Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
lyások. Kevésbé fontosabb az Istvándi, Kálmán- csaá, Homokszentgyörgyi, Ladi és Tapezdi árok. A Kisdobszai vízfolyást 1959-ben 0—5 km szakaszon j ókarbahelyezték. Egyesült Gyöngyös (15/9). A Fekete-víz felső folytatását képezi. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság az egyesült ágat 1956 —59. évek között túlnyomóan kotrógép munkával a 3%-os gyakoriságú árvíznek megfelelő biztonsággal kiépítette. Almás patak (15/10). Szigetvár nagyközség közvetlen környékén az Almás patak rendezése előtt járhatatlan mocsár volt. Az első terv 1843. évből származik, amely a feliszapolódásokat okozó malomgátak megszüntetését, illetve átalakítását, valamint a nagyobb kanyarok átmetszését célozta. A vízfolyásnak a torkolattól Szigetvárig terjedő 12 km-es szelvény közötti szakaszán a volt Fekete —Pécsi—Egerszegi vízlecsapoló Társulat 1916. évben mederrendezést hajtott végre. A Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal 1926-ban tervet készített a vízfolyás középső és felső szakaszának rendezésére. Ezen terv alapján az első meder jókarbahelye- zést 1935—36 és a másodikat 1949. évben hajtották végre. Az 1947. évi hirtelen februári hóolvadásből származó nagy árvíz kártételei alapján a Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal újabb jókarbahelyezési tervet készített, amely a múltbeli terveknél nagyobb mederbővítési munkát irányzott elő. Ezen legújabb tervek alapján a kiviteli munkálatok 1953—56, majd 1959-es években készültek el egészen Szigetvár község határáig, padkás szelvények a padka felett 2,40 m koronaszélességű töltéssel 61 m3/s árvízmennyiségre. Jelentősebb mellékvizek a iobbparton a Basali víz, a Kisszentlászlói vízfolyás, a Kishárságyi vízfolyás, a Ritrispusztai árok, a Szentlászló—Boldogasszonyfai árok, balparton a Porovica patak. A mellékágak közül csak a Kisszentlászlói vízfolyáson (15/11), a Szentlászló—Boldogasszonyfai árkon (15/12), és a Porovica patakon (15/13) végeztek a múltban jókarbanhelyezési munkát. Végül megemlítendő, hogy Szigetvárról délre a sík területen nagyobb belvízrendszer alakult ki, amelynek főcsatornái az Almás patakba torkolla- nak. Ezek a belvízrendezésnél kerülnek ismertetésre. Bükkösdi víz (A Fekete-vízbe ömlő ággal folytatódó főág sorszáma: 15/14. A Pécsi-vízbe ömlő ág sorszáma 15/15). Régi alsó szakasza, mely a Pécsi-vízbe ömlik, ma árapasztó szerepet tölt be. Üj alsó szakaszát (régi nevén Ókor csatorna), mely a Fekete-vízbe ömlik először, a Volt Fekete-Pécsi-Egerszegi Vízlecsapoló Társulat építette ki 5 m3/s vízmennyiség vezetésére. Ez az ág főleg a sumonyi halastavak táplálása és a malomvízhasználatok ellátására, ezenkívül ár- apasztás céljából épült. A Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal 1948-ban megkezdte az alsó szakaszok jókarba helyezését: a Pécsi-vízbe torkoló ágat 20 m3/s vízemésztésre jókarba helyezte, az Ókor csatornát pedig 0 szelvényénél 108,6 m3/s felső, 17,258 km szelvényénél 40 m3/s vízemésztésre építette ki. Így a Bükkösdi víz árvize célszerűen megosztódik a Pécsi- és a Feketevíz között, így ezeken a szakaszokon a régi nagy elöntések (180—220 ha szántó is károsodott) megszűntek. A felső szakaszon a rendkívül heves, a völgyek teljes szélességében lerohanó árvizek nem egyszer súlyos károkat okoztak. 1952-ben egy felhőszakadás okozta árvíz elsodorta a pécs—dombóvári vasút hídját, a vasútvonalat és több műtárgyat megrongált. Ezért a MÁV a Pécsi Vízügyi Igazgatóság szakvéleménye alapján az UVATERV-vel elkészítette a felső 4,1 km-es szakasz mederrendezési tervét a 3%-os gyakoriságú árvíz emésztésére, helyi nyomvonalkorrekciókkal szükséges töltésekkel. A munkálatokat a MÁV 1953—56-ban végrehajtotta. Az alsó és a felső szakaszon végzett munkák hátrányos helyzetbe hozták a középső szakaszt, ezért a Pécsi Vízügyi Igazgatóság 1958-ban elkészítette a középső szakasz jókarbahelyezési tervét a 3%-os gyakoriságú árvíz (60 m3/s) emésztésére. A munkálatok ezen terv alapján 1959—60-ban el is készültek a MÁV által szabályozott felső szakasztól Szentlőrincig, túlnyomórészt kotrógéppel. Az utóbbi években a nagyobb vasúti és közúti hidakat átépítették a 3%-os gyakoriságú árvíznek megfelelő nyílásra. A Bükkösdi-víz jelentősebb mellékágai az Okor- völgyi mellékág (15/16), Nyárás patak (15/17), a Sormás patak (15/18), a Cserdi mellékág (15/19), az Ászai árok (15/20), a Sándor árok (15/21), a Nagyvölgyi árok (15/22) és a Botykapeterdi árok (15/23). A két utóbbi az Okorköz belvízfőcsatorna közvetítésével ömlik a Bükkösdi-víznek a Fekete-vízbe torkoló új alsó szakaszába. Egerszegi csatorna Felső szakaszát Hegyadó ároknak (15/25), az alsót Egerszegi csatornának (15/24) nevezik. Fontosabb mellékága a Bostai árok (15/26), a Cserked patak (15/27), a Kisdér—Görcsönyi ág (15/28), az Ócsárdi patak (15/29), a Baksa Tengeri vízfolyás (15/30); kevésbé fontosak a Regenyei, a Szilvási, a Szalántai, a Turonyi, a Csarnótai mellékág és a Bogáti szárító árok (lecsapoló csatorna). A Hegyadó árok és mellékvölgyei tavaszi hóolvadáskor vízzel borítottak, a rétek elszennyeződtek és elsárosodtak. A vízfolyáson és főleg mellékágain még mindig vannak kis malomvízhasználatok, melyek rontják az amúgy is rossz lefolyási viszonyokat. A felső 19,17 km-es főág és 37,35 km mellékág rendezésére a Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal készített tervet, a főág földmunkája 1943—45 között el is készült, de a műtárgyak megépítése, illetve átépítése nagyrészt elmaradt. Nem lehet megállapítani, hogy a mellékágnak a tervben szereplő jó- karbahelyezése megtörtént-e? 1956—57-ben a 15S
