Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)

VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás

vízgazdálkodás során), azok megfelelő átalakításával,

c) a természetes tavaknál pedig legalább időnkénti vízfrissítés, továbbá a tökéletes lecsapolás lehetőségének biztosítása,

d) tervszerű és állandó halutánpótlás; különösen olyan halfajtákat kell telepíteni, amelyek ezeknek a vizeknek a takarmánykészletét jól értékesítik,

e) a halfogás technikai korszerűsítése. Evégből, ahol a halkitermelés bizonytalan, ott alkalmazni kell az elektromos halfogást, legalább szelektálás céljából,

f) a zavartalan és egészséges halivadékellátás érdekében korszerű központi ivadéknevelő tógazdaságokat kell létesíteni,

g) fejleszteni kell a halszaporítás módszereit, különösen a ragadozó halak (süllő, csuka) vonalán,

h) végül fel kell számolni az orvhalászatot.

Ezek után röviden ismertetjük az ebbe a térségbe eső természetes vizek halászatának fejlesztési irányelveit.

a) Sió. Halászati szempontból ma nem jelentős, mivel időnkint igen kis vizet tartunk benne, de később — a tervbevett lépcsőzések után — előtérbe kerül és számottevő haltermést biztosíthat, csak az egyre inkább jelentkező vízszennyezéseket kell felszámolni.

b) Nádor csatornából (a Malom csatornával együtt) az elmúlt évben már kereken 1405 ha halastó üzemelt.

Nagy probléma az egyes ipari üzemek (Fűzfő, Pét) szennyezése. Királyszentistvánnál ugyan már évekkel ezelőtt épült egy kisebb (180 ezer m3 térfogatú) szennyvíztározó, amelyben bizonyos ideig visszatartották a keletkező szennyvizeket, majd időszakosan leengedték a Nádor csatornába (a Malom csatorna kizárásával), majd utána „kiöblítették” a csatornát. Ez a tározó az utóbbi időben az üzemek fejlesztése miatt elégtelennek bizonyult, ezért előírták annak megfelelő bővítését, ami jelenleg folyamatban van. Később a Berhidai tározó kiépültével azonban ezt az átmeneti megoldást fel kell számolni.

c) A kisebb holtágak és vízfolyások fejlesztése mérsékelt, tekintve a kisebb vízhozamokat.

d) Duna-jobbpart: 1560—1602 fm szelvények között. Ezt a szakaszt az Ercsi Ságvári HTSz bérli, a tolnai Béke HTSz üzemeli a bâtai, a gemenci, a tolnai és a bogyiszlói holtágakat, Elsősorban a holtági hasznosítást kell itt szorgalmazni (a kéményesi holtág halászati hasznosításának mintjára), és a dunaújvárosi vízszennyezést kell mielőbb megszüntetni. Egyébként 350 ha-nyi holtág átalakítását irányoztuk elő ebben a körzetben. (Taplósi és Faddi holtág.)

e) Velencei tó. Ennél a legjobb pontytermő vizünknél a fejlesztés teendői: rendszeres utánpótlás, ami a Dinnyésnél kiépített korszerű ivadéknevelő tógazdaság útján részben már biztosítva van, de a halfogási technikát is javítani kell. Nemcsak a halászat, hanem a tó komplex vízgazdálkodása érdekében is a jelenleg engedélyezett, az agárdi vízmércére vonatkoztatott 1,28 m vízszintet kb. 1,60 m-re kell felemelni és azt állandósítani. Evégből Pátka felett (Zámoly határában) egy víztározót kell létesíteni, a Dinnyéskajtori csatorna vízvezetőképességét pedig a kétszeresére (4 ms/s-re) kell növelni. Ezáltal a tervezett vízszinthez képest ±30 cm-re lehetne a vízszintingadozást csökkenteni, ami a nádtermelést is elősegíti, de ennél az új vízszintnél tudnak csak kialakulni a biztonságos ivóhelyek is.

Az alaptanulmány 156-ban készült el (VIZITEK V tsz 10 9962), sőt később a Zámoly határában létesítendő víztározásra is történtek alternatív megoldások tanulmányi szinten VÍZITERV tsz. 11 989), de a tó komplex vízgazdálkodására vonatkozó tanulmányt csak az idén készíti el a VÍZITERV. Ez a tanulmány határozza majd meg a műszaki teendőket, a munkák közelítő költségét, az érdekeltségek mértékét és a fejlesztési lehetőségeket. A korábbi tanulmány ugyan egy 4 millió m3-es tározót vett tervbe, az újabb vizsgálatok során viszont egy 12 millió m3-es tározómedencét javasolnak, amennyiben ezt a csapadék — és a lefolyá- si viszonyok, illetve a részletes vizsgálati eredmények megengedik. A döntést csak a tározási görbe alakjának, valamint a környék vízellátási lehetőségeinek ismeretében lehet majd kimondani.

Ezt megelőzően, 1954-ben a tó feltárásával kapcsolatban szintén készítettek egy tanulmányt (VÍZITERV tsz, 122). Eszerint a tavat négy tóra osztották volna, és minden egyes tórekesznél biztosítani kívánták a teljes lecsapolást. Járulékos beruházásként a Dinnyés-Kajtori csatorna jobb partján még egy 294 hektárnyi ivadéknevelő tógazdaságot is előirányoztak, a Császárvízből, illetve a Dinnyés-Kajtori csatornából történő feltöltéssel. Haltermelését csak 30 kg/ha-ra emeltük.

2.22 A TÖGAZDASÄGI HALTENYÉSZTÉS KERETTERVE

A tógazdaság fejlesztés 20 éves távlati terve szerint — mint erre már a 2.11 fejezeti részben is rámutattunk — halastavaink területét 198-ig 63 000 ha-ra (110 000 kh-ra) kell kibővíteni.

Előzetes kerettervi bontás alapján ebből a tófejlesztésből Kelet-Dunántlon (az 5. sz. TVK területén) 3000 ha — intenzív haltenyésztést biztosító tógazdaságot és 200 ha-nyi külterjes holtági hasznosítást irányoztunk elő. A tógazdaságok egyhar- madát (ennek felerészét Tolna megyében) szövetkezeti halastóként, míg a többit állami tógazdaságként vettük tervbe.

Az időközben történt kijelölések után megváltozott ez a területi bontás: Fejér megyében 2255 ha, Tolnában pedig 2810 ha, vagyis ebben a két megyében összesen 565 ha tófejlesztést jelöltünk ki. (Lásd 3. sz. a. 2.42-es táblázatot). Ezenfelül minden új tógazdaságot emeltszintű halastóként terveztünk és a tavak területének csak 70%-át vettük számításba halasított vízterületként (tehát intenzív halastóként).

A Veszprém megyében viszont csak nagyobb vízmélységű, tehát inkább külterjes haltenyésztést biztosító víztározókat irányoztunk elő.

Ennek a körzetnek a legnagyobb tófejlesztését

207