Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A durva konglomerátumra mindenütt a permre nagyon jellemző vörös, tömött anyagú, finomszemű és kemény homokkő települ. Benne vörös, agyagos, palás homokkő is lehet, ez felső részében uralkodóvá lesz és fokozódó agyagosodással megy át az alsó triászba. A permi rétegek teljes vastagságát majdnem 2000 méterre becsülik. A permi vörös homokkőből fokozatos átmenettel fejlődik: ki az alsó triász seisd emeletének üledékes, a vörös és zöldes-szürke palás homokkő. Erre a campilli emelet szürke és zöldesszürke agyagmár- gapalája következik, közibetelepült likacsos kávás dolomittal, felsőbb részében kalciteres, finomhomokos mészpala és lemezes mészkőrétegekkel. Az alsó-triász vastagságát 300 méterre becsülik; a hegység nyugati részén Pécstől Hetvehelyig követhető. Nyugat felé elkeskenyedik, majd Bükkös és Hetvehely között eltűnik. A középső triász anisusi emelete is átmenettel fejlődött ki a campilli rétegekből. A lemezes mészkő vastag réteges bitumenes, kalciteres. dolomit- betelepüléses mészkőbe megy át, felső határán helyenként márgás dolomitréteggel. Az anisusi emelet legfelső sötétszürke-fekete mészkőrétegei fokozatosan mennek át a ladini emeleti barnás-sárga márgarétegekbe. Ezekre vékony rétegzésű, sötét mészmárgatmla következik, helyenként tömött mészkőpadokkal. A középső triász mészköve Bátán néhány m-rel a felszín alatt, a Mohácsi sziget É-i végén a felszínen és Bajától D-re a dunai kavics alatt, a felszíntől 16 m-re van meg. A mecseki alsó-középső triász üledékképződése lassú, fokozatos tenger-elöntéssel indult mészköves összlet képződött, s regressziós üledékképző- déssel zárult, azaz egységes üledékciklus. A felső triász márgás palás homokkő és csillá- mos agvagpala rétegei települnek a középső triászra a Pécs—Vasas—Budafa—Komló területen és Szászvár, Váralja, Nagymányok környékén. A Mecsekben felső triászra az alsó jura alsó liász emeletének hézagtalan 1000 m-t meghaladó rétegsora következik, mely a felső triászból fokozatos átmenettel fejlődött ki. Alsó tagozata, a kő- szénfekü, a felső triásszal azonos kőzetű, de már vékony széntelepekkel. A középső tagozat homokkő és széntelepek váltakozásából áll. Az alsó liász felső tagozata a „fedőmárga sorozat”, homokkő és agyagmárga váltakozása. A „fedő márga” sorozat fokozatosan megy át. anyagában szenesedve a középső liász 200—1000 m-es változatos (agyagmárga, márgapala. meszes- kovás homokkő, agyag, homok) rétegsorába. A középső liász felső finomhomokos márgaréte- geire a felső liász keményebb, bitumenes mész- márga padjai és vékony palarétegei, majd szürke palás, homokos agyagmárga és meszesebb agyagmárga következnek, összesen 50—60 méter vastagságban. A felső liászra ugyancsak átmenet nélkül következnek a középső jura (dogger) szürke, homokos agyagmárgái, majd mészmárgái. Felettük vörös, sárgás agyagos pala, majd márgás mész következik, fedőikben vörös, kovás mészmárgával és barnássárga kovás mészkővel. A doggerből fokozatos átmenettel következnek a felső jura (maim) rétegei, a kovás mészkőrétegek Pécsvárad—Óbánya—Ófalu környékén. Felettük mészmárga következik a zengővárkonyi ófalui területen, fedőjében tűzkőgumós mészkővel. Ezután következik a 200 m-es vastagságú titon mészkő a Zengőben és Magyaregregy—Szászvár környékén. A mecseki jura folyamatosan süllyedő medencerészben leülepedett kőzetanyag; teljes vastagsága kb. 3000 m. A kréta a Mecsek északi részén van meg: finomszemű breccsás trahidolerit tufa, homokos crinoi- deás mészkő és tufás márga. Magyaregregy környékén a trahidoleritre konglomerátum, majd durva tufa és homokos mészkő változó rétegei települnek, 50—70 méter vastagságban. A Villányi hegység legidősebb tagja a középső triász dolomit összlet (vékony réteges mészkő, vastag pados mészkő, tömött dolomitrétegek). Felette helyenként vastagpados bitumenes mészkő és néhol vékonyréteges, cukorszövetű dolomit van. A Villányi hegységen kívül a középső triász megtalálható a Harsányhegv északi szegélyén, a délbaranyai síkságon és a siklósi kis rögben is. A közéoső triászra a Villányi hegységben a jura diszkordánsan települt. Anyaga homokos mészkő, majd összesen alig 10 méter agyag, homok, tarka agyag, homokkő, konglomerátum, mészkő. Fölöttük éles határral a 40—45 méteres rhvnchonellás mészkő települt. A Villányi hegység nyugati részén és a Harsány- hegyen vannak kréta rétegek, ugyanígy Dél-Bara- nyában kisebb rögökben is. A villányi vonulatban fehér requiéniás mészkő és foraminiferás agyag, a Harsánvhegyen korallos mészkő és bauxit, melyre miliolinás mészkő települ, fölötte requiéniás. orbitolinás mészkő és mészmárga. Dél-Baranyában. Kistapolcán és Beremenden a bitumenes miliolinás mészkő kisebb szigetrögként emelkedik ki a medencéből. 2.112 Fedőhegység Területünkön nincs, mert az a kréta végétől a harmadkor közepéig szárazulat volt. Ebben az időszakban karsztosodtak középkori mészkövei. 2.113 Medenceüledékek A középső miocénben újra tengeri elöntés következett. Ezt szárazföldi — folyóvízi — durva kavics és konglomerátum, homokkő lerakódás előzte meg. Ez a szárazföldi összlet vízbeszerzés szempontjából számottevő. Az édesvízi rétegekre fokozatosan tengeri jellegűvé váló tufás, márgás üledékek következnek. Ez a helvéti „slir” sorozat Magyaregregy—Szászvár—Hidas és Somogy—Hosszú- hetény—Pécsvárad környékén fokozatosan tortonai konglomerátumos, márgás összletbe megy át. A helvéti összlet vastagsága a Mecsekben változó, legteljesebb Magyaregregy—Nagymányok és Bu46
