Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
mérnöki Hivatal közel 60 éves fennállása alatt ilyen megfigyelésekkel nem foglalkozott. A víz- bozamnyilvántartás csak a legutóbbi időben vált rendszeressé. A felszíni vízkészletek számbavételét azonban korlátozza, hogy csak a jelentősebb vízfolyásokon folyik észlelés. A sok kisvízfolyáson, az öntözővíz pontos megállapítása szempontjából, a vízhozammérések nagyon fontosak volnának. Nagyon hiányosak a talajvízállás megfigyelések, nagyon kevés a meg- figyelő-kút. Dunántúli viszonylatban hiányzik egy öntözési kutató intézet, amely tájegységenként vizsgálná az öntözések hatását, ellenőrizné a gyakorlatban használatos öntözőberendezéseket, öntözési tanfolyamokat tartana az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek öntözési szakemberei részére, és kikísér- letezné az öntözéssel kapcsolatos legjobb agrotechnikát. A 20 éves távlatban kutatási célokra 10 millió Ft-ra van szükség. 3. Műszaki tervezési feladatok A műszaki tervezés során jelentős feladatok állnak elő, fokozódnak az öntözés, víztároló, belvízrendezési tervezések. Eddig is több szerv tervezett vízgazdálkodási létesítményeket, erre a jövőben is szükség van, de emellett az igazgatóság tervezési osztályát is nagymértékben fejleszteni kell. 4. Kivitelezési munkák műszaki fejlesztése Az igazgatóság műszaki fejlesztési tevékenysége során elsősorban az építőipari géppark fejlesztésére törekedtek. A jelenlegi földmunka gépkapacitása mintegy 700 ezer m”, amelyet a jövőben növelni kell, elsősorban szkréperekkel. kotrógépekkel, szállítójárművekkel. Fejleszteni kell a hírközlő berendezést, a vízépítés és árvízvédelem technológiáját, és fejleszteni kell magát a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság géptelepét is. Az Igazgatóságnak műszaki fejlesztésre 40 millió Ft-ra lesz szüksége. Tipizálási feladatokra 2 millió, székház építésre 4 millió, géptelep létesítésére pedig 12 millió Ft szükséges. 5. Üzemelés, fenntartás, felújítás Fenntartás, felújítás során gondoskodni kell a vízfolyások és a víziművek fenntartásáról, a fenntartáshoz alkalmas kisföldmunkagép kialakításáról. A felújítások során pedig az elavult gőzüzemű szivattyútelepek elektrifikálásáról vagy dieselesí- téséről kell gondoskodni. 6. Munkaerögazdálkodás szakoktatás Elsősorban a mérnökutánpótlást, illetve a feladatok végrehajtásához szükséges mémöklétszámot kell biztosítani, továbbá a technikus létszámot. Ezen a téren a lakások építésével a vízügyi szolgálat sokat segíthet. Biztosítani kell a földmunka- gépek és egyéb gépek kezeléséhez szükséges szakemberek képzését, részben az OVF, részben pedig más tárcák területén tartandó tanfolyamokon. 2.3 A vízgazdálkodási feladatok megvalósítási sorrendje A megtervezett létesítmények megvalósulási sorrendjét az 1. sz. melléklet tartalmazza. A sorrendi szám az utasításnak megfelelően nem a létesítmények, hanem azok megvalósítási sorrendjét mutatja. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület 80%- ban hegyes-dombos vidék, árvizek csali a Duna és Dráva mentén veszélyeztetik a községeket. Elsősorban a Duna mentén kell maximálisan árvédelmi lehetőséget biztosítani. A tervezésnél erre a tényre nagymértékben figyelemmel voltunk és a Duna-jobbparti töltésének megerősítését az 1980-ig terjedő időszakra ütemeztük. A terület változatos domborzati viszonyainak következtében nagyon sok a kisvízfolyás. Hosszuk összesen: 4840,1 km. A völgyek túlnyomóan északidéli irányúak. A vízfolyások a völgyek irányát követik, kivéve а К—Nv-i irányú Kapóst és Koppányi. Az ütemezésnél a kisvízfolyások rendezetlen szakaszainak Qm%-os árvízre való kiépítését I960—1980 közötti évekre ütemeztük, a mezőgazdasági többtermelés mielőbbi megvalósítása végett. A területen lévő belvízöbl özeteket az OVF megszüntette és a kisvízfolyások árterületébe olvasztotta be, azonban a belvízcsatorna-hálózat mint a vízfolyások szívóárok-hálózata további sűrítést és korszerűsítést kíván. Sok helyen a főcsatornákat torkolati szivattyúteleppel, vagy szivattyú- állással kell ellátni, hogy a befogadók tartósabb árvizei alkalmával az esetleges felszíni vizeket kellő időben leszivattyúzhassák, vagy a talajvízszabályozást végezhessenek. Az ütezemzésnél a belterjes mezőgazdasági termelés nagyüzemű fejlődésére tekintettel a szívóárok-hálózat, a szükséges szivattyúállások és szivattyútelepek kiépítését. 1960—1980 közötti időszakon terveztük. Az 1951—1962. év végéig tartó száraz időjárási periódus az öntözés nagyarányú fejlesztését hozta magával. Az öntözések további fejlesztését 1980-ig elsősorban a kisvízfolyásokból irányoztuk elő a tározások figyelembe vételével. A nagyobb öntözőfürtök megépítését — amelyek a Dunából és a Drávából veszik ki a vizet — nagy összegű beruházásokra való tekintettel 1980 utánra ütemeztük, úgyszintén az emeltszintű halastavakból való öntözéseket, is. Az öntözések fejlesztésével kapcsolatos a halastavak létesítése, amelyek egyúttal kisebb víztározókat is jelentenek. Az utóbbi évek száraz időjárása miatt sok helyen csak a halastavak fölös vizének felhasználásával tudtak öntözni. Az egyszerű halastavakat 1980-ig, míg az emeltszintű halastavakat 1980 utánra ütemeztük. A halastavak további létesítése után megszaporodó halállomány nagymértékben emelni fogja a lakosság eddigi csekély halfejadagját és halexport fejlesztését. A modern szocialista társadalom alapvető követelménye a lakosság szociális és kulturális fejlődésének biztosítása. Ezen elv alapján a terület, nagyobb településeinek közművesítését már az első 390
