dunából 320 000 m'/nap mennyiségben. A Vasmű ipari vizét a Dunából szerzi be, felszíni vízkivétellel. Az I. számú telepen öt 18 000 ms/óra és kettő 9000 m3/óra összkapacitású gépegységgel 75, illetve 100 m magasra emelik a vizet. Egy gépegység hidroturbina meghajtására is alkalmas. A termelt vizet két viztisztítóművön keresztül vezetve ülepítik, derítik '(egyelőre vegyszeradagolás nélkül), majd 3 db 0 1000 mm-es csővezetéken részben az üzemi hálózatba, részben a 4x3000 m'-es alacsony nyomású medencébe juttatják. A felhasznált víz egyrészét 12 500 m3-es reve- ülepítőbe és két 1000 mVóra kapacitású Dorr-me- dencébe engedik. A teljes vízmennyiségből 307 000 m“-t hűtésre használ fel az üzem. A Dunai Vasmű jelenleg vizet nem forgat visz- sza. Ezen, tekintetbe véve a város általános vízhiányát, a legsürgősebben változtatni kell. A városi vízmű jelenlegi korlátozott kapacitása, vízhiánya ellenére is az üzem ivóvízéből látja el a tűzi vezetékeket, ezenfelül a vízmű biztosítja a gyárterület locsolását, ami nagy vízpazarlásra vezet. A Dunai Vasmű számos egyéb üzemnek és üzemrészlegnek ad át ipari vizet, mintegy 120 m8 mennyiségben. Szükségesnek látszik a jövőben a víztisztítómű teljes kiépítése, továbbá indokolt a gyár területén egy nagyobb kapacitású víztorony építése, mely segítségével a tűzoltó- és locsolóvízszükségletet az ipari vízből lehetne kielégíteni. Dunaújváros területén további három kisebb üzem található: a Tejipari V., mely a vízműtől 200 mYnap vizet vesz át, az 5. sz. Épületelemgyár „A” üzeme, mely a Vasműtől 120 m8/nap mennyiségű vizet kap. A „B” üzem a vízműtől vesz át 60 m* vizet naponta. A vasútállomás 500 m3/nap mennyiségű ivóvizet vásárol a vízműtől és azt teljes egészében kazántápvízként hasznosítja. Helytelen, hogy a vasútállomás a vízműtől vesz át ivóvizet, 218
