Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
Fejlesztési irányelveink szerint a halhúsfogyasztást 4—5 kg/főre kívánják felemelni, ez a területen 15—iß 000 q újabb halhúsigényt jelent. 1.31 A TERMÉSZETES VÍZEK HALÁSZATI FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Ezenfelül a természetes vizek halászatának fejlesztését indokolja a Dunánál az a példa, hogy a Paksi és a Bajai HTSz halfogása 31 kg/ha, a Tolnai és Ercsi 7 kg/ha-ral szemben. Ez azt mutatja, hogy munkamódszer-javítással — jelentős beruházás nélkül — emelni lehet a dunai halhozamot. A Velencei tó nagy ppntyfogási százaléka is sürgeti ennek a tónak a halászati fejlesztését. A kisebb vízfolyások 10 éves fogási eredménye is azt mutatja, hogy nem lehet a jelenlegi alacsony fogási eredményekbe belenyugodni. A Bogyiszlói holtág nagy fogási eredménye pedig a holtágak intenzívebb halászatát sürgeti. 1.33 a tógazdaságok fejlesztésének SZÜKSÉGESSÉGE A halhúshozam növelése érdekében és a természetes vizek halállománypótlására tógazdaságokat kell létesíteni. Erre a területre jellemző a vízhiány. A felszíni vizek nyári kis vízhozama csaknem teljesen kimerült. A csapadékviszonyok — különösen a terület középső részén — azonosak az Alfölddel, így az öntözendő területek növelése létkérdés a mezőgazdasági hozamok állandósága érdekében. Az öntözővíz azonban csak tározással biztosítható. Ezért „emeltszintű” tógazdaságokat kell létesíteni több irányú (víz) hasznosítására. 1.33 A JÁRULÉKOS HALTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE I.33I A tározók járulékos haltenyésztésének szükségessége Öntözővíztározásra nemcsak az előzőekben említett emeltvízszintű tógazdaságokat, hanem kisebb víztározókat is kell létesíteni. A tározott víz biológiai egyensúlya érdekében, de a beruházás megtérülési idejének rövidítése céljából is halasítani kell ezeket a tározókat. 1.333 A rizstelepek járulékos haltenyésztésének szükségessége Ezen a területen — az éghajlati viszonyok miatt rizstelep a jövőben nem létesül, bár a korábbi kezdeményezés — amint erre 1.23 alatt rámutattunk — halhozam szempontjából igen jó eredményekkel zárult. 1.333 A szennyvizek tógazdasági hasznosításának szükségessége A Velencei tó és a nagyvárosok szennyvizének tökéletes tisztítása érdekében indokolt. A halastavi utótisztítás ugyanis a folyók öntisztításának az utánzata. Erre a célra azonban csak azokat a kommunális szennyvizeket vehetjük igénybe, amelyek nem tartalmaznak nagyobb mennyiségű ipari szennyezést. A befogadóba vezetett szennyvíz így tovább értékesül, a tavakban pedig — trágyázás nélkül is — magas halhozamokat érünk el. Az Országos Halászati Vázlattervben (1954.) — ebben a térségben — Székesfehérváron és Szek- szárdon irányoztunk elő ilyen szennyvízi tógazdaságokat. 2. A HALÁSZATI VÍZHASZNOSÍTÁS FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai Z.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE Először is rá kell mutatnunk a jelenlegit megelőző, 1954-ben készült Vízgazdálkodási Kerettervre (VÍZITERV 423 munkaszám), amely a természetes és a mesterséges vizek halászati fejlesztésén kívül kitért még a komplex vízgazdálkodású síkvidéki tározók építésére és röviden foglalkozott a pisztrángtenyésztés kérdéseivel, valamint a rizsföldi haltermeléssel is. Eszerint pl. a Sió—Balaton vízgyűjtőjében kb. 1300 ha tófejlesztést irányoztunk elő (a Császárvíz völgyében 630 ha-nyi tógazdaságot). A Kelet-Dunántúl halászatának fejlesztésével foglalkozott: a) „A halászat 15 éves terve”, amelyet 1957. decemberében készítettek a volt Halászat Fejlesztési Bizottság javaslatára. Ez a perspektív terv foglalkozott a természetes vizek halászatával is, rámutatva az egyes halászati szövetkezetek fogási eredményeire, majd részletesen kitért a tógazdaságok fejlesztésére és az ezekre vonatkozó irányelveket is megadta, három fejlesztési alternatíva alapulvételével. b) A Vízgazdálkodási Adatgyűjtemények 111/j Fejezete is részletesen ismerteti a fenti terület halászatának múltját, jelenlegi állapotát és fejlesztési lehetőségeit. c) A V1TUK1 1959. év őszén készült ún. regionális terve szintén feldolgozta mind a természetes vízi, mind a tógazdasági halászat adatait, vízvidékek szerint ismertetve a halászat akkori helyzetét és a terület fejlesztési lehetőségeit. d) Az OVF Vízhasznosítási osztálya 1960. májusban elkészítette a Mezőgazdasági Vízhasznosítás 20 éves távlati tervét (1960—1980-ig), amely részletesen tárgyalja a tógazdaságok és a síkvidéki 20b
