Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
nagytájak a tájakat foglalják magukban. Ezek kiterjedését az 5. ábrán közöljük. Részletesebb természeti, földrajzi feldolgozás esetén a tájak kistájakra oszthatók. A terület más irányú felosztását szolgálják a körzetbeosztások, melyek egy-egy tájalkotó tényező területi változásait tartják szem előtt. Ilyenek lehetnek az éghajlati, növényföldrajzi, talajtani vagy más körzetbeosztások. Ezek célja, hogy a kiválasztott tájalkotó tényezőt egy kiragadott gyakorlati szempont szerint értékelve, a gyakorlati feladatúik közvetlen megoldását segítsék elő. 2.1212 A GENETIKUS TALAJFÖLDRAJZI SZEMLÉLET ÉS TALAJOSZTALYOZAS A széles körben ismert, 1:500 000 méretarányú, országos genetikus talajtérképen a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Trágyázástani Bizottsága által kidolgozott osztályozási rendszert alkalmaztuk. Az osztályozás az ún. genetikus és talajföldrajzi elven alapszik, mely részint a talaj kialakulását irányító és jellemző folyamatokat — a talajdinamikát —, továbbá a folyamatok fellépésének sorrendjét — egyszóval a talaj kialakulásának történetét —, részint pedig a földrajzi zónák törvényszerű változásait veszi figyelembe a talajok osztályozásánál. Ez a rendszer az egyes talaj szelvények besorolásánál morfológiai, fizikai és kémiai vizsgálatokkal dönti el azt, hogy a talajt alakító folyamatok milyen arányban és milyen sorrendben léptek és lépnek fel a talajképződés során. MAGYARÁZAT az 5. sz, „Magyarország természeti-földrajzi beosztása” c. ábrához I. Alföld a) Mezőföld (a Fejér megyei Sárréttel) b) Dunavölgy c) Dráva melléki sík az Ormánsággal d) Duna—Tisza közi hátság e) Bácskai löszhát f) Alsó-Tisza mente g) Dél-tiszántúli löszhát h) Körösvidék (az Érmellékkel) i> Bereg-szatmári sík (az Ecsedi láppal) j) Nyírség k) Bodrogköz (a Rétközzel) l) Hajdúság m) Közép-Tisza mente n) Jászság II. Kisalföld a) Győri-tatai teraszvidék b) Győri-medence és a Fertő- Hanség-medenee c) Mareal-medence III. Alpokalja a) Rábá.ntúli kavicstakaró b) Kemeneshát c) Vasi-hegyhát (Alsóörséggel) d) Kerka-vidék ej Göcsej f) Soproni-hegység, Kőszegi hegység IV. Dunántúli dombság a> Zalai-dombság b) Belső-Somogy ej Külső-Somogy d) Tolnai-Baranyai dombság ej Baranyai szigethegység V. Dunántúli-középhegység a) Bakony b) Vértes (Vértesalja, Velencei hegység, Zámolyi-medence c) Gerecse (Zsámbéki- medencóvel) d) Budai-Pilisi-hegység ej Visegrádi-hegység VI. Északi-középhegység a) Börzsöny b) Cserhát és a gödöllői dombság c) Mátra d) Bükk ej Nógrádi-medence f) Karancs-Medves g) Borsodi-medence h) Aggteleki-karszt i) Cserehát j) Zempléni-hegység A talajalakulás során fellépő folyamatok — melyek egy része fizikai, más része kémiai, vagy biológiai természetű —, egymással ellentétes részfolyamatok dinamikus egyensúlyából tevődnek ösz- sze. Ilyen ellentétes folyamatpárok a következők lehetnek: nedvesedés — száradás lehűlés — melegedés kilúgzás — felhalmozódás (sófelhalmozódás, konkréciók) mállás — másodlagos ásványok képződése kolloid — kolloid kicsapódás másodlagos ásványok — a szétesés termékeinek kapcsolódása széteséses redukció — oxidáció szervesanyag — szervetlen anyag bomlás — felhalmozódás Mindezek a folyamatok periódusosán és ritmu- sosan változtatják erősségüket. Ezek a periódusok változó időtartamúak. Minden ritmus után az előzőhöz hasonló állapotba térnek vissza, de ugyanakkor vannak kisebb eltérések, melyek erősödve a talajban, több ritmus leforgása után, lényeges változásokat idézhetnek elő. Aszerint, hogy az ellentétes folyamatok milyen dinamikus egyensúlyba jutnak és az egyes ellentétpárok milyen viszonylagos szerepet játszanak a talajképződésben, keletkeznek a különböző típusok. Az egyes típusök nem állandók, tulajdonságaik is változnak. A talajosztályozás középpontjában a talajtípus áll. Ugyanazon talajtípusba azok a talajok tartoznak, melyek hasonló körülmények között, az egymáshoz közelálló talajképző tényezők hatásáraala- kultak ki, s egyforma biológiai, kémiai és fizikai folyamatok által jellemezhetők. A típusok altípusokra, majd változatokra, valamint helyi változatokra oszthatók. A kidolgozott osztályozási rendszer csak a típusok és altípusok felsorolását illetően teljes, míg a változatoknál már nem sorolja fel az összes lehetőségeket, hanem csak az elválasztás irányelveit vázolja. Még kevésbé törekszik a konkrét helyi változatok merev felsorolására, mert egyrészt kevés adat áll erre vonatkozóan rendelkezésre, más48
