Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
vet készített, mely szerint Gólénál, Babócsánál, Szentborbásnál és Cunnál létesíthető vízerőtelep. A Dráván azonban Jugoszlávia részéről a tanulmányterv iránt érdeklődés eddig nem mutatkozott. A Dráva jelenlegi állapota mellett kisebb vízállásoknál hajózás nem lehetséges. A hajózás érdekében nagyméretű szabályozási munkákra lenne szükség. A jugoszláv fél csak a 0—65 fkm közötti szakaszon végez hajózási célt szolgáló folyószabályozási munkát. 2.216 Vízmérleg Jelenlegi vízmérleg. A fejezet első részében a terület tározás nélküli, zavartalan lefolyási viszonyok mellett megállapított vízkészletét és vízgazdálkodási helyzetét ismerjük meg. A szöveges rész az elvi feltételezéseket, azok indokait ismerteti. Ennek alapján a vízkészlet két, egymástól lényegesen különböző csoportba sorolható: 1. a felszíni vízkészletek és 2. a felszínalatti vízkészletek csoportjába. Indokolható és többé kevésbé mérhető készlet kizárólag a felszíni készlet, A felszínalatti készlet teljes mértékben becsült. A mennyiségi igényeket csak a felszíni készletből érdemes távlati vízgazdálkodás szempontjából figyelembe venni. A jelenlegi vízkészlet és vízmérleg adatait a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet dolgozta ki. Az elkészített mérleg folyamatos vizsugárt feltételezve állítja szemben a készletet az igényekkel. A készletvizsgálat vízgazdálkodási egységekre (részvízgyűjtőkre osztva) adja meg a készletet 4 minőségi csoportosításban, és két vízmennyiségre mértékadó augusztusi és szeptemberi mennyiségi bontásban. Az augusztusi vízmérleg főképp a mezőgazdaságra mértékadó és olyan vízhozamra érvényes, mely az augusztus hónap 85%-ában előfordul. A szeptemberi vízmérleg a 99°/o-os előfordulású kisvizek mennyiségére készült. Ez viszonyt az ipar számára ad megfelelő képet feltételezve, hogy a szeptemberi hónap mértékadó kisvizei olyan kis- vizek, amelyek az ipar igényelte üzembiztonságnak megfelelően gyakoraltilag mindig megtalálhatók a mederben. A mérleg eléggé szembetűnő módon állapítja meg, hogy folyamatos vízsugárban a területen 1960-ban a természetes készlet szinte a maximumig ki volt használva. A Kapos vízminősége ma a táblázattal ellentétben, nem sorolható az elsőrendűek közé Kaposvár alatt. Éppen ez teszi indokolttá, hogy Kaposváron és Dombóváron a távlatban megfelelő szennyvíztisztítás legyen. Az elkészült mérlegből arra lehet következtetni, hogy további vízigényeket csak mesterséges úton tárolt vízkészlettel lehet biztosítani. A nagy víztárolókat emeltszintű halastavakat és közönséges halastavakat figyelembe véve a készletnövekedés összege 894 m8/s. Az 1980. évi vízmérleg elkészültével megállapítható, hogy a tervbe vett fejlesztések minden téren pozitív vízmérleget biztosítanak, bár ezen a területi egyensúlyon belül feltétlenül jelentkeznek vízhiányok (pl. Kaposvár). A Duna és a Mura—Dráva folyókra az OVK elkészülte előtt területi mérleget készíteni nem lehetett, mivel azok több TVK-t érintenek. A felszínalatti vízkészletet a területen csak Pécs, Komló és Kaposvár térségében veszélyezteti a túlterhelés. Ez a megállapítás gyakorlati tényeken alapszik. Éppen ezért a területeken lényeges fejlesztést csak próbafúrások és próbaüzem után lehet tervezni: A meglévő üzem során a készlet kiapadása várható. A mezőgazdaság tervezett felszínalatti vízigénye minimális, a kommunális igény pedig viszonylag olyan szétszórt, hogy a mérleg minden területen pozitív eredménnyel zárul. Az 1980. évig tervezett szennyvíztisztítások az eddigi minőségi problémákat is megoldják. Éppen ezért valamennyi készletet mindenre felhasználhatónak tervezzük. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen a vízkészletnövelésnek határai végesek, ezért az egész területen készletnövelés nem várható. Kézenfekvő tehát, hogy az 1980. év utáni távlatban a tervek készítésénél legfőképpen a Duna és a Dráva vízkészletére kell alapozni, melyeknek vízkészlete pillanatnyilag és az 1980. évig tervezett vízhasznosítások szerint alig van kihasználva. 2.217 A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok A vízügyi szervezetek a területen. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület túlnyomó részén a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság működik. A terület résziben Baranya, részben Somogy és Tolna megye területére esik. A Tolna megyei részre a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság illetékes. A területen a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság pécsi, kaposvári, és barcsi szakmémöksége, továbbá a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakmérnöksége működik. Az igazgatóság az 1060/1963. sz. határozat alapján és az ott megadott feladatokkal működik, ezen túlmenően számos, később kiadott rendelkezőben megadott feladatot is ellát, így többek között a 29/1960. sz. tvr. alapján létrejött vízgazdálkodási és törpevízmű társulatok felügyeletét is ellátja. 1960. december 31-dg a területen 7 törpevízmű társulat. 1 szennyvízrendező társulat, 1 nyárigáit társulat, 7 vízrendezési társulat, 1 vízmosáskötő társulat és 1 vízrendezési és vízhasznosítási társulat működik. Vízgazdálkodási tevékenységet látnak el a tanácsok, állami gazdaságok, Víz- és Csatornaművek. Kutatási feladatok. A kutatási feladatok általában a belvízgazdálkodással, az öntözési lehetőségekkel, a vízellátással és az erózió elleni védelemmel kapcsolatosak. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen a meteorológiai adatok gyűjtése több, mint 100 éves múltra tekint vissza. Ehhez képest nagyon hiányos a hidrológiai adatgyűjtés; a pécsi volt Kultúr389
