Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
rakja le. A berek lecsapolására 1903-ban 1,8 km szakaszon rendezték a medret. Az utolsó tisztogatás 1941-ben volt, ekkor egy fenéklépcsőt is építettek. Rigóc patak (14/6). Alsó és középső szakaszán erdőségeken folyik keresztül, medre rendezetlen, felső szakaszán kialakult meder van. A múltban a parti birtokosok végeztek jókarbahelyezési munkákat az alsó 3,5 km szakaszon. Fekete-víz főág (15). A Fekete-víz főág vízgyűjtőterületének különösen alsó, déli része szenvedett sokat az elöntésektől. Ezért az 1760-as évek táján kiépítették a Fekete-víz medrét, de a munka kevés sikerrel járt. 1839-ben a rendezésre társulat alakult, mely 155 km hosszban elkészítette a rendezés tervét, ebből 40 km elkészült, azonban az alsó 9,6 km-es szakasz 1865-ig teljesen feliszapolódott. A Fekete-víz engedélyezési tervét a volt társulat készítette el 1917-ben, a tervet átdolgozták. 1924-ben és 1934-ben a teljes öblözetrendszer víz alá került, mindkét elöntés után jelentős jókarba- helyezést végeztek, de az 1947. és 1951. évi elöntések azt mutatják, hogy a kérdést nem oldották meg véglegesen. Az 1951—1960, évi száraz periódusban nagyobb árvizek nem vonultak le. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság 1954-ben tervet készített a Fekete-víz árterületének belvíz- rendezésére, melyet az OVF jóváhagyott. E terv a torkolat és Szaporca község közötti szakaszokkal foglalkozik. Az 1954. évi terv alapján 1956— 1960. években elkészült a 0—10 km szelvények között a baloldali töltés erősítése és egyes szakaszokon kijjebb helyezése. Folyamatban a jobboldali töltés erősítése is. _A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság az utóbbi években elvégezte a Fekete-víz rendszer felső részének bővítését. Ennek keretében a 3%-os gyakoriságú árvíz kiöntés nélküli vezetésére kibővítették az Egyesült Gyöngyöst, az Almás patak alsó szakaszát és a Pécsi-víz felső szakaszát, nem készült el azonban az ezeket befogadó Fekete-víz bővítése. Ily módon a bővített patakok nagy víztömegeket zúdítanak a Fekete-víz szűk medrébe, ahol az lefolyni nem tud és az elégtelen méretű töltéseket az árvíz gyakran meghágja. A kérdés megoldására a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság 1960-ban elkészítette a Fekete-víz 10— 39 km szelvények közti szakaszának beruházási tervét, melynek alapján több évre ütemezve végezhetné el a 29 km hosszú mederszakasznak a 3% -os gyakoriságú árvíz kiöntés nélküli vezetésére való kiépítését. Az 1944—45. évi harcok folyamán a Fekete-víz nagyobb hídjait felrobbantották, ezek közül hetet újjáépítettek a Vízügyi Igazgatóság szakvéleménye alapján. A legtöbb híd még provizórium formájában van meg. Fekete^víz mellékágak: Az első tisztogatási terveket a Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal készítette 1903-ban. A kiépítés 2,5 rn3/s vízmennyiségre 10 km hosszban történt meg. A második jókarbahelyezési tervet ugyancsak a Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal készítette el 1910. évben az első jókarbahelyezésnél alkalmazott műszaki adatokkal, de már 15,75 km hosszú mederszakaszra. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság 1958—60. években 0—17,9 km hosszú szakaszt a 10%-os gyakoriságú árvízhozamra (a torkolatnál 18 m3/s) kiépítette. Mellékvizei közül említésre méltó az Apáti, a Hásságyi, a Béci és Lukafai árok. Gyöngyös főág (Tótszentgyörgy—Patosfai ág) (15/2). A múltban a vízfolyással kapcsolatban különösebb vízügyi panaszok nem voltak. A Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal 1904. évi tervének műszaki leírása szerint a meder eléggé jókarban volt. Ezen terv alapján 1941-ben a medret az ún. Gombkötő malomig kitisztogatták. A mederrendezésre a Pécsi Vízgazdálkodási Körzet 1949-ben tervet készített, melyet azonban nem hajtottak végre. 1940—50 közt három súlyos elöntéseket okozó árvíz volt, melyek legnagyobbrészt rétterületeket érintettek, de Kistamási és Nemeske község belterületét is érintették. Az 1947. évi tavaszi árvíz elpusztította a Pécs—Barcsi főközlekedési út boltozott téglahídját és Nemeske község határában hosszabb szakaszon elmosta a Pécs—Barcsi vasútvonal kavicságyát. 1956-ban (az Egyesült Gyöngyös 1954. évi tervének folytatásaként) 10,71—17,2 km szelvények közt a 3%-os gyakoriságú árvízre (62,6 m3/s) rendezték a medret. Az 1956-ban tervezett szakasz kivitele is elkészült 1956—57-ben. A jellemző vízhozamokat megfigyeléssel, közvetett méréssel, illetve képletekkel számítva határozták meg. Mellékvizei közül fontosabbak a Nyugati Gyöngyös (későbbiekben tárgyalva) a Görösgalpuszta— Mekényesi árok, a Németladi árok, a Magyarladi árok és a Keleti (Molványi) Gyöngyös (az előző pontban tárgyalva), a Jánoshegyi árok és a következő pontban tárgyalt 3 vízfolyás (Visnyed, Pataj- pusztai és Somogyhatvan árok). Visnyei árok (15/3), Patajpusztai árok (15/4), Somogyhatvani árok (15/5). Ezen a három vízfolyáson a múltban kisebb jókarbahelyezési munkákat végeztek. Nyugati Gyöngyös ág vagy Hagyói vízfolyás (15/6). A meder alsó szakaszát a torkolattól a Pécs— Barcsi vasútvonalig 0—8 km között a volt Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal 1941. évben iszapoltatta 1,93 m3/s vízemésztésre, 1941 óta a Nyugati Gyöngyös ágon semmiféle fenntartási munkát sem végeztek, így nagyon elhanyagolt állapotban van, bokrokkal benőtt. Fontosabb mellékágai a Kis- dobszai (15/7), Nagydobszai—Pettend (15/8) vízfoGyöngyös keleti ág (Molványi ág) (15/1). 154
