Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)

VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás

tározók kiépítését rámutatva a főmű igényekre, a feltöltési és a vízpótlási szükségletekre, valamint a fejlesztés várható eredményeire. Eszerint a Duna vízrendszerében 14 700 ha, míg a Tisza völgyében 34 000 ha, vagyis összesen 48 700 ha új halastó épülne az elkövetkező 20 év alatt, amely az 1960- ban üzemelt tavakkal együtt kereken 64 706 ha-nyi tógazdaságot eredményezne.

e) Az FM Halászati Felügyelősége 1960. év nyarán ugyancsak három alternatívát dolgozott ki a halászat II. ötéves és a távlati (20 éves) tervére vonatkozólag.

. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK

Édesvízi haltermésünk Európában ugyan az elsők között van, de a halhúsfogyasztásban az utolsó helyen tartunk. Jelenleg ugyanis mindössze 1,4 kg hal jut országos átlagban egy-egy főre, ami a Föld átlagos halfogyasztásának csak 1/to-e, össz- húsfogyasztásunknak pedig mindössze 3,7%-a. Ugyanakkor a könnyen emészthető és vitamindús hal világszerte egyre keresettebb, azonkívül igen jó valutaszerző exportcikk is. De hazai adottságaink is indokolják a halászat fejlesztését.

a) éghajlati viszonyaink Közép-Európában a legalkalmasabbak a nemes ponty tenyésztésére,

b) még igen sok a mélyfekvésű és csak tógazdálkodásra alkalmas terület ebben a térségben is,

c) a tavak vízigényének zöme öntözési idényen kívül jelentkezik, részben pedig beilleszthető az öntözési szünetekbe (víztartó talajok esetén),

d) a halastavak igen előnyösen bevonhatók váltógazdálkodásba is,

e) öntözőrendszereink útján olyan területekre is eljuttatjuk a vizet, ahol előzőleg — víz hiányában — gondolni sem lehetett tógazdálkodásra,

f) a hal jól értékesíti a takarmányt,

g) ezen a vidéken ajánlott komplex hasznosítás esetén igen gyorsan megtérülhet a tavak beruházása.

2.121 Távlati fejlesztési terveink szerint a halhúsfogyasztást 4—5 kg/főre kívánjuk felemelni, ami ezen a területen, a jelenlegi haltermésekhez viszonyítva, nagyobb mérvű kétszeres termelési fokozást kíván, de erre itt meg is van a lehetőség.

2.122 A halhúshozam növelése, de a természetes vizek halállományának tervszerű és fokozott után-• pótlása érdekében is elsősorban a tógazdasági hálózatot kell bővíteni. Az árvízcsúcsok lefogása és a vízjárások egyenletesebbé tétele céljából is fokozni kell a halastavak területét, az öntözés érdekében pedig — nagyobb vízmélységek betervezésével — növelnünk kell a tavak tározási térfogatát. Mint járulékos hasznosítást szorgalmazni kell halastavainknál a víziszárnyas-tenyészetet is, a beruházási megtérülések rövidítése végett. A tógazdaságok helyéül csak a mezőgazdaságilag kevésbé hasznosítható olyan mélyfekvésű területeket (patakvölgyeket) kell kijelölni, ahol megfelelő mederjókar- bahelyezés után sem lehet belterjes rétművelést,

illetve legelőgazdálkodást folytatni. Ezenkívül ta~ vasítanunk kell az erre alkalmas holtágakat, és fel kell használni a jelentősebb kommunális és élelmi- szeripari üzemek szennyvizeit is az elérhető alábbi hármas cél érdekében:

a) a tökéletes szennyvíztisztulás,

b) a reciprensbe így bevezetett szennyvíz további felhasználásának a lehetősége, és

c) a trágyázás nélkül is magas (10—12 q/ha) halhozamok elérése végett.

Ezenfelül be kell tervezni a nagyobb vízmélységű víztározók járulékos halászati hasznosítását is.

•

2.123 Az arra alkalmas nagy üzemű tógazdaságokban — a Pusztaszabolcsi ÁG mintájára — váltó- gazdálkodást kell bevezetni, ami egyrészt talajjavítási, másrészt takarmánytermesztés céljából is kívánatos. Így részben önellátóvá tehetjük tógazdaságainkat.

2.124 A tóépítés költségeit a terep- és a területi adottságok, a vízeUátási körülmények (gravitációs, vagy szivattyús üzem), a tápvíz minősége nagymértékben befolyásolják. Ezekre a szempontokra a tavak kijelölése során nagy figyelemmel kell lenni, mivel a tógazdaság ugyan a belterjes gazdálkodásnak egyik igen ajánlható formája, de vannak hátrányai is. A kedvező szempontok viszont túlsúlyban vannak, csak megfelelő gazdasági és vízépítési szakismerettel kell végezni azok létesítését, és körültekintő gazdaságossági értékeléssel kell javaslatot tenni a tavak építésére.

2.125 A többcélú hasznosításra tervbevett létesítmények (komplex vízgazdálkodású tározók, szennyvizek halastavi utótisztítása) munkamennyiségeit és költségeit mindig az egyes hasznosulások arányában kell szétosztani.

2.126 -Még a legutóbbi gépi földmunka egységárak csökkentése után is, gazdaságosnak csak azok a halastavak mondhatók, amelyek megtérülése — egycélú hasznosítás esetén — legfeljebb 10—12 év.

2.2 A halászati vízhasznosítás keretterve

2.21 A TERMÉSZETES VÍZEK HALÁSZATI

vízhasznosításának keretterve

A 2.41 táblázat adatai szerint a Kelet-Dunántúli körzetben jelenleg mintegy 5908 hektárnyi természetes vízfelületet hasznosítanak, kereken 1817 q halhozam mellett, ami átlagosan 31 kg/ha (fajlagos) haltermést jelent. Ezt a halzsákmányt — a távlati tervek szerint — legaláb kétszeresére kell fokozni, amelynek érdekében az alábbi intézkedések szükségesek:

a) a vizek tisztaságának biztosítására vonatkozó 1/1961. sz. Korm. hat. szigorú végrehajtása a vízminőség érdekében,

b) a holtágak intenzívebb halászata (a komplex

206