Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
holott e célra a Dunai Vasmű lágyított vize is teljes mértékben megfelelne. Szekszárd. A városban öt ipartelep üzemel. Ezek négy vízkivételi mű segítségével 410 m3/nap víz- mennyiséget termelnek; ebből 310 m’ felszíni, 100 ms pedig mélységbeli víz. A közműről 300 m’/nap vízmennyiséget vásárolnak. Az összes vízbeszerzés így 710 m8, melyből üzemi célra 500 m’/nap vízmennyiséget használnak fel, míg szociális célra 210 m3-t fordítanak. Az időszakos vízhiány mintegy 200 m8 mennyiségű ivóvízhiány. Székesfehérvár jelenlegi 15 megvizsgált üzemének napi frissvíz igénye 11 290 m8, melyből az önálló ipari vízművek 7990 m*-t fedeznek, míg 3300 m8-t vásárolnak az üzemek. Az ipari vízművek víztermelése a következőképpen oszlik meg: két felszíni vízműből 3850 m’, 23 fúrt kútból 3640 m’, bányavízből 500 m3. A visszaforgatott vízmennyiség 20 000 m3, a napi vízforgalom tehát 31 290 m", melyből üzemi célokra 29 460 m3 szolgál. Időszakos vízhiány a Tejipari V-nál, a Vágóhídnál, továbbá az Ecetgyárnál jelentkezik. Az üzemek ipari vízvezetékeinek összes hossza 44 km. Tározásra három magas-, 16 alacsonyszintű medence, továbbá 5 víztorony szolgál 5340 m8 össztérfogattal. Az ipari tározóterek nagysága megfelelő, fogyasztás-ingadozások kiegyenlítésében ezideig nem mutatkozott hiba. A Gaja—Malom-csatorna melletti ipari vízkivételnél komoly nehézségeket jelent a Kolorit Művek által erősen szennyezett víz, mely lassan lehetetlenné teszi a fűtőház megfelelő minőségű ipari vízzel történő ellátását. Várpalota térsége. Várpalota első üzemei a Várpalotai Erőmű, az Ahydráló, valamint a Várpalotai Szénbányászati Tröszt voltak. Ezen üzemek kü- lön-külön, műszakilag kezdetleges megoldásokkal igyekeztek ipari és ivóvízigényüket fedezni. Az ino- tai villamosenergia ipar, továbbá az alulmínium- ipar megteremtése, valamint a szénbányászat fejlesztése gyökeresen megváltoztatta és új követelmények elé állította a vízbeszerzést, egyban az egész karsztvidék vízgazdálkodását. A Péti Nitrogénművek fejlesztése, valamint Pét Várpalotához történt csatolása tovább növelte a városi rangra emelt település fontosságát. Ezen időben már elengedhetetlenül szükségessé vált egy egységes városi 'n'zmű kiépítése, hiszen a nagyjelentőségű városi lakásépítkezés, valamint az ehhez kapcsolódó családi ház építés közmű nélkül már nem volt elképzelhető. Az ipari és ivóvízigények rohamos növekedése már 1954—1955 években megkövetelte az egységes Séd—Gaja vízellátási rendszer alapelveinek lerögzítését. Várpalota térségének (Várpalota, Inota, Pét), jelenlegi napi frissvíz beszerzése 90 700 m*, melyből 6800 m8-t felszíni, 800 m8-t felszínközeli, 10 600 m8-t mélységbeli, 48 000 m8-t karsztvízkészletből, 10 150 m8-t bányavíz készletből, 14 350 m*-t pedig közműtől, illetve idegen üzemtől vásárolva biztosítanak az üzemek. Pét. Az 5. TVK területén a Dunai Vasmű után a Péti Nitrogén Művek a legnagyobb vízfogyasztó. Napi víztermelése: Bánta-ösküi forrásokból mélyfúrású kutakból Bántai bányavízből 2 aknakútból összesen : 32 000 mVnap 4 600 m8/nap 10 000 m8/nap 400 m'/nap 47 000 m’/nap A hűtővíznél 60 000 m’-t, a szénsav eltávolításnál pedig 29 000 m3-t visszaforgatnak. A függőlegesen lefelé áramló gázzal szemben felnyomott víz a 60 m magas toronyról lezúdulva Pelton-kereket hajt és ez is hozzájárul a szivattyúk motorjainak meghajtásához. A közeljövőben készül el a hidraulikus salak eltávolító berendezés, melynek vízigényét az üzemben keletkező fenolos csűr g alék vízzel biztosítják. Az ipari vízműnél egy 8000 m8-es ülepítőtó és egy 600 m’-es ipari medence áll rendelkezésre. Az ivóvíz 2 akna és 2 mélyfúrású kútjának 400+ 600=1000 mVnap víztermeléséből az üzem 700 m’-t, míg a lakótelep 300 m’-t használ fel. Az ivóvízmű 400 m8-es medencével rendelkezik. Az üzem a Kőolajipari V. részére 7000 m’/nap meny- nyiségű ipari és 300 m’/nap mennyiségű ivóvizet ad át. Inota. Az 1950—1952-ben épült erőmű az alábbi víztermelő telepekre támaszkodik: Tóvízmű 9000 m’/nap Hidegvölgyi karsztakna 7000 m’/nap 4 fúrt kút 6000 m’/nap 1 aknakút 400 m’/nap Összesen: 22 400 m’/nap Fenti mennyiségből 9400 m’ nyersvíz, 13 000 m’ pedig ivóvízminőségű víz. A Tóvízműnél levő gépház 3 szivattyú egysége azt a célt szolgálja, hogy amennyiben akár a karszt- aknánál, akár a kutaknál üzemzavar lép fel, úgy azok a vizet két 0 400 mm-es vezetéken át az erőműbe nyomják. A karsztakna víztermelési szintje 107 m. Itt is erősen érződik a iszkaszentgyörgyi bauxitbányászat karsztvíznívót leszállító hatása. Az aknától 3 függőleges tengelyű szivattyú, két 0 300 mm-es acélvezetéken át nyomja a vizet az aknától 1,6 km távolságban levő 162 m túlfolyó szintű 1000 m8-es szolgálati medencébe. Innen az ivóvizet külön 0 150 mm-es a. c. nyomóvezeték juttatja a lakótelephez, illetve az üzemhez. A víz többi része a túlfolyón keresztül a 2000 m’-es ipari vízmedencébe jut, ahonnan két 0 250 mm-es acélvezetéken az Alukohóhoz, két 0 300 mm-es vezetéken pedig az erőműhöz kerül. A karsztaknánál három oldali áramellátás van. A kút vízmű részben Várpalotának ad át 3500 m’/nap mennyiségű vizet, részben az üzemnek. Az üzem saját céljára 11 600 m’-t, az üzemi dolgozók részére 850 m’-t, a lakótelep részére pedig 200 m’-t használ fel naponta. Napi 6250 m’ vizet az Alumíniumkohónak ad át. Várpalota városban három nagyobb üzemet találhatunk: az Erőművet, az Ahydrálót és a Várpalotai Szénbányászati Tröszt üzemeit. Ezen üzemek egy felszíni vízkivételi művel 5600 m’-t, bányavízből 150 m’-t emelnek ki, közműről pedig 219
